A Sankt Gallen-i kolostor kertje, amelynek terve híresebb, mint maga a kert
A történelem híres kertjeiHaito, a reichenaui templom és a bázeli székesegyház építője a Saskt Gallen-i tervrajzon egy olyan templomépületet mutat be, amely hasonlít az akkor épülő kölni székesegyházéhoz. Haito szenvedélyesen szerette az építészetet és a kertet, és a rendszeresség szeretete hatotta át minden munkáját. Amikor elküldte a tervet Gozbertnek, arra kérte, hogy „lélekben időzzön rajta…”.
A hatalmas értéket képviselő dokumentumot ma a svájci Stiftsbibliothek kolostorban őrzik: mérete 112×77,5 cm, és öt összevarrt pergamenlapból áll. Egy nagy kolostorkomplexumot ábrázol, amelynek középpontjában egy díszes templom áll, kerengővel és ebédlőkkel, írnokteremmel és könyvtárral, valamint sörfőzdékkel, pékségekkel, malommal és egy cipészműhellyel.
És bár Sankt Gallen-t nem a terv alapján építették, és a kert sem valósult meg maradéktalanul, a fennmaradt terv hűen ábrázolja a kor lehetőségeit és elképzeléseit.
Svájc a mai napig nemzeti kincsének tekinti, és a vele kapcsolatos programok látogatók tízezreit vonzzák.
Ám alighanem magyar vonatkozása is van a kolostornak, méghozzá a honfoglalás idejéből: a ránk maradt források szerint 926-ban erre a vidékre értek őseink, akiknek hírére a kolostor szinte egész népe elmenekült, egy Heribald nevű szerzetest kivéve. Őt a magyarok foglyul ejtették, de nem bántották, és mikor a kolostor felszabadulása után megkérdezték, hogy tetszettek neki Sankt Gallen magyar ellenségei, így felelt:
„A magyarok nekem nagyon is tetszettek. Higgyétek el nekem, hogy soha vidámabb embereket nem láttam a kolostorunkban.
Ételt és italt bőven adtak. Amire a mi hajthatatlan pincemesterünket sohasem tudtam rávenni, hogy bárcsak egyszer is innom adott volna, ha megszomjaztam, a magyarok bőségesen adtak nekem, ha kértem.”
A történet mesés feldolgozása:
Bár a kolostornak sok viszontagságos évet kellett átélnie, és építése nagymértékben eltért az idilli tervektől, a középkori kolostorkertek elemei vissza-visszaköszöntek a területen az évszázadok alatt. A kolostorkertekre jellemző különálló haszonkert itt is megtalálható volt, akárcsak a gyümölcsös és – a gyógyítás fontosságát szem előtt tartva – a fűszer-és gyógynövények gazdag választéka sem maradhatott el. A kerteket parcellákra osztották, amikbe olyan növények kerültek, mint a különböző vad gyümölcs fajok, a birsalma, a vadkörte, naspolya, szilva illetve zöldségfélék.
Jellemző növények voltak a zsálya, a liliom, a gyöngyvirág, a gólyaorr és a szőlő is.
A sok haszonnövény mellett nem maradhatott el a rózsalugas sem, és egy-egy árnyékot adó fa, ami alatt lehetőség nyílott az elcsendesedésre. Az öntözés biztosításához elengedhetetlen volt a kutak fúrása- ezek általában a főbejárattól balra voltak, és környékükre olyan fákat ültettek, mint például az éger.
A kolostor 747-ben kezdte meg Szent Benedek regulái szerinti működését. Nevét Szent Gálról, egy írországi hittérítőről kapta. Az ő ereklyéinek gondozásával kezdődött az a felbecsülhetetlen értéket felhalmozó évszázadnyi munka, ami a kolostort a tudomány és művészet, a kéziratok, a könyvtár és a kincsek őrzőjévé emelte. Hosszú viaskodások után végül 1805. május 8-án Sankt Gallen kanton tanácsa megszüntette a kolostort, és a középkori kolostorból ma már kevés látható.
Az egykori Sant Gallen-i kolostorkert helyén ma egy 40 magaságyásból modulárisan kialakított gyógynövényes kert található, amely az apátsági levéltár kezdeményezésére jött létre. A 2023-ban megnyitott, madár- és rovarbarát kertben több mint 100 féle gyógynövény kapott helyet. A látogatók az információs táblákon elhelyezett QR-kódok segítségével sok érdekességet tudhatnak meg az egyes növények eredetéről, hatásáról és felhasználásáról a középkortól napjainkig
A Sankt Gallen-i kolostor évszázadokon át Európa egyik legjelentősebb Benedek-rendi apátsága volt – 1983 óta a világörökség részét képezi.
Nyitókép: A barokk székesegyház Sankt Gallen-ben – Fotó: 123RF
