Dunát lehet rekeszteni a cikkekkel, amelyek így kezdődnek: 10 dolog, ami gyökeresen megváltoztatja az életedet… A hajbeültetéstől a tai chi-ig, a pszichológia legmélyebb bugyraitól Besenyő (Igazam Van) István igehirdetéséig, vég nélkül szemlézhetjük a pontokba szedett, megkérdőjelezhetetlen alapvetéseket, amelyek nélkül látszólag egy napot sem tudnánk létezni. Tudom, mert elolvastam az összeset. Egynek sem tudtam ellenállni.
A bringázással pláne ez a helyzet: “10 dolog, amitől jobb bringás leszel; 10 dolog, amit nem mondtak el neked, amikor bringázni kezdtél”, stb. Mintha 9 igazság kevesebb lenne, mint tíz, vagy akár egy igazság kevesebb lenne, mint bármennyi.
Önvizsgálatot tartottam: miért reagálok azonnal, amikor a net feldobja a revelációk újabb fejadagját?
Rest vagyok megfogalmazni a saját kérdéseimet, utánaolvasni a kerekezés közben bennem felötlő problémáknak, gondolatoknak. Rest vagyok végigmenni az úton, a saját utamon, amely valóban jobb bringássá tenne - személy szerint engem. Egyszerűbb kész recept után nyúlni.
És azért is kattintok minduntalan, mert a pontokba szedett igazságlisták mégiscsak működnek. Ha nem is úgy, ahogy elsőre gondolnánk.
Rovatunk arra ösztökél mindenkit, hogy lépjen eggyel feljebb a kerékpározás csodálatos világában. Aki még nem bringázik, az szálljon nyeregbe, aki már bringázgat, az kezdjen tervezett edzésekbe; aki már rendszeresen bringázik, az kezdjen merész terveket szőni útvonalakról, teljesítményszintekről; aki pedig már intenzív edzésben van, az próbálja ki magát amatőr megmérettetéseken.
De tekinthetünk más szemszögből is a dologra. Eggyel feljebb lépni jelentheti azt is, hogy magányos bringásból csapatépítővé válunk. Hogy megpróbálunk egy bringás közösséghez csatlakozni, vagy kialakítani magunk körül egy kisebb kerekező közösséget. Ha meg tudjuk osztani a bringázás élményét és áldásait másokkal, azzal mi is szintet lépünk.
Feljebb léphetünk úgy is, hogy visszaveszünk tempónkból, és a kerékpárt az ismeretlen világ befogadásának eszközévé tesszük. Lekapcsoljuk a wattmérőt, és energiáinkat egy-egy tájék emberi, történelmi, természeti, építészeti sajátosságainak felkutatására fordítjuk. Hogy zarándokká válunk szeretett sporteszközünk nyergében. Hogy megszabadulunk egy csomó béklyótól, és kényelmünket egy apró útibatyura redukálva beleveszünk a világba, aggodalmak, kifogások nélkül.
Eggyel feljebb.
Ahhoz, hogy ezt megtegyük, igenis szükségünk van a bombasztikus igazságok pontokba rendezett listájára. Csakhogy ezt a listát önmagunknak kell összeállítanunk saját magunk számára. Maga a folyamat válik ugyanis sorsdöntővé: az önmagunk irányába ható kíváncsiság, az önreflexió nélkül minden jótanács és reveláció lepattan rólunk.
Törni kezdtem a fejem: mi kerülne fel saját három pontból álló bombasztikus igazságlistámra, ami arra lenne hivatott, hogy egy kezdő bringásnak, egykori önmagamnak segítsen egy szinttel feljebb lépni a kerékpározásban?
Kézenfekvő lenne a bringaválasztással kezdeni, hiszen ezzel rengeteget bajlódtam annak idején, tévúton jártam, végül egy időre abba is hagytam a bringázást. Aztán következhetne a megfelelő nyereg kiválasztása, ami szintén összetett kihívás. Úgy érzem azonban, hogy mindezek okozatok és folyományok inkább. A válasz mindegyikre ugyanaz: attól függ…
Hosszas töprengés után végül a következőkre három pontra jutottam:
1. A kerékpározás sokdimenziós tevékenység
Ezernyi okból pattanhatunk nyeregbe: túrázhatunk csodálatos vidékeken, hajszolhatjuk a teljesítményt, szabadulhatunk a depressziónktól, építhetünk emberi kapcsolatokat, stb. Ha csak egyetlen dimenziójára vagy kíváncsi a kerékpározásnak, ha a köreid, túráid mindig ugyanolyanok, akkor nagy valószínűséggel abba fogod hagyni a dolgot - de legalábbis jókora kihagyásokkal, kampányszerűen fogod csak elővenni a bringát.
2. A szemünk előtt lebegő testkép csábító, de tévútra visz
Ha az ókori olimpiákon szerepelhetett volna a kerékpározás, akkor ma valószínűleg nem a diszkoszvető szobrát csodálnánk a múzeumban. A kisportolt emberek - nők és férfiak, fiatalok és korosabbak egyaránt - elképesztően jól mutatnak a testhez tapadó bringás outfit-ben, és imádnak így tündökölni. A közösségi hálón hemzsegnek a videók, melyeknek semmi más célja nincs, mint megmutatni a posztoló impozáns fizimiskáját egy kerékpár nyergében. A kép rendkívül vonzó, de ha motivációd főként ebből táplálkozik, akkor megtagadod magadtól a kerékpározás magasztosabb örömeit. Ha nem tudod kiverni a fejedből a hiúságot, ha folyton összeveted saját testképedet mások fizikai adottságaival, az óhatatlanul megmérgezi az élményt. Az avatott, magabiztos kerékpáros nem a megjelenésével hat a többiekre.
3. A fej meg a láb…
A mentális tényezők sokkal jobban befolyásolják a teljesítményt, mint a fizikaiak. Az erőkifejtés és az állóképesség mértéke nagyban függ a befektetett edzésmunkától - és még inkább attól, hogy agyad mennyire tiltakozik a terhelés ellen vagy éppen mennyire segít a teljesítmény leadásában. Ennek számtalan tényezője van: lelki berendezkedés, adott érzelmi hangulat, önbizalom és önértékelés, türelem, stb. Az első komolyabb kerékpáros kihívások során tudatosan figyelj a mentális tényezőkre, a kedélyállapotod változásaira. Az, hogy mennyire uralod érzéseidet, vagy hogy mennyire tudod teljesítményed szolgálatába állítani őket (akár a dühödet vagy a frusztrációdat is), jobban befolyásolja teljesítményedet, mint a vádlid izomereje. A mentális jelenségek megfigyeléséből, az önismeretből rengeteget meríthetsz, ha egy szinttel feljebb szeretnél lépni kerékpárosként.
És hogy mit jelent a címben leírt “nyolc és fél”?
Semmit.
Federico Fellini zseniális filmjének címe ez. Egy filmrendező tépelődéseiről szól, míg eljut a döntésig: nem csinál több filmet. A mentális tényezők megismeréséhez keresve sem találnánk jobb bevezetőt.
Minden szombaton új cikkel jelentkezünk a kerékpározásról. Ne felejtsétek: amikor a pedált tapossátok, a Földet hajtjátok körbe!
Bicikli rovatunk további tartalmait itt olvashatjátok.
sirláncelot pedig elérhető a Straván.
Rettegsz, hogy mi vár a világra 2026-ban?
És bringázol eleget?
