Élményt rakj az adventi naptárba! – Tippeket adunk a megvalósításhoz

Család

Élményt rakj az adventi naptárba! – Tippeket adunk a megvalósításhoz

Való igaz: a legkönnyebb egy előre gyártott verziót választani, tökéletes grafikával, a gyerekeket ámulatba ejtő csillagfelhős háttérrel, hogy aztán a reggeli kinyitásoknál egy apró darab csokit kivéve úgy múljon el a pillanat varázsa, ahogy érkezett: könnyen és villámgyorsan. De mi lenne, ha idén lemondanánk a csillagfelhőről, és a külcsín helyett a belbecsre összpontosítanánk: ha nem adnánk mást a gyermekeinknek, mint egy apró darabot magunkból? Egy kis időt, pár örök emléket és a „jelen lenni” felbecsülhetetlen értékét…

Mert bizony így is lehet. Lehet, hogy nem lesznek varázsporos tündérekkel tarkított mesefalvak a háttérben, de lesznek helyette véget nem érő közös pillanatok, amelyek sokkal, de sokkal több élményt és emléket nyújtanak a legkisebbeknek, mint azok az apró olvadó csokoládédarabok. Csak egy dolgon múlik minden: azon a mögöttes tartalmon, ami egy saját kézzel készített, belsejét tekintve gondosan megválogatott adventi kalendáriumban rejlik. És hogy mit tegyünk bele? 

Elsősorban közös programokat. Pár darab befőttes gumit, és mellé egy skiccet a legtutibb csúzliról, amit pillanatok alatt elkészíthetünk egy botból és a gumikból. Egy darab illatos méhviaszt, amit a párologtatóban kiolvaszthatunk, és összebújva élvezhetjük a narancs és szegfűszeg aromájának ünnepi varázsát.

Az egyik zsebbe kerülhet egy zacskó mézeskalács fűszer, amivel azt üzenjük: ma közös sütisütés lesz.

Ugyanígy mehet tea vagy fűszeres kakaó, forrócsoki por is a zsebekbe – igazán békés este varázsolható velük, egy-egy érdeklődő, összekovácsoló beszélgetés közepette.

Tegyünk ígéreteket a zsebekbe: ma este bábszínház-est vagy diavetítés lesz, és te választod a történetet. De egy-egy ujjbábot is varrhatunk, tarthatunk verselő délutánt és ígérhetünk egy telefonmentes közös esti filmnézést is a gyermekeknek. Ha van odahaza kád, tegyünk egy fiolába fürdősót, és legyen az ajándék egy gyertyafényes, pancsolós esti kádfürdő.

Vagy jelezzük egy pár vastag zoknival, hogy holnap kirándulni megyünk.

Rejtsünk olyasmiket a zsebekbe, amiket a mindennapokban szívesen csinálnánk gyermekeink társaságában, de valahogy sosem jut rá időnk. Lepjük meg őket olyan élményekkel, amik egyszerűségüknél fogva nagyszerűek, és amelyek nem nagyságuk, hanem tartalmuk miatt kiemelkedőek.

Vegyünk egy pakli Fekete Pétert, és legyen kártyadélután. Rajzoljunk egy darab vászonra rácspályát, színezzünk pirosra és kékre faszeleteket, vagy válogassunk ki két csapat színes gombot, és már indulhat is a malomjáték. Egy maréknyi üveggolyóval újra a grundon érezhetjük magunkat, és megmutathatjuk gyermekeinknek is: mennyire egyszerű dolgokból is lehet abbahagyhatatlanul élvezetes játékokat kreálni. Az egyik nap zsebe rejtsen egy cetlit: ma krumplinyomdát készítünk. Nem megy az angol? Sebaj: pár papírból kivágott halacska, egy hurkapálca, egy hajlított fémszál és indulhat a játékos szótanulás a régi pecás játék mintájára. Ha zseblámpát rejt a zseb, tudjuk, hogy este árnyjáték lesz.

Ha tervrajz lapul benne, akkor egészen biztosan bunkerépítés várható.

Ha aszfaltkréták sorakoznak benne, akkor színes virágokkal várhatjuk haza apát a munkából. És ha anya valami furcsa, sokpöttyös dologgal tette tele a zsebet, akkor ma van a napja, hogy megtanulunk dominózni. De elég mindösszesen egy darab arcfestő kréta, ha engedjük, hogy mi legyünk a vászon, és sose látott örömmel fog lelkesedni a legkisebb gyerkőc is tíz kimosott joghurtos dobozért, ha felsorakoztatva őket bebizonyíthatja, hogy itt bizony ő a célbadobó bajnok.

Lássuk, mit tudsz kirakni: este szendvicsállatokat készítünk. Minek nekünk ablakmatrica – fessünk közösen hópelyheket az ablakra! Egy kis csomag origami papír, és nincs, amit ne tudnánk meghajtogatni. Pakoljuk ki apa barkácsdobozát: bekalapálunk pár szöget, fonalat feszítünk közéjük, és már el is készítettük a saját fonalrajzunkat. Fessünk kavicsot, kísérletezzünk a konyhában vagy menjünk ki a szabadba egy izgalmas csillagtúrára.

A lényeg az együttben rejlik. A legbecsesebb tartalomban...

Keressünk elő pár régi nyelvtörőt, és nevessünk együtt a szóbotlásokon! Legyen ma ország-város, szólánc vagy épp eszperente. Kerüljön elő a retro társas, nézzünk meg egy klasszikus mesét, só-liszt gyurmából örökítsük meg egymás kézlenyomatát, vagy kivételesen nézzük el, hogy elgurul a WC papír: gyártsunk belőle akadálypályát!

Megannyi egyedi, különleges és élvezhető ötlettel tölthetjük meg a zsebeket, és ezzel nemcsak gyermekeinknek ajándékozunk, hanem magunknak is,

hiszen egy olyan békés ösvényre találunk vissza, amit egy ideje már elhagytunk a mindennapok sűrű keszekuszaságában.

Mert ahogyan azt már Goethe is megírta: „A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak (Zwei Dinge sollen Kinder von ihren Eltern bekommen: Wurzeln und Flügel).”

Nincs ez másképp az ünnepi kalendáriumnál sem…

Ajánljuk még:

Vacsorapénzt szed a nagyi! De tényleg olyan nagy baj, ha valaki így hív vendégeket?

Nemrég belefutottam egy nagy vitába a neten, ahol a kommentelők azt tárgyalták, milyen ember az a nagymama, aki pénzt szed a családjától egy ünnepi vacsorához, illetve milyen az a gyerek, unoka, aki nem veszi észre magától, hogy az eddigi status quo már nem fenntartható, a nagyinak segítségre van szüksége. Minél többet olvastam mások véleményét, annál élesebbé formálódott a sajátom.

 

Már követem az oldalt

X