Utazás fogaink középpontja felé – tények és hiedelmek a fogakról

A fogmosás csökkenti a szívinfarktus kockázatát

A szánkban fellépő gyulladások egész testünkre kihatnak, ezért a nem megfelelő szájhigiéné előrehaladottabb stádiumában akár kétszeresére is növelheti a szívinfarktus és az agyvérzés kockázatát. Furcsának tűnik az összefüggés? Pedig ha jobban belegondolunk, egészen logikus: ugyanis

a szájban kialakult gyulladás következtében az ereinkben is elváltozások jönnek létre.

Ezek az elváltozások számos egyéb probléma kialakulásában is szerepet játszanak, ezért a fogágybetegségben szenvedőknél kétszer nagyobb eséllyel alakul ki Alzheimer-kór. A cukorbetegek állapotát is kedvezőtlenül befolyásolja, és a hatás fordítva is érvényesül: a nem megfelelően karbantartott cukorbetegség háromszorosára növeli a fogágybetegség kialakulásának esélyét, ami viszont negatív hatással van a vércukorszint szabályozására – ez ördögi kör.

A fogszú

A régészek által feltárt több ezer éves babilóniai ékírások szerint a fogfájást a fogszú okozta, ami nem más, mint egy féregszerű állatka. Az ókori görögök igyekeztek szakítani a féregszerű tévhitekkel, de a fogat belülről rágó férgecske története egészen a 19. századig fellelhető volt Európában.

Hildegard von Bingent is hitt a fogféreg-elméletben: „Ha pedig féreg rágja az ember fogát, vegyen egyenlő mennyiségű aloét és mirhát, és keskeny nyakú cserépedényben, eleven bükkfaparázson izzítsa fel őket, majd az így keletkezett füstöt egy vékony nádszálon keresztül eressze rá a fájós fogára, miközben az ajkait széthúzza, de a fogát összeszorítja – evvel a módszerrel ugyanis megakadályozhatja, hogy túl sok füst jusson a torkába. Mindezt ismételje meg naponta kétszer-háromszor, öt napon át, és meggyógyul. Ha ugyanis az izzó szénben rejlő egyenlő melegség és hidegség az aloé és a mirha hevét felszítja, a keletkező füst ereje a fogférgeket kipusztítja.”

Állítólag a féreg-magyarázatok európai terjedésének egyik oka az volt, hogy a növényi magvakból készült töméseket a rágógumi elődjének számító mastixszal tapasztották a lyukba, és ha a növényi mag valamilyen okból kicsírázott a fogban, már felismerhetővé vált „a kunkorodó féreg”. Megnyugodhatunk, féregről szó sincs, ettől viszont nem lesz kevésbé kényelmetlen a fogszuvasodás problémája…

A tej- és a bölcsességfog

Hippokratész, az ókori orvostudomány atyja úgy vélte, hogy a tejfogak a szoptatás során az anyatejből jönnek létre. Az utolsóként előtörő fogaink a bölcsességfogak, ez az elnevezés pedig onnan ered, hogy őseinknek jóval alacsonyabb volt a várható élettartama, ezért akkor egy 20 éves fiatal már elegendő életbölcsességgel rendelkezett. Ha egy gyermek fogakkal született, akkor a hiedelem szerint táltos vagy sámán lett belőle, a dupla fogsorral rendelkező emberek pedig mindig kiválasztottnak számítottak, és különleges képességeket tulajdonítottak nekik. 

„Aki foggal születik, az boszorkány vagy táltos, de a bába titokban kihúzza a fogát, s ekkor nem lesz rosszféle” – vélték még a századfordulón is (Györffy István: Babonás hiedelmek és szokások a feketevölgyi magyaroknál, 1916.) Heves megyében az volt a szokás, hogy az ilyen újszülött fogát a bába azonnal kihúzta, és átadta az anyának, aki a nyakában őrizte azt a gyerek tizenkét éves koráig. Ekkor a fogat a gyereknek kellett adni. Ha az anya időközben elvesztette a fogat, akkor a gyerekét is elvesztette, mert az tizenkét éves korát elérve elment a szülői háztól, és garabonciás diák lett. Ha a hozzátartozók ezt meg akarták akadályozni, akkor nyomorékká, bujdosóvá, eszelőssé, bolonddá vált.

A bölcsességfogak pedig ma már csak a régmúlt maradványai, eltűnőben lévő evolúciós emlékek.

Az ősidőkben ugyanis az emberek olyan táplálékon éltek, amelyhez erőteljes rágásra volt szükség: a növényi magvak, rostok, a nyers hús erősebb őrlőfogakat kívánt. Azonban azóta, hogy meg tudjuk főzni az ételeinket, a magvakat pedig meg tudjuk őrölni, nincs szükség olyan nagy őrlőmunkára – ehhez a mi állkapcsunk is alkalmazkodott, ezért egyre kisebb lett, az őrlőfogak száma pedig lecsökkent. Így a bölcsességfogak ma már sok esetben nem férnek el az állkapocsban, ferdén vagy egyáltalán nem törnek elő, nyomják a szomszédos fogat és fájdalmat okoznak. Könnyen begyulladnak, és még számos más problémát is okozhatnak, ezért gyakran válnak fogászati kezelések tárgyává.

A fogfrász

Évszázadokkal ezelőtt komoly betegségnek számított. Csecsemőknél jelentkezett, a tejfogak áttörése, növekedése közben jelentkezet súlyos gyulladásos, lázas betegségként: görcsökhöz, nem ritkán halálhoz is vezethetett, és rettegtek tőle a szülők. Voltak olyanok, akik úgy vélték, hogy a problémák nemcsak a biológiai sajátosságoknak, hanem a nevelésnek is betudhatók, és ha erre jobban figyelnének a szülők, akkor a gyerekek „nem szenvednének annyi gonoszokat fogok fokadásakor”. 

Egyes kultúrákban a fogak áttörésének megkönnyítéséhez és a görcsök elkerülése érdekében fehér árvacsalánt és kőrisfadarabot használtak, ezzel dörzsölték az ínyt. De voltak bizarrabb próbálkozások is: nyakláncon vakondlábat vagy viperafejet kötöttek a gyerekekre. Ha mégis szövődmények léptek fel, a gyereknek az apja levetett ingét kellett hordania. 

Volt, ahol vaskulcsot szopogattattak a babákkal, mert ez „elősegíti azt is, hogy vaserős fogai legyenek a gyermeknek”. Dörzsölték az ínyt nyúl agyvelejével és kakas taréjának a vérével is, kezelték rózsaméz és harangvirág főzetével. „Volt, akin úgy segítettek, hogy az ínyét pálinkával, rézelejével, sósborszesszel dörgölték, vagy a patikából hoztak violagyökeret, és azt rágatták a gyerekkel. Volt, akiről a ruhát szaggatták le, és felpofozták,

hiszen annyira nehezen gyün ki a foga, hogy majdnem rájön a szívbaj”

Nem volt hiány megoldási javaslatokban, az egyszer biztos… Ekkortájt jelent meg a ma is divatban lévő borostyánlánc őse, a foggyöngy, ami a bazsarózsa magvaiból készült nyaklánc volt.

Mindennapi tények

Valószínűleg kevés embert foglalkoztat a mindennapok során, milyen összefüggések vannak fogaink állapota és egészségünk illetve életvitelünk között. Pedig ezek az apró kapcsolódások nagyon is sokat számítanak. Azt például tudták, hogy akár egyetlen hiányzó fogunk is további fogszuvasodás kialakulásához vezethet? Vagy hogy a rendszeres fogászati ellenőrzés nem csak fogaink állapota miatt fontos, hanem a szájüregi daganatok korai felfedezése miatt is? 

Fogaink megfelelő ápolása nem könnyű feladat. A legtökéletesebben kivitelezett fogmosással sem érhetünk el tökéletes végeredményt. Ezért fontos a fogköz-tisztító vagy a fogselyem használata, és a tévhittel ellentétben közvetlenül étkezés után kerülendő az azonnali fogmosás, mert ez többet árt, mint használ. Fogainknak és az ínyünknek szüksége van C- és D-vitaminra, valamint kalciumra is, erre érdemes táplálkozásunk során is odafigyelni, a fejlett szájápolási kultúrához pedig hozzátartozik a nyelv tisztítása is, ezáltal hatékonyan megelőzhető a baktériumok elszaporodása.

Ha a foglepedéket nem távolítják el rendszeresen, akkor idővel a nyálból kalcium- és magnéziumsók rakódnak a szerves foglepedékbe és ez fogkővé alakul. Magyarországon jelenleg a lakosság közel 90 százaléka szenved ínygyulladásban, évi cukorfogyasztásunk pedig körülbelül 40 kg/fő – ennek maximum a fele lenne ideális… És bár nem a mennyiség, hanem a cukorfogyasztás gyakorisága számít, mégis jobban oda kellene figyelnünk.

Bár Marilyn Monroe csábos mosolya csak illúzió volt – ugyanis egy leheletvékony, átlátszó kerámiabevonatnak köszönhette – a szép mosoly nagyon is fontos. Az első találkozások alkalmával az emberek csaknem felére a mosolyunk teszi az első, alapvető benyomást, ezt nem árt tudni. Mindenekelőtt egészségünk érdekében szánjunk kellő időt és figyelmet rájuk, mert a megfelelő törődés mellett életünk végéig velünk maradhatnak.