Egy körömrágósan izgalmas sorozat: A bronz kert

Az argentin-amerikai sorozat olyan thriller, amilyenhez szerintem ritkán van szerencséje az embernek. A klasszikus krimik szövevényes izgalmát éltem át részről részre ─ olyan volt, mintha egy hűvös téli estén a kandalló mellett teljesen belemerülhetnék egy letehetetlen könyvbe. Mintha egy 21. századi Agatha Christie-t olvashatnék. Nem azért, mintha Agatha Christie-t modernizálni kellene, hanem inkább azért, mert már annyi inger érte az embert a bűnügyi történetek terén, hogy nehéz újat, igazán érdekfeszítőt felmutatni. A bronz kertnek számomra sikerült.

A történet egy négyéves kislány eltűnéséhez kapcsolódik. A fiatal házaspár, Fabian és Lila kislányának, Moirának egyszer csak nyoma vész egy parkban, ám gyorsan elő is kerül. Az apa, Fabian nehezen nyugszik meg, mivel Moira azt mondja, egy férfival találkozott, „a kertből”. A következő alkalommal azonban Moira ismét eltűnik, és innen veszi a kezdetét a kálvária.

Persze, ilyen, a „lányát kutató apa” jellegű történetet jó párat ismerünk, A bronz kert mégis teljesen egyedi, több szempontból is. Rögtön az első évad első része olyan megdöbbentő csavarral ér véget, amit a nézőnek igen rendesen fel kell dolgoznia, legalábbis én nehezen tudtam kiverni a fejemből a részt záró jelenetet. És csavarokból a későbbiekben sem lesz hiány: amikor már kialakulna egy történetszál, és úgy tűnik, megvan a megoldás, valami történik, ami teljesen más irányba tolja az eseményeket.

Az apa (Joaquín Furriel kitűnő alakításában) megszállott nyomozását egy hasonlóan elszánt magánnyomozó, Doberti (Luis Luque) segíti. A nyomozó figurája is rendkívül szeretnivaló: vén róka, aki ismer minden praktikát, nem is mindig az egyenes úton jár, mégis jó figura. Ő mondja Fabiannak a sorozat elején: olyan nincs, hogy valami után nem marad nyom.

Ha Moirát elnyelte a föld, akkor a földben ott kell lenni egy sebnek.

Ez a hit hajtja a két férfit, és haladnak előre az eléjük kerülő nyomok mentén, miközben egy másik, évtizedekkel korábbi történet egy-egy jelenete is felvillan a képernyőn ─ tudjuk, hogy köze lesz az eseményekhez, csak még azt nem, hogyan. A sorozat erénye, hogy ez nem is kiszámítható előre, és amikor azt hinnénk, mégis, hát csavarnak egyet megint a szálakon.

A bronz kert három évada érhető el az HBO Max-on, és az első évad után el nem tudtam képzelni, hogyan lehet folytatni a történetet. Az ugyanis lezárul az utolsó részben, mindenre megkapjuk a magyarázatot, semmilyen kérdés nem marad nyitva. Mégis, a második évad szerves folytatás, köszönhetően a különleges történetalkotási technikának. Az új évad új eseményekkel kezdődik és folytatódik, de Fabian újra az események középpontjába kerül, méghozzá nem erőltetett, hanem nagyon is elképzelhető módon.

Ha szereted az olyan sorozatokat, amelyekben a szereplőkkel együtt lehet izgulni, ahol újabb és újabb fordulatok bizonytalanítanak el abban, merre is halad a történet, és végül úgy érzed, ki nem találtad volna soha, mi lesz ─ akkor A bronz kert nagyszerű szórakozást nyújt majd.

A kép forrása: HBO