Kék sisakfű – már az érintése is veszélyes!

A kert 1901-es számában olvashatjuk részletes bemutatását: „A kék sisakfű (Aconitum Napellus L.) hazánkban az északi és keleti havasokon vadon terem; azonban kerti díszvirágul is ismeretes… a szironta-félék családjába tartozik és számos alakban egész Közép-Európában el van terjedve…” 

Szára akár egy méternél magasabbra is fejlődhet, fényes levelei tenyeresek, ölbefogók és szárnyasan szabdaltak, felül sötétzöldek, alul világosabbak. Júniustól augusztusig virágzik, de jó idő esetén még szeptemberben sem ritka virágzó látványa.

A 20. század elején kertben nevelt egyedeinek leveleit is gyűjtötték, mert igen jó pénzt fizettek érte a gyógynövénykereskedők.

Fotó: Flickr / Joan Simon

Schroff feljegyzései szerint a sisakfűben bódító hatást előidéző anyagok vannak, amelyet a benne található aconitinnek köszönhet. Az acotinin egy toxin, ami jellemzően az Aconitum nemzetségbe tartozó növényekben található meg. Korábban lázcsillapítóként és fájdalomcsillapítóként is használták, és a hagyományos kínai orvoslásban még ma is találkozhatunk vele. Azonban

mindösszesen két milligramm tiszta aconitin vagy egy azt tartalmazó növény egy grammjának elfogyasztása is halált okozhat a légzési- és szívfunkciók megbénítása által.

Az aconitint tartalmazó növények olyannyira veszélyesek, hogy a virágok puszta megérintése is zsibbadást okozhat.

Toxikus hatásait számos állaton tesztelték: kutyákon és macskákon, tengerimalacokon, nyulakon és egereken, de a békák és galambok sem úszhatták meg.

Fotó: Wikipedia / Axel Tschentscher 

A kutatások során számos hatást feljegyeztek az érzéstelenítő hatástól kezdve a görcsökökön át a hasmenésig. Embereknél jellemző tünetek az arc és a végtagok zsibbadása, izomgyengesége, a mellkasi fájdalom, az aritmiák, a hányinger, hányás, hasi fájdalom, a szédülés, izzadás, légzési nehézség, zavartság, fejfájás és könnyezés is. A mérgezés első tünetei körülbelül 20 perccel a szájon át történő bevétel után jelentkeznek, és gyorsan súlyosbodnak.

Híres, aconitinmérgezéshez kapcsolódó történelmi eset az 1857-es indiai lázadás, melynek során az indiai ezred szakácsai aconitinnel próbáltak megmérgezni egy brit különítményt. Úgy buktak le, hogy a szakácsok nem voltak hajlandóak megkóstolni a saját készítményüket, és mikor azt a gyanakvó tisztek egy majomnak adták, az hamar halálát lelte.

Fotó: Flickr / xulescu_g

De még ennél is ismertebb az ókorban viszonylag gyakran használt aconitin, amelyhez a mostohaanyák előszeretettel fordultak mostohagyermekeik megölése céljából: erről olvashatunk Ovidius Metamorfózisában.

„Lurida terribiles miscent aconita novercae”

Ugyancsak Ovidiustól tudjuk azt is, hogy a sisakvirág a monda szerint Cerberus, az alvilág kutyájának nyálából keletkezett. A történelmi feljegyzések szerint az erdélyi oláh asszonyok jarba ré, azaz iarbă rea (jelentése: rossz, ártó fű) néven készítettek belőle mérget, de veszélyességét mutatja az is, hogy még a kérődző állatoktól is távol kell tartani, mert elfogyasztása halálukat okozza.

Fotó: Flickr / Joan Simon

Mivel árnyékkedvelő évelőként ma is előszeretettel kínálják a webáruházak, mindenképpen tisztában kell lennünk veszélyességével, főleg akkor, ha gyermekek is játszanak a kertben. A sisakvirág esetén nem éri meg kockáztatni, mert egy valóban veszélyes növényről van szó!

Nyitókép: Wikipedia / Jean-Pol Grandmont