Magyarország madarai: az ökörszem

Európa legkisebb madarával van dolgunk: maga az elnevezése is onnan ered, hogy

ez a madár mindösszesen akkora, mint az ökör szeme.

Talán apró termete, talán kedvessége volt az, ami megmozgatta a mesés történetek kedvelőit, de egy bizonyos: az ökörszem alakja számos történetet, mondát, irodalmi művet és kreatív alkotót megihletett.

Fotó: 123RF 

„Az erdőn, kertben élő kis ökörszemről érdekes történeteket tudnak. Egyszer a madarak azon versengtek, hogy ki legyen közöttük a király. Megállapodtak abban, hogy az lesz a királyuk, aki legmagasabbra tud repülni. Verseny előtt az ökörszem észrevétlenül felült a sas hátára, s mikor az már nem bírt magasabbra szállni, az ökörszem felrepült a hátáról magasra, így ő lett a győztes, s azóta a madarak királya”. 

Hogy mitől lett a madarak királya, azt nem tudni, mindenesetre leleményes, békét és nyugalmat kedvelő, de alapvetően jól alkalmazkodó madarunk hírében áll. Chernel István így ír róla: „Parányisága mellett örökké derült kedélye, virgonc mozdulatai, kihívó, kissé szemtelennek látszó, de ártatlan magaviselete és rendkívül bujkáló ügyessége jellemzi. Életrevalóságát megcsodálhatjuk, mikor látjuk micsoda ügyességgel bujkál, motozgat a sövény között, fagyökerekben, vadságos tüskékben, fa- és rőzserakásokban.” 

Fotó: 123RF  

Számos megfigyelés szerint mind fajtársaival, mind más fajhoz tartozó rokonaival igen barátságos, közvetlen madár- ezek közül az egyik kedvencem egy Szekszárd közelében észlelt együttélés esete: „A gemenci erdőben fekete gólya fiókákat gyűrűztem. A gólyafészkek az ártéri erdő öreg tölgyein 10-14 méter magasságban vannak. Az egyik fészek megközelítésekor a fészket alkotó gallyhalmaz aljából ökörszem (Troglodytes troglodytes) rebbent ki. Fészkét a hézagosan egymásnak feszülő ágak közé építette. A fészkelőhely kiválasztásának ökörszemtől szokatlan magassága nyilván az ártéri életmód sajátszerű alkalmazkodása” – olvashatjuk Dr. Pátkai Imre leírásában.

 

1996. május 12-én a bükki Garadnavölgyi Tógazdaság területén figyelték meg egy széncinege fiókákat etető ökörszem pár munkáját. Reggel 5 órától este 7 óráig a cinegeszülők 272- szer, míg az ökörszemek 342-szer hordtak élelmet a fiókáknak. „Az ökörszem-pár ezt a tevékenységét V. 12-től V. 20-ig folytatta. Úgy tudom elképzelni, hogy valahol a közelben levő fészkükben az ő fiókáik elpusztultak s az éhes cinegefiókák élelemkérő hangjára felébredt bennük az etetési ösztön, amit ezeken elégítettek ki. Az egész etetési idő alatt a cinegeszülők egyáltalán nem viselkedtek ellenségesen az etető ökörszempárral szemben” – számol be az esetről Vásárhelyi István. 

Fotó: 123RF  

„Az ökörszem télben, nyárban kitart nálunk” – tartja a mondás.

A megfigyelések szerint legfeljebb csak odébbáll valamivel, ha ráunt a vidékre. Szereti a vizek közelségét, de a felmáglyázott hasábfa vagy a rőzsecsomó sincs ellenére. Ezek zugaiban építi fészkét, ami növényi részekből, mohából finomra szőtt, hosszát kétszer is meghaladó átmérőjű, gömbölyű építmény lesz.

Egyhetes korukban jelennek meg a kis ökörszemek két sorban egymás fölött a bebújónyílásban. „A fészek ekkor „tápláló-körhintává” alakul át. A táplálék elvétele után a fiatal madarak oldalra csúsznak, hogy helyüket felcserélve mindegyikük a bejárónyíláshoz kerülhessen”. A legifjabbak végül 15 napos korukban kirepülnek, de sokáig még közösen éjszakáznak a költőfészekben vagy egy szabad „játékfészekben”, amit a szülőpáros hím tagja épített a fészeképítés munkálatai során.

Fotó: 123RF   

Az ökörszemre ugyanis jellemző a több fészek építése, amiből a tojó választja ki a költésre legalkalmasabb otthont.

Ha sikerül az ökörszemnek felnevelni fiókáit (mert a kakukk nem jár sikerrel saját tojásának betolása közben), „akkor vidám élet van a házikó körül, hol az apróságok törpe egerek módjára bujkálnak, mászkálnak az ágak között”.

Fotó: 123RF   

Érdekesség, hogy a fészket a hím építi, de a 6-7 tojáson csak a tojó kotlik, a fiókákat azonban már mindkét szülő táplálja. Igazi munkamegosztás és erőtartalékolás van a párok együttműködésében, ami már önmagában is csodálatra méltó. A szülők rovarokkal, pókokkal táplálkoznak, amiket a talajon és a talajközeli növényzeteben kapnak el, ezzel etetik fiókáikat is, tehát igen hasznos munkát végeznek a kártevőirtás terén.

Sajnos azonban a sok téves megállapítás hatására sokáig kártékonynak vélték a méhesek környékén, mígnem a maguk is méhészkedő ornitológusok és természettudósok be nem bizonyították az ellenkezőjét.

Így tett Rácz Béla is, aki a Természettudományi Közlöny 1904. évi januári füzetének egy cikkére reagálva elmondta, hogy huszonöt éve méhészkedik, de az ökörszem, mint a méhesének állandó vendége sosem tett kárt a méhek körül. „Még az ugrándozása okozta esetleges nyugtalanítást sem tartom károsnak. Oly halk ez a nesz, hogy legfeljebb gyenge zümmögés támad reá a kasban. Óriási ezzel szemben az a haszon, a melyet a kaptárok repedéseiben meghúzódó viaszmoly pusztításával hajt” – írta.

Fotó: 123RF    

Hogy eloszlassa a rendkívül káros tévhitet, még külön kísérletet is végzett: „A szalmaköpűk néhányának röplyukát érintetlenül hagytam, úgy hogy azok nyílásán nem csak az ökörszem, de a veréb is könnyen befért volna. Az ökörszem közeledtére lesbe álltam. A kis madár bizony csak elment a röplyuk előtt akárhányszor, a nélkül, hogy azokba csak be is pillantott volna. Pedig a dermedt méhek csomói szinte kínálkoztak neki. E megfigyelés csak megerősítette e madárról való eddigi véleményemet. Hiszen e kis madár képtelen is volna a lép szétroncsolására, úgy hogy a jelzett czikk említette kárt bizonyára más állat, egér vagy harkály okozhatta, de semmi esetre az ökörszem” – jutott végleges megállapítására. 

A parányi ökörszem nem véletlenül védett madarunk: ökoszisztémáinkban betöltött haszna is vitathatatlan. 1901-ben kapta meg a törvény általi védettséget, természetvédelmi értéke 25 000 forint.

De ami a legfontosabb: „Jól esik vidám füttyöt hallani egy-egy napsütött télvégi napon, amikor már vágyik az ember a természet friss hangjai után” – így idézi fel a parányi madár lélekre gyakorolt hatását az 1961-es Érdekes Kalendárium írásának szerzője. És valóban: a hosszú tél után – még ha az enyhe és kevésbé szürke is volt – a tavaszi madárének felér egy kiadós terápiával.  

Nyitókép: 123RF