Múltidézés az Andrássyak otthonában, Tiszadobon

Szoktunk néha elmerengeni a családban egy-egy újabb generáció felcseperedésekor, hogy milyen relatív is a történelem. Ha például abból a megközelítésből nézzük a dolgokat, hogy a most 10 éves kiskölykök születése és az 1989-es változások óta pont ugyanannyi idő telt el, mint az én születésem és a második világháború lezárása között, akkor valahogy furcsán nézünk egymásra felnőttek, és rögtön kezdetét veszi a további számolósdi.

Például az, hogy a dédnagyapánk születése és az 1848-as forradalom és szabadságharc között alig telt el valamivel több idő, mint amennyi a rendszerváltozástól napjainkig.

Hovatovább én csak 15 évvel az 56-os forradalom után születtem, és ha belegondolok, hogy sokáig fekete-fehér képkockákon, nagyon régmúltnak képzeltem el az akkor történteket, szinte ijesztő lesz a matematika valósága.

Az Andrássy-kastély előnézete (1895-1899) – Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

Szeretem ebből a megközelítésből nézni a dolgokat – különösen izgalmas olyankor, amikor az ember egy arisztokrata család életét, szellemiségét, történetét ismeri meg a maga időrendiségében.

Mert ha így szemléli az ember a hajdanvolt világot, akkor élővé válik a történelem, személyes sorsokká válnak a régmúltnak tűnő élettörténetek, és egy családfa sem csak egy fennmaradt ábra, hanem valós szereplők, igazi sorsok összegzése lesz.

A tiszadobi Andrássy-kastély 10 évvel ezelőtt – Fotó: Wikipedia / Civertan

A tiszadobi Andrássy kastélyt idősebb gróf Andrássy Gyula – miniszterelnök, majd a Monarchia külügyminisztere – építtette 1880 és 1885 között, Meinig Arthur építész tervei alapján. A gróf határozottan felügyelte a terveket, egyes források szerint a Loire-menti kastélyok ihlették, mások szerint arra kérte a tervezőt, hogy ötvözze egybe a magyar történelmi romantika legnemesebb építészeti elemeit – elsősorban a vajdahunyadi vár stílusára hagyatkozva.

A kastély mai látképe a labirintus felől – Fotó: Tőkés Boglárka

Az épület érdekessége, hogy az évszakok számának megfelelően négy bejárata van, a hónapok számának megfelelően 12 tornya, a hetek számának megfelelően 52 szobája és az év napjainak száma szerint 365 ablakszeme.

Andrássy meghatározó politikai pályáját alig 22 évesen a felső-szabolcsi Tisza-szabályozó társaság elnökeként kezdte. A tiszadobi Andrássy kastély, a hazai historizáló építészet legimpozánsabb alkotása a Holt-Tisza partján helyezkedik el. Tiszadob természeti környezetét sajátos vízrajzi viszonyai határozták meg, szinte egyedülálló sokszínűséggel a folyók és holtágak menti ártéri és galériaerdők.

A nyárutó fényeiben fürdő kastélykert buxus-labirintusa – Fotó: Tőkés Boglárka

Most is ez a rendkívüli szépségű természeti környezet öleli körül a fenséges épületet, amely impozáns méretei ellenére belesimul a gyönyörű kastélyparkba. A park a kor építészeti irányzatának megfelelően készült, volt itt szoborral díszített szökőkút, kör alakú rózsaágyás és sétány, a holtág mellett csónakház, a parkban filagória, de voltak itt istállók, egy erdészlak, nagy konyha és jégverem is.

Mindezek ellenére a park inkább a világtól elzárt, csendes pihenést szolgálta.

Az eredetileg nyári szálláshelynek tervezett kastély és a parkja minden elemében a nyugodt kikapcsolódást és a reprezentatív vendégfogadást szolgálta, csak később vált a család egész évben használt lakhelyévé. A tiszadobi kastély méltán nevezhető az ország egyik legszebb épületének. Falai közt sétálva pedig nem csak az épület lesz valóságos, hanem a család története is.

Részlet a kiállításból – Fotó: Tőkés Boglárka

Az archív képeken látható az a gazdagság, művészetszeretet és jó ízlés, amivel a belső tereket a család létrehozta és gondozta. Egy gyönyörűen berendezett épület volt, amely nem úszta meg a kifosztást, a németek, az oroszok, és sajnos a magyar lakosság is kivette ebből a részét. Mégis, a földszinten berendezett enteriőr visszaadja azt a kastélyhangulatot, ami kell a képzeletnek ahhoz, hogy a fotódokumentáció életre keljen a szemünk előtt. Néhány festmény megmaradt, ezek közül több is az eredeti helyére került vissza, és sok más tárgy, bútorok és könyvek is bizonyíthatóan ebben az épületben voltak a család életterében.

Az Andrássy-kastély hajdani nagyszalonja (1895-1899) – Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

Az Andrássy-kastély hajdani dolgozószobája (1895-1899) – Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

Az emeleti kiállítás a modern múzeumtechnika segítségével – digitalizált fotókkal, kivetítőkkel és interaktív panelekkel – lebilincselően mutatja be a kastély és lakói élettörténetét, szociális kapcsolatait, közéleti tevékenységeit.

Fotó: Tőkés Boglárka

Órákig lehet barangolni a virtuális történetmesélésben a három különböző térben.

Virtuális felületekről megelevenedő történelem – Fotó: Tőkés Boglárka

Az első idősebb Andrássy Gyula életéről, politikai és közéleti szerepvállalásáról szól. A második térben az ifjú Andrássy Gyula elevenedik meg, aki kora egyik legmeghatározóbb és legjobb ízléssel megáldott műgyűjtőjeként méltán kapta a szépség szerelmese elnevezést.

A harmadik tér az egyik unokának, a festőművész Batthyány Gyulának állít emléket, akinek képein pontosan az a zamatos arisztokrata élet tükröződik vissza, amelynek születésétől fogva a része volt.

Batthány Gyula festőművész alkotásai a kastélyban – Fotó: Tőkés Boglárka

És végül, de nem utolsósorban a kiállítás egyik legmeghatóbb része az a négy igencsak különböző, rendkívül megindító női sorsot bemutató sarok, amely a négy Andrássy lányunoka, Katinka, Borbála, Ilona és Klára élettörténetét eleveníti fel.

Fotó: Tőkés Boglárka

A földszinten a lovagterem közepén egy vörös kőkandalló áll, rajta a Fidelitate et Fortitudine – hűséggel és bátorsággal – felirat, amely az Andrássy család címerében is olvasható.

Megismerve a lányok sorsát, itt kap igazán méltó kerekséget az a lenyűgöző hűség, bátorság és egyszersmind szellemi hagyaték, amely az egész családot jellemezte.

Részlet a kiállításból – Fotó: Tőkés Boglárka

Visszatérve a kastélyparkba, ismét a matematikán merengek. Azon, hogy Andrássy Katinka halála óta még nem telt el 40 év. És, hogy egy ilyen környezetben megálmodott életszerű kiállítás milyen sokat tud tenni azért, hogy mi, magunk és gyermekeink se gondolhassuk azt, hogy a magyar arisztokrácia végleg letűnt kora régmúlt történelem. Nem az. Szüleink, nagyszüleink és dédszüleink valóságos kortársai voltak ők. Emléküket megőrizni és ápolni kötelesség.

Fotó: Tőkés Boglárka

A múzeum és a kastélypark hétfő kivételével minden nap látogatható, a belépő 4000 Forint.

Ha elidőznének még Tiszadobon, ne hagyják ki a Dobi Porta múzeumot sem, amely a bejárat mellett helyezkedik el. Ez az épület egykor a kastély környezetének szerves része volt, az ötvenes évekig a grófi család személyzetéhez köthető tulajdonosok lakták.

A szépen felújított épületben „Ház a kastély mellett” Vidéki polgárosodás: játék, szórakozás a 19. század végétől a 30-as évekig címmel egy polgári enteriőrt rendeztek be, tele érdekességekkel.

És ha már megtudták mi is a türelemüveg, elmenőben vessenek egy pillantást az udvaron lévő gyönyörű szelídgesztenyefára is! Megéri.