Segélykiáltás a bulvár mögött: három sztár három tanulsága

Egyes példa: Keanu Reeves

Futótűzként terjedt még 2018-ban Keanu Reeves Oscar-díj átadón elhangzott beszéde, amiben a társadalmat kritizálta, és hangsúlyozta, hogy a saját útját járja, de nem talál megértésre. Elmondta, nem akar egy olyan társadalomban élni, melyben:

• sok a hazugság, a képmutatás
• a látszat érték
• a férfiak tárgyiasítják a nőket
• nincs értéke a családnak, a hitnek, a szerelemnek
• nincs hitele a becsületnek és méltóságnak
• a szerénység hátrány
• nincs különbség férfi és nő között.

Az ilyen mondatok bár hangzatosak, Hollywoodban sem feltétlenül mélyek. Ugyanakkor sokat számít az, ki mondja őket. Reeves határozott erkölcsi keretek közt szerényen él, rajongói számára útmutató karakterként szolgál, akit sokkal inkább személyisége és csak másodsorban szerepei miatt követnek. Teljesen mindegy, mit játszik, tömegek özönlenek filmjeire, s mindezt úgy érte el, hogy hiába keresnénk a Facebookon, vagy az Instagramon. Buddhista irányultságú, visszafogottan élő segítő, akit hatalmas vagyona ellenére látványosan nem érdekel a luxus. Jó ügyeket szolgál, jótékonysági szervezeteket támogat, rákkutatást segítő alapítványa van. Az a szóbeszéd róla, hogy a környezetével kedves, figyelmes és rendkívüli módon tiszteli a nőket. 

És a botrányújságírás nem tud rajta fogást találni. Jól felfogott egyszerűsége, szerénysége, magánélete, a természetesség, ami belőle árat, mintául szolgálhat arra vonatkozóan, hogyan lehet sztárként jól kezelni a bulvárt. Például úgy, hogy felül kerekedünk azon, más síkon éljük az életünket – ha külön dimenzióban vagyunk, ha nincs elég metszéspont, akkor nem tudnak mit kezdeni velünk. Ehhez persze tudatosság, akarat, képesség, bölcsesség, függetlenség és ezernyi más erény is kell, nem való tehát mindenkinek ez az út. Már csak azért sem, mert a kivételek ereje éppen abban áll, hogy ők eltérnek az átlagtól. Hollywood valószínűleg sosem fog nagy volumenben olyan embereket reflektorfénybe helyezni, akik a bulvár felett állnak – éppen azért, mert a bulvár az, ami által a leghamarabb, a legkisebb erőfeszítéssel tömegekhez juthatunk el. 

Kettes példa: Harry herceg

Harry herceget gyerekkora, sőt fogantatása óta forgatja a bulvármédia, de ő felnőtt fejjel a visszavonulás helyett inkább nyílt támadásba lendült: Tartalék című könyvében a legrejtettebb titkait osztja meg. Miért tárulkozott ki, miközben partvonalra került családjában? Miért teszi még láthatóbbá az ellentétek, feszültségek hálóját, amiben apja, testvére és feleségeik is érintettek? Miért indított háborút a sajtó ellen, miközben tudhatja, hogy közszereplőként kiszolgáltatott, minimális befolyása van arra, hogy mi jelenik meg vele kapcsolatban? A választ Karinthy Frigyes Előszó című verse adja meg számomra, aminek ikonikus sora visszhangzik fejemben: „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”. 

Harry herceg úgy döntött, felelősséget vállal tetteiért és feltárja saját verzióját. Elmeséli az életét úgy, ahogyan ő akarja. Kérdéses persze, hogy ezzel nem a bulvárt és a bulvárra éhes emberek kíváncsiságát etette csak, óvatlanul vagy éppen szándékosan.

Érdekes kettőség az, hogy Harry herceget napirenden tartja média, akkor is, ha őt magát és az általa képviselt őszinteséget nem szereti. Nem tetszik neki az a sokak által támogatott és a herceg által képviselt vélemény, hogy „újságíróik bandája” sekélyes, ellenszenves, sokszor degradáló vásári bohózatot farigcsál az emberek életéből. Mégis folyamatos ihletforrás számukra, talán éppen azért, mert a filterezett álmosoly tökéletességre törő mesterséges valósága betölti az internetet, a médiát, és ennek az online szappanoperának is megvannak a maga karakterei. A szépek, és álmokat megvalósító csillagok mellett

szükség van az elesettekre és a negatív szereplőkre is, akiket úgy darabolnak fel a sorok és képkockák között, mint középkorban a várkapukra tűzött ármánykodókat.

Hármas példa: Blake Lively 

A Daily Mail valamint más lapok és fotósaik zaklató magatartása ellen nemcsak Harry herceg szólalt fel indulatosan, hanem sok híresség is, köztük Scarlett Johansson és Blake Lively is. Mindketten tagjai, szószólói az egyre több követőt soraiban tudó „No Kids Policy” közösségnek, amely arra szólítja fel a bulvárt, hogy beleegyezés nélkül ne tegyen közzé képet szülőkről és gyermekeikről. A szervezet tagjai arra kérik rajongóikat, hogy szüntessék meg azon médiumok követését, melyek ilyen jellegű tartalmakat osztanak meg. Kiemelik, hogy felnőttként is nehéz kezelni a média által teremtett feszültséfet, de egy gyermek számára még inkább nyomasztó és zavaró az ilyetén őrjöngés.

Az extrém kétségbeesés helyzete volt, mikor Blake Lively a házuk előtt letáborozó tizenegy újságíróhoz szólt egy Instagram-posztban. Az állapotosságát mutató kép alá leírta a félelmet, amit a kéretlen, velük szemben hatalmaskodók okoztak gyermekeiben és benne. A színésznő nemcsak zaklatással, hanem hamisítással is vádolja a médiát, amely megjegyzéseit olykor – nem meglepő módon – több idézőjelben közli le, jelezve, hogy nem érti a sztár aggodalmait.

Blake elmesélte, hogy volt olyan helyzet, mikor próbált megegyezni az őt követőkkel, hogy készítsenek róla képeket, csak a gyerekeiket hagyják ki a sorozatokból. A paparazzók viszont vagy elfutottak előle, később folytatva követését, vagy becsapták és kihasználták. Blake Lively az erkölcsöt a családok biztonságát nemcsak a médián kéri számon, hanem a fogyasztókon is: „sötét dolog, és nyugtalanító, hogy azért fizetsz, hogy gyerekeket, családokat zaklassanak”

Ne felejtsük, hogy a bulvár sikere leginkább annak tudható be, hogy reflektálnak a netes kommentek stílusára, a kommentelők egy részének igényeire. Vagyis tényszerű, hogy

amíg fogyasztjuk ezeket a tartalmakat, magunk is fenntartói vagyunk a rendszernek. 

A bulvár nem törődik azokkal az érzésekkel, amelyeket az áldozataiban létrehoz. A krónikus stresszt, a mentális nyomás pusztító hatását nem könnyű kezelni – orvosi tény, hogy a folyamatos lelki feszültség sejtszinten rombol. Aki ilyen végletes állapotba kerül, annak feloldásra van szüksége, lehet ítélőképessége megváltozik és előbb vagy utóbb támadásba lendül ellenfeleivel-ellenségeivel szemben. És akkor kezdődik minden elölről... de ha egy sztár ki tud lépni ebből a körből, akár úgy, hogy föléemelkedik, akár úgy, hogy semmibe veszi a szabályait, nyert ügye van. Nekünk hírfogyasztóknak pedig felelősségünk van abban, melyik celebet éltetjük, akit a bulvár felemel, és aki ezért hálából egyre szélsőségesebb tartalmakkal igyekszik újra és újra a címlapokra kerülni, vagy azt, akin nem talál fogást.