Átlagos magassága 2 és 4 méter között alakul- és bár bokros habitusú, néha egy kis törzsű fává fejlődik. Jellegzetes virágzására augusztus végétől novemberig számíthatunk: virágai aprók, de az ágak végén nagy virágzatba tömörülnek. A porzós virágok nem feltűnőek, viszont termős virágai hosszú, gyapjúszálszerű fonalakat növesztenek- ezért tűnik úgy messziről, mintha vattával átszőtt bokor magasodna előttünk. Termése kaszattermés, amelynek végén sok-sok szál segíti a szél által történő terjedést. Magjai azonnal csíraképesek, és igen hamar biztosítják az utánpótlást. Sőt mi több: egy növény akár több százezer vagy akár egymillió magot is termelhet, amiket a szél több kilométerre is elvisz, így őrült gyorsasággal tud terjedni.
A szakemberek szerint „Magyarországon még nem áll rendelkezésünkre információ természetes élőhelyen meghonosodott állományáról, azonban botanikus kertekben és parkokban – többek között Budapesten, Debrecenben, Gödöllőn, Szarvason, Szegeden, illetve Vácrátóton – egy-egy példányát nevelik; és korlátozott mértékű vegetatív terjedése ismert a Debreceni Egyetem botanikus kertjéből”- olvashatjuk az idegenhonos inváziós fajok határozólapján.
A legnagyobb probléma vele kapcsolatban az, hogy árnyékolásával teljesen kiszorítja az őshonos növényzetet, köztük számos értékes, veszélyeztetett növényfajt is. Gyors terjedésével és agresszív viselkedésével megváltoztatja az elözönlött élőhelyek szerkezetét, és a terjedése következtében kialakuló cserjésedés egy olyan folyamathoz vezet, aminek végén monodomináns állományaiból kiszorulnak a fátlan élőhelyekhez kötődő madárfajok.
Károsítóját idehaza még sehol sem észlelték, és mivel több botanikus kertben is megfigyelték, hogy életképes magot hozott, továbbá a klíma-alkalmassági modellek szerint is megfelelő lehet számára Magyarország területe - hazánkban is nagy eséllyel lehet számolni inváziós viselkedésével. Terjedési intenzitását és az általa okozott gondok súlyát jelzi az is, hogy míg 2015-ben még ültetésre javasolták, és magot is küldtek a lelkes kertbarátoknak, addig alig egy évtizeddel később már kifejezetten óvatossággal és felelősséggel kezelendő fajként tartják számon.
Mégis- hogy valami pozitívat is említsünk: a tengerparti seprűcserje nagy tömegben hozott virágai kiváló méhlegelők, és akkor jelentenek forrást beporzóink számára, amikor már az őszi hónapokban egyre kevesebb virág nyílik- így ebből a szempontból különösen hasznosak. Sokáig alkalmazták a talaj eróziójának megakadályozására is, és hazájában seprűt készítettek belőle- innen ered magyar elnevezése is.
