Egészség

Svábtök, földialma, kolompér: ugyanaz és mindig más a világ egyik legelterjedtebb étele

Hegyimentő barátommal Gyergyó kemény vidékének ember alig érintette hegyeit és barlangjait jártunk (de jó lenne, ha már megint mehetnénk!), mikor egyik este a menedékház teraszán fél szemmel hunyorítva csak ennyit kérdezett: „aztán kérsz-e pityókapálinkát?” Agrármérnök diplomával a zsebemben, a székelyeket jól ismerve azonnal gondoltam, hogy valami csalafintaság lehet a dologban, hiszen a krumpliból legkevésbé pálinkát lehet főzni, ráadásul ha a barátom így hunyorít, akkor biztosan nem az lesz, amit hallok, így hát egyből rávágtam, hogy „persze, köszönöm”!

 Mikor a kicsi pohárból aztán életem egyik legfinomabb barackpálinkáját ittam, rögvest összeállt a kép: a pityóka ez esetben legföljebb valuta lehetett, amiért cserébe az arrafelé alig termő barackot nagy rutinnal mégis lepárolhatták. Mert bár a krumpliból ezerféle jó dolgot lehet csinálni, pálinkát szerencsésebb valami másból...

A keményítőben gazdag gumójáért világszerte termesztett növényt hívhatják felőlem akárhogy, lehet burgonya, kolompér, svábtök, földialma vagy éppen pityóka, nekem akkor is az marad, ahogy felénk az öregek mondják, úgy egyszerűen: kumpi! S ha már így a tél előtt sokan (bár a korábbi századokhoz képest mégis kevesebben) zsákszám hordjuk a pincékbe, nézzük meg, tud-e többet ez a zöldség annál, mint hogy szalmakrumpliként a hús mellé kerüljön!

Miért jó krumplit termeszteni?

Bár Dél-Amerika őslakosai már jó 7000 éve fogyasztják, Magyarországon a 17. századtól találkozhatunk vele, de nagyobb területen csupán az 1800-as évektől kezdték termeszteni. Ekkor II. József magyar király komoly adókedvezményekkel is igyekezte segíteni a népélelmezésben is komoly szerepet játszó, a kártevőknek és a különféle betegségeknek akkoriban rendkívül ellenálló növényt.

A növény étkezési célokra is használható – a köznyelv által tévesen termésnek titulált – része valójában nem más, mint a föld alatt található tarackok csúcsainak megvastagodása. A növény valódi termését a föld fölött találjuk, az éretten sötét színű bogyó azonban, hasonlóan a levelekhez, a benne található, mérgező szolanin miatt nem fogyasztható! Ugyanez az anyag termelődik a krumpli héjában, ha azt napon hagyjuk, ezért a krumpli megzöldült héját mindenképp hámozzuk le, mielőtt ételt készítenénk a gumóból!

Mindamellett, hogy táplálék, a burgonyát évszázadok óta használják a népi gyógyászatban is. Külsőleg gennyes sebekre, kelésekre tették, de fejfájás esetén is alkalmazták. Lúgos kémhatása miatt belsőleg sav-eredetű gyomorproblémákra, fekélyes betegségekre használták. Nyersen kinyert leve közepesen erős vízhajtó hatású, ezért tisztítókúrákban is alkalmazható. Számos vitamint is találunk benne, melyek azonban elsősorban a burgonya nyersen történő fogyasztása során tudnak hasznosulni.

Nem mindegy, melyikhez nyúlsz!

Felhasználás szerint a burgonyát A-, B-, C- és D-osztályba, főzési típusba sorolják. Vannak a nem szétfővő, salátának is való (A), az inkább főzésre alkalmas, de mindenre használható (B), a könnyen szétfővő, amit sütni érdemes (C), valamint az ipari célokra nemesített, teljesen szétfővő (D) burgonyafajták.

Ha magunknak ültetnénk, vagy csak vásárolnánk is a krumplit, nehéznek tűnhet a feladat, ugyanis rengeteg fajtája létezik. Magyarországon elérhető az Európai Unió több mint 1800 burgonyafajtája, ami közül nehéz lenne megtalálni a hozzánk illőt, viszont a vetőburgonya-kereskedők segítenek ebben. Több fajtát vizsgálnak folyamatosan gazdaságokban, és ezek alapján minden célra tudnak jól termeszthető, élvezhető fajtát ajánlani, mint a Red Fantasy, Red Sonia, Marabel, Karelia vagy éppen a Jelly.

A Jelly fajta alkalmas általános célra, de hasábburgonyának is. Középkésői érésű, és ha jövőben saját termésben gondolkodunk, érdemes ezt ültetni, ugyanis csak közepesen igényes a talajminőségre és a vízellátásra, de ha jó körülmények között tartjuk, meghálálja! Jól alkalmazkodik a neki jutó helyhez, tolerálja a nehézségeket és rendkívül ellenálló a kórokozókkal szemben is, ráadásul ültetés után hamar növekedni fog! Persze az ültetéssel tavaszig várni kell, akkor kezdjünk hozzá, ha a talaj hőmérséklete elérte a hat fokot.

Addig is, lehet tervezgetni, ismerkedni a lehetőségekkel: például a Borbás Marcsi által is kipróbát módszerrel, melyben egy nagyobb zsákban és egy kaspóban kezdhetünk burgonyatermesztésbe! Erről videót itt találtok!

A nagy ellenség(ek)

A krumpli mára a világ minden részén elterjedt, s a vele csupán nevében rokon édesburgonyával együtt az egyik legjelentősebb növény a világ népességének táplálásában. Népélelmezési jelentőségét sokoldalú felhasználhatósága is növeli, az emberi fogyasztás mellett állatok takarmányozására, keményítő és szesz gyártására, valamint gyógyszeripari alapanyagok előállítására egyaránt alkalmas. Ugyanakkor globális jelenléte az előnyök mellett számos veszélyt is rejt magában, így ha otthoni krumplitermesztésre adnánk a fejünket, mindenképp megéri megismerni a növény károkozóit!

A világélelmezésre nézve beláthatatlan következményekkel járna egy, a burgonyaféléket általánosan pusztító, agresszív kórokozó vagy kártevő. Nem véletlen, hogy a Magyarországon 1947-ben a szigetközi Héderváron megtalált krumplibogár ellen még az akkor „ideiglenesen” hazánkban állomásozó szovjet légierő bombázó repülőgépeit is bevetették… Az Észak-Amerikából származó picinyke bogár azonban erősebbnek bizonyult a Vörös Hadseregnél, kártételével ma már szinte mindenhol találkozhatunk. A krumplibogárnak a szovjet és magyar csapatok felett aratott (kétes értékű) győzelmének 50. évfordulóján, 1997-ben Héderváron felavatták a magyarországi növényvédelem emlékművét, egy óriási bronz krumplibogarat. Azóta sikerült tűrhető mértékig visszaszorítani a burgonyabogár kártételét, de az utóbbi években az egyre ellenállóbb bogarak újra komoly veszélyt jelentenek a burgonyatermesztésre.

A burgonyabogárnál is nagyobb kártételt okoz kiskertekben a burgonyavész, a fitoftóra. Ez a gombás betegség képes napok alatt az egész ültetvény kipusztítani. Azon túl, hogy jelentősen csökken így a termés, a gumók eltárolhatósága is lerövidül, mert a burgonya minden részét támadja. Jó védekezési lehetőséget kínálnak ellene az ellenálló fajták, mint például a Karelia. Bio termesztésben is remekelő fajtát, hagyományos nagyüzemi termesztés során is kevesebb növényvédőszerrel termelhető, és természetesen ezt a jó tulajdonságát a kiskertekben is megőrzi.

A legjobb krumplis ételek

Ha megmarad a termés, vagy éppen beszerzünk a boltban egy adagot az idei termésből, sok jó ételt készíthetünk belőle. Ebben a hónapban ezeket ajánljuk, és hozzá pár burgonyafajtát: 

LEVESKÉNT EGY JÓ SÖRÖS-KOLBÁSZOS BURGONYAKRÉMLEVES (pl. Red Fantasy, Bellarosa, Jelly)
EGY OLCSÓ, KÖNNYŰ KRUMPLIS ÉTEL: A PILLANGÓS (pl. Jelly, Red Fantasy)
EGY NAGY KLASSZIKUS MARCSI VERZIÓJÁBAN: RAKOTT KRUMPLI (pl. Bellana, Bernina, Red Fantasy)
EGY LAKTATÓ FOGÁS: KRUMPLIPECSENYE ÉS FOKHAGYMÁS PECSENYE (pl. Karelia, Jelly, Donata)
EGY ÉDES FOGÁS: KRUMPLIS CSIGA (pl. Jelly, Karelia, Donata)

A cikket az Eurosol támogatta.

Ajánljuk még:

Burgonyatartás nagymamáink módján: 3 dolog, amire figyelni kell
Az ősz érkezésével lassan búcsút mondhatunk a korai érésű burgonyafajtáknak. Helyettük azonban megérkeznek a piacok és az áruházak polcaira a közép- és késői érésű fajták, mint például a Red Fantasy, a Marabel és a Julinka. Ezek jellemzőiről és a téli tárolás mikéntjéről kérdeztünk egy szakembert.

 

 

Már követem az oldalt

X