A kazáriak igazi palócok, így természetesen náluk sem kezdődhet máshogy egy hagyományos ebéd, mint egy jó palócos levessel! Az itteni levesekre alapvetően inkább a savanykásabb ízvilág jellemző (sokszor kerül beléjük ecet, káposzta, de gyakori összetevőjük a tejföl, tej is), és marha vagy csirke helyett többnyire disznóhús adja az ízüket: a palócos zöldbableveshez malaccsülök-színhús dukál, de
sikeresen „északiasították” itt a gulyáslevest is, ami marha helyett szintén sertéssel (pontosabban bőrös malachússal), illetve savanyú káposztával és az elmaradhatatlan tejföllel készül.
És hogy mit értenek a kazáriak azon, ha valaki egy jó majomfogót enne első fogásként? Bizony nem banán-, hanem a krumplilevest (természetesen savanyú krumplilevest), amibe a burgonya mellé tesznek fokhagymát, babérlevelet, az íze miatt egy darab kolbászt, erdőn szedett vargányát, ízlés szerint ecetet, majd a végén egy tejes rántás hozzáadásával fejezik be a főzését.
Molnárkalács – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet
Az ilyen savanyú leveshez jólesik egy darab kenyeret is harapni, jól tudják ezt a kazáriak is, akik az egyszerű kenyér helyett szívesen tesznek az asztalra úgynevezett molnárkalácsot. Ezt a vékony, (ha élesztővel készül, puha, anélkül inkább ropogós), leginkább palacsintára hasonlító „kenyeret” egy speciális sütőformába öntve dugják a sparheltba, ahol aztán másodpercek alatt készre sül, hogy aztán bármilyen étel kísérőjeként frissen kerülhessen az ebédlőasztalra. Ízlés szerint járhat hozzá libazsír, ha valaki önmagában nem találná elég laktatónak.
Ha az előétellel végeztünk, akkor (ünnepnapokon) jöhet még egy kis disznóhús, például egy jó palóc-oldalas formájában, aminek (mint azt már mindenki kitalálta) szintén elmaradhatatlan hozzávalója a zöldbab és a tejföl is.
Krumpliángos – Fotó: 123RF
Persze, nem ehetünk mindig húst hússal – és nem is feltétlenül azért, mert gusztusunk nincsen rá: a múltban bizony az egyszerű embernek jól be kellett osztani a szeretett malac minden porcikáját, ezért abból főleg csak a fontosabb napokon került az asztalra. De ahogy a szegény délolaszok a pizzával, úgy a kazáriak is tudtak a szükségből előnyt kovácsolni: ők a krumpliból készült lepényüket, a „kumpérlaskát” fejlesztették tökélyre, és kóstoltatják is büszkén a látogatókkal az éves Laskafesztiválon. A molnárkenyérhez hasonlóan ez is könnyebben csúszik egy kis libazsírral megkenve, de mehet rá egy kis házi túró, tejföl is, hogy aztán palacsintaformára összehajtogatva boldogan ehessük le vele magunkat.
Persze, ahogy a pizzának, úgy ennek is ezerféle változata létezik a puritán verziótól (csak só és libazsír), a hagymás-káposztáson át a szomszéd falvaktól átvett receptekig (a vizslásiak például mákkal, míg a hollókőiek szilvalekvárral szeretik). A laskán kívül szívesen sütnek még itt tócsnit, krumplilángost, gancát (főtt, kisütött krumplit) és görhét (kukoricás lepény) is.
Mákos ferentő
Borbás Marcsi receptje
Ha pedig desszertre vágyunk, megkóstolhatjuk például a hagyományos mákos ferentőt, ami kisütött, forró, cukros tejben kicsit megáztatott, majd mákban megforgatott tésztát jelent, aminek a szélét úgy csipkézték ki, hogy a kakaós csigán túl egy fogaskerékhez is hasonlít. Ezért, bár hétköznapi sütemény, a lakodalmakba is vittek belőle, hogy ezzel fejezzék ki: remélik, az ifjú pár is úgy működik majd együtt az életben, mint két egymáshoz illő fogaskerék!
Nyitókép: Fortepan / Buzinkay Géza
