Egyszer volt szerelem a hűség városában: Sopron, te csodás!

A soproni könyvtárban tartottam előadást, és ha már eljutottam az országnak e rég nem látott szegletébe, be is jártam alaposan. Csodaszép időben gyalogoltam végig a város feletti hegyeket, este kószáltam a városban, régi barátokkal beszélgettem – és mintegy ráhangolódásként előhalásztam egy réges-régi kedves olvasmányomat, Szilvási Lajos Egyszer volt szerelem című, Sopronban játszódó regényét. Magam is diák voltam, középiskolás, amikor először olvastam, és általa beleszerettem Sopronba. Ebből a regényből ismertem meg a várost és amikor eljutottam, örömmel fedeztem fel a regényből jól ismert helyeket.

Ismerősek voltak az utcák, ahol Holló Péter rótta az utakat, és a harang kondulása az Orsolyiták templomában. Holló Péter és Auerbach Krisztina nyomán jártam a Lővérekben, elrágcsáltam néhány fenyőtűt, ahogyan ők is tették. A regény idézi az 1960-as évek Magyarországát – egyesek szerint „aranyos romantikus regény, jó karakterekkel, érdekes retró kommunista propagandával” –, bennem akkor is, és most is kellemes érzéseket ébresztett.

A szereplők jó része erdőmérnöknek készül, a történet nem nélkülözi a természetközeli gondolatokat, amelyekből azt is megláthatjuk, hogy a felelős, biodinamikus szemlélethez való visszatérés nem mai találmány.

A Lenck-villa – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

„A gyermekszemekből feléje sugárzott a megnyugtatás, hogy mindent-mindent értenek, és már tudják, hogy az ősz nem egyszerűen hűvösebb időjárást, gyakori esőket, hoz, hanem több ennél. Már minden fa meghozta a maga gyümölcsét, minden bokor megszaporázta gallyait, minden állat felnevelte annyira kicsinyét, hogy megálljon a maga lábán, és magvakat most széthordja a szél, hogy szaporodjanak a fák, lepjék el a kopár földeket-hegyoldalakat, és a szarvasborjak őzgidák már nagyokat szökellnek, a madarak fiókái nem szülőktől várják a táplálékot, hanem tulajdon szárnyukra kapva vetik magukat a rovarok után… A fák elhullatják leveleiket, mert jön a tél, és a hideg ellen szükség van minden erejükre, amit nyáron magukba gyűjtöttek, mert hosszúak a havas- fagyos hónapok, és jövő tavasszal újra kell kezdeni a virágzást.” 

A történet színhelyein túl bejártuk a Belvárost, és meglátogattunk minden olyan helyet, ami Sopronban kötelező: felmásztunk a Tűztoronyba alkonyatkor, hogy élvezhessük a város szép fényeit. Bekukkantottunk az öreg épületek kapuin, meglátogattuk az Erdészeti és a Bányászati Múzeumot. A városfalon kívül rengeteg látnivalót találtunk: az öreg poncichter házak közt tényleg időutazáson vehettünk részt, közben pedig megismerkedhettünk a Soproni borvidék történetével.

A Tűztorony – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Az Erzsébet kert a hatalmas mammutfenyővel lenyűgöző látvány, a közelében lévő kis makettvárosra is érdemes egy pillantást vetni. Az egyetem botanikus kertje könnyen bejárható, kellemes séta azoknak, akik örömüket lelik a növényvilág megszemlélésében.

Várkerület – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Ha jól választjuk meg a szállást, akkor rövid, de kaptatós sétával fél óra alatt felérhetünk a Lővérekbe. A Károly-kilátó és mellette a kis erdei múzeum remek hely egy rövid szusszanáshoz. A Boszorkány-tanösvény fiatal varázslóknak izgalmassá teszi az erdőben töltött időt, de azért egy körre mi is felültünk a kihelyezett vesszőseprőkre.

Boszorkány-tanösvény – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Ha körbe szeretnénk pásztázni a Soproni hegységen, számos kis kilátó kínál ehhez lehetőséget: kitekinthetünk a messzeségbe, ahol a Fertő-tó nyúlik el, ahol a Dunántúl dombjai magasodnak, szép időben felsejlik a Somló kúpja, átellenben a Schneeberg hósipkája.

A Taródi várat többen Bolond-várnak is nevezik,

de mindenképpen megér egy látogatást, már csak azért is, mert jópofa fotókat kattinthatunk benne. Néhány hónapja nyílt meg újra a Soproni Múzeum legújabb gyöngyszeme, a Lenck villa. Csodálatosan felújítva a régi pompájában áll, interaktív kiállításon járhatjuk be a Mestermű. Polgári életvilág és kézművesség a 19. század végi Sopronban című élvezetes kiállítást.

Ha megszomjaznánk, remek helyek kínálják a helyi borokat. Akinél nem a vörösbor a menő, annak jó tudni, hogy vannak errefelé remek rozék és kiváló fehérek is: hazánkban talán a legjobb zöldvelteliniket itt töltik a pohárba – annak ellenére, hogy Sopron a kékfrankos hazája.

A Lenck-villa – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Megtudtam én is egyet s mást a VOLT Fesztiválról: hol van a Bemelegítő pont, hová lehetett járni rendesen mosakodni, és néhány olyan információt, amit talán jobb lett volna, ha egyáltalán nem jut az anyaszív tudomására – de az azóta eltelt évek elvették a történetek élét.

Sopront nemcsak történelmi érdekességei és az épített örökség miatt érdemes felfedezni, de a növénybarátoknak, a családoknak is remek kikapcsolódást és felüdülést kínál.

Karnyújtásnyira van szinte minden, kellemes közelségben az erdők, a szelíd szőlők, megközelítése könnyű, és a környékén is akad még ezer látnivaló. Ha eddig neked Sopron csak a VOLT volt, gondold újra. 

Nyitókép: A Lenck-villa – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho