A világ apró szépségei: te észreveszed őket?

Család

A világ apró szépségei: te észreveszed őket?

Vannak olyan dolgok, néha szinte jelentéktelennek tűnő apróságok, amelyek nagy hatással lehetnek a hangulatunkra, ha látjuk vagy nézzük őket. Összegyűjtöttem párat, hátha más is nyugtatónak, relaxálónak vagy épp szórakoztatónak találja majd őket – nekem mindig segítenek.

Néha bal lábbal kelünk fel, vagy a nap folyamán nehézkesek a dolgok, esetleg rossz hírt kapunk. Lelombozva, nyugtalanul ülünk otthon vagy a munkahelyünkön, és azt kívánjuk, bárcsak lenne valami vagy valaki, aki felvidít minket, vagy történne valami, amitől egy kicsit úgy éreznénk, nem is olyan rossz a helyzet. Ha nyitottabbak vagyunk a körülöttünk zajló események, természeti jelenségek észrevételére, meglepődve tapasztaljuk, milyen megnyugtató, relaxált állapotba kerülünk már csak a puszta látványuktól is. Összegyűjtöttem azokat, amelyek a legnagyobb segítséget nyújtanak nekem, ha úgy érzem, „összedől” a világ.

levelek

 

Lehulló levelek

Ősszel szerencsére akármerre nézünk, ez a csodálatos látvány fogad minket. De vajon észrevesszük? Hiszen annyi más dolog zajlik körülöttünk: emberek sétálnak, autók pöfögnek, dudálnak, egy kutya ugat, repülő zúg az égen… Mindeközben ezer és ezer falevél hullik lomhán, ringatózva a földre, amit nagyon jó érzés látni. Egyik legmeghatározóbb élményem is ehhez kapcsolódik. Nagyjából húszéves lehettem. Busszal mentem iskolába, már majdnem elértük Debrecen határát, amikor megpillantottam egy gesztenyefát, aminek az egyik legfelső ágán volt egyetlen levél, az utolsó levele a fának. A többi ága kopaszon árválkodott. Én pedig láttam, ahogy az az utolsó levél elengedi az ágat, és lassan, hangtalanul a földre hull. Lélegzetelállító látvány volt. Olyan volt, mintha az a levél csak engem várt volna.

Lobogó tűz 

A tűz látványa már ősidők óta nyugtatja az embereket. Van benne valami, ami szinte hipnotizál minket. Egy kandallóban ropogó tűz köré olyan szívesen gyűlik a család, jókat lehet beszélgetni, társasjátékozni. Ha valakinek nincs otthon ilyesfajta fűtési lehetősége, egy szép, kerámia párologtató is megteszi vagy egy só mécsestartó, ami már eleve olyan jó hangulatot teremt a narancs és fehér színeivel. Ha pedig egy gyertya is lobog benne, a só kipárolgása nagyon jótékony hatással van a szervezetünkre. Mi rendszeresen rakunk tábortüzet, akkor is, ha nem sütögetünk. A gyerekeknek és nekünk, felnőtteknek is különleges élmény a kertben, száraz fával jól megrakott tábortüzet nézni, bármelyik évszakban.

zuhatag

 

Folyó, áradó víz látványa

Akár egy folyó mellett állunk, akár csak egy patak mellett, akaratunk ellenére is szétárad bennünk a nyugalom. Akárhányszor kirándulok egy erdőben a családommal, és egy kis patak keresztezi utunkat, legalább egy órára leragadunk ott. Ahogy átbukik a vízfolyam a színes kavicsokon, néha magával sodor egy botot, na és persze a hangja, ahogy csörgedezik.

Növények a kertben és otthon

Ha kertes házban lakik az ember, vétek lenne kihagyni a kert „felvirágoztatását”. Kertészkedni eleve jó, de látni egy levendulaültetvény aprócska, lila virágait, a kövirózsák létől duzzadó, csúcsos leveleit, rózsákat, tulipánokat, pipacsokat… Mintha a természet simogatná a lelkünket. A gyerekekkel ültettünk néhány gyümölcsfát a kertben és izgalommal néztük, ahogy a sok rózsaszínes bimbóból kipattannak a csodaszép cseresznye-, meggy és birsalmavirágok, majd a virág átalakult gyümölccsé. Ha valaki megteheti, mert olyan helyen él, érdemes a természet csodáit minél közelebb engedni magunkhoz. Az otthonunkban, velünk élő növényeket ápolgatni is nagyszerű dolog. Figyelni az általuk adott jeleket, jó nekik vagy éppen nem. Locsolni őket rendszeresen, figyelembe venni, hogy az adott növény fényigénye magas vagy alacsony és eszerint helyet választani a cserépnek. Nekem orchideám, aloe vera növényem, kókuszpálmám, avokádó fám és pici mandarin facsemetéim vannak bent, mindent én és a férjem csíráztattuk magról.

kavicsok

 

Kavicsmánia
Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy szenvedélyesen gyűjtögetem a szebbnél szebb kavicsokat. Bármerre járok, legyen az Budapest, egy tópart vagy erdő, egy-egy kerekded, sima kavics mindig odavonzza a tekintetem. Szinte tudat alatt már nyúlok is érte, és teszem a zsebembe. Nem tudom, hogy ez a „gyűjtögető ösztön” a gyerekeimben is benne van-e, vagy tanult szokás ez, de családilag már rengeteg különleges kavicsot halmoztunk fel otthon. Érdekes az emberi agy, ugyanis majdnem mindegyik kavics történetére emlékszünk, hol és mikor találtuk. Még egy szuper dolog a kerek kavicsokkal kapcsolatban: mezítláb nagyon kellemes járkálni rajtuk, masszírozzák a talpat.

Felhők az égen
Felhőket látni mindennapos dolog, a sok teendő mellett néha alig vesszük őket észre, pedig lélegzetelállítóak. A formájuk, színük, vagy az, milyen szélsebesen haladnak. Napfelkeltekor és naplementekor különösen érdemes az égre emelni tekintetünket. Egy nyári estén, amikor lila, rózsaszín és narancssárga színekben pompáztak a hatalmas bárányfelhők, azt mondta a hétéves kislányom: „Anya, Isten a legügyesebb festőművész!”

akvárium

 

Akvárium vagy terrárium tele élettel
Van egy akváriumunk, tele színes és fürge halakkal, akik nagy barátságban élnek együtt. Egy kavicsos aljzattal és szép növényzettel ellátott akvárium látványa elképesztő módon ki tudja kapcsolni az embert. Ahogy a halak a növényzet közé úsznak, vagy  be- és kibújnak üreges barlangon, nagyon mókás. Az egyik algaevő harcsánk, aki mindössze tíz cm hosszú, már közel tíz éve velünk van. Ő az egyik kedvencünk. Mindannyian élvezzük nézni, ahogy mohón cupákolja az akvárium üvegét, zöld alga után kutatva. Továbbá két görög- és egy szegélyes teknősünk is van. Ezek mind szárazföldi teknősök. Szeretnek napozni az UV lámpa alatt, nagyokat harapni a saláta leveléből, langyos vízben fürdőzni és néha egymás páncéljára mászva egyensúlyozni. A legidősebb teknős, Ananász már a nevére is hallgat, ránk néz, ha szólítjuk.

Ahogy egy kisgyerek rajzol

Három apróságom van, mindannyian szeretnek rajzolni, napi húsz-harminc rajzot biztos elteszek a gyűjtő mappákba. Néhány éve, egyik alkalommal leültem az akkor hároméves kislányom mellé, és néztem alkotás közben, pedig szaladt az egész ház. Takarítanom kellett volna, mégis az, ahogy nyelve hegyét kidugva koncentrált egy cica megrajzolásánál, aminek a bajuszkája végén tejcseppek voltak, teljesen lebilincselt. Csak ültem mellette csendben, és néztem, ahogy lendületesen kanyarítja egyik vonalat a másik után. Azon kaptam magam, hogy engem teljesen relaxál, ahogy figyelem őt. Iránta érzett csodálat és büszkeség töltött el. Minden szülőnek ajánlom ezt a fajta időtöltést, még ha csak öt percre is, de néha nézzéket a gyermekeiteket rajzolás, festés közben. Hiszen olyan  ügyesek és tehetségesek. Na és milyen bátrak! Hiszen egy filctollat aligha lehet radírozni, mégis olyan lendülettel rajzolnak, mintha tudnák, hogy akárhogy is fog elsülni az a házikó, úgy lesz tökéletes, ahogy lesz. Főleg, ha a szülő megdicséri őket.

Az olykor túlzsúfoltnak tűnő, rohanó mindennapok során van úgy, hogy azt érezzük, elfáradtunk, kimerültünk, esetleg valami elrontotta a hangulatunkat. A dolgok, amelyeket felsoroltam a cikkemben, mind segítenek abban, hogy egy kis nyugalomra találjunk, rácsodálkozzunk a minket körülvevő szépségre, a természet adta, gyönyörű dolgokra. Persze egy érdekes formájú felhő vagy egy karamellszínű kavics felett könnyen átsiklik a figyelmünk, mégis, mindenkit arra bátorítok, hogy próbáljon nyitottabb szemmel járni, mert ezek az apró dolgok ott vannak, elrejtőzve életünk minden percében, és arra várnak, hogy valaki észrevegye őket.

Ajánljuk még: