"A jó élet kulcsa sokszor ott rejlik a kabátunkban, csak jó zsebben kell tapogatni."
Lehet ugyan várni, hogy ölünkbe pottyanjon egy jobb és könnyebb élet, ám ha nem teszünk érte semmit, akkor várhatjuk még nagyon sokáig. Mindennapjaink megszínezése, könnyebbé vagy élhetőbbé tétele sokszor nem pálfordulásokban rejlik, hanem apró változtatásokban, tudatos elhatározásokban. A változás nagyon sokféle lehet, - és ha legtöbbször félünk is tőle - sok esetben jobb körülményeket teremthet. Ez a változás lehet belső és külső változás is, például lakóhelyünk környezetének megváltoztatása. Egy ilyen történetről mesélek most, és amióta ezt a lépést megtettem, bátran mondhatom, hogy sokkal szebb és könnyebb lett az életem!
Mezőgazdász nagyszülők unokája vagyok, apai és anyai felmenőim is mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak az Alföldön, Tiszaföldvár térségében. Nagymamám és nagypapám is fiatal felnőtt korukra szerettek volna kilépni ebből a körforgásból és más irányba terelni az életüket, ezért Budapestre költöztek. A származást nem lehet letagadni, így a kert, a természet közelsége továbbra is fontos maradt az életükben. A nagyszüleim által az 1960-as évek végén megvásárolt családi házunk kertjét nagypapám pontosan úgy alakította ki, mint egy kis vidéki gazdaságot: gyönyörű virágoskert, gyümölcsfák, tavasztól őszig termő gazdag zöldségeskert.
Később édesapámmal Isaszegen vásároltak egy nagy területet, ahol nagypapám a nyugdíjas éveire visszatért a gyökereihez, és egy gyönyörű kis „gazdaságot” alakított ki a Gödöllői-dombvidék lankái között. Részben itt nőttem fel: rengeteg időt töltöttem itt a nagyszüleimmel és a szüleimmel, és nagypapám alázatos, szorgos munkájának köszönhetően mindig volt mit frissen szakítani a kertből: házi paprika vagy paradicsom, csillagtök, dinnye, uborka, borsó, alma, körte, barack, szilva, szőlő, sütőtök, egres, hagyma, bab… és még nagyon hosszan sorolhatnám. Ami sokáig körülvesz bennünket, az idővel természetessé válik: számomra a kert, a kertészkedés és a gazdálkodás gyerekkoromtól az életem része volt. Visszagondolva nagyon szerencsés voltam, hogy hazai, saját termesztésű, friss zöldségeket és gyümölcsöket, és az ezekből készült ételeket fogyaszthattam, mindezen felül pedig rengeteg hasznos kertészeti és életvezetési tanácsot is tanulhattam, elleshettem a nagypapámtól.
Amikor nagypapám meghalt, más formában ugyan, de a kert és a természet szeretete megmaradt az életemben. Pár évig még folytattuk az általa elkezdett munkát, aztán a kertészkedés már csak a ház körüli kert fenntartását jelentette, amelyet édesanyámtól és nagynénémtől leshettem el. Végzős gimnazista és fiatal felnőtt koromra a kertművelés teljesen eltűnt az életemből.
A pandémia – borúból derű
2020 tavaszán azonban nem várt fordulat következett: a pandémia egyik pillanatról a másikra felforgatta az életemet. A turizmusban betöltött szakmám és szerepem egyik pillanatról a másikra a korlátozott tevékenységek csoportjába került, s ahogy sok embertársamnak, úgy nekem is várnom kellett a jövő kérdéseire. Ez az időszak nemcsak szakmailag, hanem lelkileg is komoly kihívást jelentett. Mégis ekkor értettem meg igazán, hogy a könnyebb és jobb élethez nemcsak az tartozik hozzá, hogy mit teszünk a jó időkben, hanem az is, hogy hogyan viszonyulunk a nehéz, kényszerű helyzetekhez. Hiszem, hogy ezekben az időszakokban különösen fontos megpróbálni észrevenni és felfedezni a jót, a lehetőséget, a fejlődés irányát – még akkor is, ha elsőre csak veszteségeket látunk. A pandémia okozta leállás számomra végül egy új irányt is hozott: időt, figyelmet és teret arra, hogy újra tanuljak, fejlődjek, és az akadályokból előnyöket, lehetőségeket kovácsoljak.
Ebben az időszakban lángolt fel bennem újra a kert iránt érzett „szerelem”. Mivel akkor mást nem nagyon tehettem, úgy döntöttem, felébresztem a nagypapámtól kapott tudást és tapasztalatot, és tudatosan kezdek el kertészkedni: növényeket nevelni, ültetni, és gondozni a családi házunk kertjét. A kert korábban sem volt elhanyagolt, de más szemlélettel, más „fordulatszámon” vetettem bele magam a munkába, egy olyan elhatározással, hogy egyszerre könnyebbé tegyem a kert gondozását, és szebbé is varázsoljam a környezetet.
2020 nyarára ebbe olyannyira bele is jöttem, hogy végül elhatároztam, hogy a turisztikai szakmám mellett – szorosan kapcsolódva egyébként ahhoz – kertész is leszek!
Még a nyár folyamán beiratkoztam egy szakiskolába, majd a szeptember elején kezdődő, intenzív, sűrített gyakorlati tanfolyam során szinte minden hétvégémet a Főkert hatalmas gyakorlóterületén töltöttem. Az ott végzett kerti munkák során rengeteget tanulhattam a kertről, a növényekről, a természetről és a kert működési folyamatairól: végre nem csak láttam, hanem megértettem és következtetni is tudtam mindabból, ami gyerekkorom óta elkísért. 2021 nyarán megszereztem általános kertész képesítésemet. Ettől kezdve a célom az otthoni kertünk gondozása mellett, másoknak is segíteni az alap kertészeti folyamatotok elindításában vagy helyes vágányra állításában.
Marcsi kertjének hatása - egy sorsszerű folytatás
2021 márciusában, éppen cickafark palántázás, és a nagyobb példányok tőosztása közben akadtam rá Marcsi "Kertem" című sorozatára, ami akkor már közel egy éve futott, de számomra újdonság volt, és pont egybevágott a közelgő vizsgáim idejével. Így egyszerre volt öröm és sorsszerű, hogy erre a sorozatra akkor találtam rá, amikor az teljesen egybevágott az engem foglalkoztató gondolatokkal, tartalmakkal.
Hogyan lett szebb és kezelhetőbb a kertem, és ezáltal az életem is?
A nagy álmomhoz 2023 tavaszán tudtam hozzákezdeni: egy hatalmas magaságyást építettem. A terv egy többszintes, szilárd anyagból épült, állandó pontról szólt a kertben, ami egyszerre tölthet be haszon-és esztétikai funkciókat is. Mint egy erődrendszer, úgy képzeltem el - megálmodva minden rekesz és minden növénykultúra pontos és precíz helyét.
A családi házunk épülete előtt, még a kerítésen belül egy körülbelül 4 méter széles, 12-14 méter hosszú, kihasználatlan füves terület volt, aminek valahogy sosem volt meg az igazi funkciója. Nagypapám nagyon régen egy emeletes rendszerű, de szabadföldi virágágyást gondozott itt hosszú éveken keresztül, ami halála után sajnos egyre inkább elveszítette eredeti szerepét.
Első lépéseként ezt a füves területet feltörtem, s egy. a gyermekkoromban Tiszaföldvár szinte minden kertjében látott, igazi vidéki kertet terveztem, ahol egyszerre nőnek csodás dísznövények, nyílnak színpompás virágok és haszonnövények, többnyire zöldségek, de gyógynövények is. A talajt alaposan benedvesítettem, hiszen egy rendkívül kemény, elhanyagolt és kizsákmányolt földdarabról volt szó. Ezt követően rotációs kapával fellazítottam és átforgattam, elvégeztem a szükséges talajkezelést, majd szerves anyagokkal és trágyákkal gazdagon betápláltam. Hagytam néhány napig pihenni és összeérni a talajt, ezután kezdődhetett meg a kisebb szabadföldi ágyások kialakítása. Ezzel párhuzamosan pedig régi vidéki kertek szinte egész nyáron át virágzó fajtáival ültettem körbe a területet, illetve annak szomszédságát, úgy, ahogy azt dédnagymamám és rokonaim kertjeiben láttam Tiszaföldváron.
Magaságyás-építéssel és kertgondozással a könnyebb élet felé
A magaságyás anyaga tégla, melyre külső és belső vakolat is került, ezáltal hő-és víztartó, mégis időtállóbb, mint a natúr tégla. Minden rekesze kapcsolatban van a szabad földdel, nincs hermetikusan elzárva, így az élő talajból is nyer energiát. Emeleteinek magassága és a beletöltött, tápanyagban gazdag talajréteg pedig a fakkokban elképzelt növények igényeihez igazodva került kikeverésre és betöltésre. A végleges feltöltés előtt a magaságyás közel háromnegyed éven át komposztálóként működött. Kerti és konyhai zöldhulladék került bele, a komposztálás alapszabályait figyelembe véve. Ez a lassú, természetes érési folyamat kiváló alapot adott az ágyás számára. A feltöltés fokozatosan, rétegesen történt: alul durvább szerkezetű, jó vízelvezetést biztosító anyagok, majd szerves anyagban gazdag rétegek, végül kiegyensúlyozott, tápanyagokban bővelkedő vegyes földkeverék került bele. A megfelelő rétegzésnek és a talaj összetételének köszönhetően az ágyás jól tartja a nedvességet, ugyanakkor nem pang benne a víz, ami hosszú távon megkönnyíti a gondozást és egészségesebb növényeket eredményez. Feltöltése fokozatosan, lassabban, de kellő precizitással és figyelemmel történt.
Igaz, hogy a magaságyás megszületése - a tervektől a megvalósításig - hosszú időbe telt, de erre a bő egy évre nem elvesztegetett időként, hanem egy kerek, tudatos és szépen épülő folyamatként tekintek. Úgy gondolom, hogy a jobb és könnyebb élet egyik fontos alappillére a folyamatokban, az olykor lassabb, de sokkal érettebb gyümölcsöt teremni képes műló időben rejlik.
Életünk különböző területeinek legtöbb dolga csakis folyamatos építkezéssel, csiszolgatással, tapasztalásokkal, sokszor a saját bőrünkön megérzett, kipróbált kudarcokkal vagy sikerekkel lehetséges. Számomra pontosan ezt tükrözi ez a kertrész és a magaságyás létrehozása is: hogy hosszabb, de minőségi és tudatos pillanatokkal megtöltött idő alatt hozhattam létre egy kihasználatlan, haszontalan területből egy olyan kertet, amelyre nem csak öröm ránézni, amelyet nem csak öröm használni és élvezni a „gyümölcsét”, de a természetnek, a környezetnek is visszaadhatunk ezzel valamit. Egykori kertészeti mentorom mindig azt mondta, hogy a kertművelés nemcsak munka vagy éppen hobbi, hanem egyfajta kötelesség is, hiszen napjainkban annyit használunk el, annyit veszünk el a földtől, a földből, hogy a kertészkedés által vissza tudunk adni valamit a természetnek. Ugyanis, ha tudatosan, szakszerűen, figyelmesen és körültekintően műveljük a kertünket, akkor segítjük a talaj táplálását, a természetes körforgás fenntartását, valamint a minket körülvevő növény- és állatvilágot. Fontos ezért, hogy lehetőségeink szerint a legkevesebb vegyszert és mesterséges anyagot juttassuk ki a környezetbe, használjunk természetes, környezetbarát termékeket.
Az eredmény
Amióta megvan ez az ágyás és idén már harmadik működő szezonját fogja betölteni, azóta nem csak lényegesen könnyebb, de sokkal szebb is az életünk. Az egész családé. A ház ablakaiból a kert felé kinézve mindig eszünkbe jut, hogy ez az ágyás milyen fizikai és lelki folyamatokat bejárva és megélve valósult meg. Mi látjuk az előtte-utána képet, tehát nemcsak az önellátás, a házi termelés miatt, hanem esztétikai és persze lelki szempontból is megváltoztatta a mindennapjainkat.
A funkció nélküli, sokszor beteges és kiégő, egyhangú látképet kínáló füves terület helyén ma tavasztól késő őszig burjánzó, zöld „vadon” fogad bennünket, amikor ki- vagy belépünk az otthonunkba, vagy időt töltünk a kertben. A zöldségek és a színes kerti virágok egyszerre emlékeztetnek a múlt örökségére és a jelen szépségeire. A rengeteg virág segíti a beporzókat: számos méhet, pillangót és más hasznos rovart vonz a kertbe, amelyeknek köszönhetően gyarapszik az életközösség, gazdagodik, és kiegyensúlyozottabban működik a természetes körforgás.
Több mint kert
A magaságyás szegélyein több helyen is madáritató van kihelyezve, amelyben a meleg nyári napokon a madárkák szívesen fürdőznek is. A feltört, füves területen kialakított kert nemcsak a vegetatív időszakban lát el minket friss zöldségekkel és fűszerekkel, hanem bőven jut a téli időszakra is, lefagyasztva, befőttnek, aszalt vagy szárított zöldségek vagy gyümölcsök formájában eltéve. Ráadásul minden évben olyan gazdag a betakarítás, hogy a távolabbi családtagoknak, barátoknak is jut bőven ellátmány. A frissen szüretelt koktélparadicsom vagy házi paprika, a zsenge újhagyma, a roppanós uborka, a pikáns hegyes erős, az illatos gyökérzöldség, a zamatos szamóca, a friss kapor, petrezselyem vagy bazsalikom, a gömbölyded zellergumó, a babér, az immunerősítő fekete retek illatához, puszta látványához és persze izéhez alig van fogható. Szokták mondani: a boltinak sosincs olyan jó íze, mint az otthoninak. És ez a mondás talán abban is gyökerezik, hogy ilyenkor nem csupán a beérett terményt esszük meg, hanem látjuk a bele fektetett energiát, és a megtérült munkát is. Azt a gyönyörű folyamatot, amitől könnyebb és szebb lesz az élet.
Tisztában vagyok vele, hogy nem mindenkinek alkalmas a kertje vagy a lakóhelye hasonló kertkép kialakítására, mégis a legtisztább szívvel és a legjobb szándékkal tudom javasolni azt, hogy akinek van erre lehetősége, adottsága és kedve, használja ki! A természet és a kert az egyik legjobb példája annak, hogy a könnyebb élet kulcsa bizony sokszor ott rejlik a kabátunkban, csak jó zsebben kell tapogatni.
