Villámseprű, gyimbor, gyöngybuckó és madárlép: a csodálatos fagyöngy

A druidák természetfölötti erőt tulajdonítanak neki, az isteni kinyilatkoztatás, a tűz jelképének számított. A mondák szerint a mennyből hullott alá egy villámcsapáskor, ezért nem más, mint az istenek különleges ajándéka. Gyűjtését szigorú rituálék határozták meg: két fehér bika felajánlásának kíséretében aranysarlóval kellett levágni az év leghosszabb napján.

A bogyóiból készített főzetettel jövendölések tárházát tudhatták magukénak, de epilepszia és meddőség kezelésére is használták. Természetfeletti erejét pontosan annak a tulajdonságának köszönhette, amiért ma olyannyira elítéljük: gyökérzet nélkül is létezik a föld és az ég között, és télen, amikor a fák ledobják lombjukat, akkor az örökzöld fagyöngy még mindig él és virágzik, élelmet és menedéket nyújtva a madaraknak (ma már inkább úgy tartják a legtöbben, hogy parazitaként élősködik a fákon, és nem más, mint egy betegség). Őseink számára viszont az újjászületés, a halhatatlanság, a megújulás jelképe volt. A fagyöngy nemcsak a fával él szimbiózisban, hanem a madarakkal is, mivel az elfogyasztott bogyókat az állatok viszik tovább, hogy máshol is megtelepedhessenek.

A görög mitológiában Hermész az alvilág kapuját egy fagyöngy ágával tudta kinyitni, Indiának mai napig szent növénye, a skandináv mitológia szerint pedig Hader, a tél istene egy fagyöngynyíllal végzett Odin fiával, Baldurral. Baldur édesanyja, Frigga (aki az anyaság és a házasság istennője volt), miközben feltámasztotta fiát, könnyeket hullatott, és ezekből a könnycseppekből lett a fagyöngy fehér bogyója. A fagyöngy így lett Freyának, a szeretet, a szerelem és termékenység istennőjének szimbóluma. Valószínűleg ebből a mondából ered, hogy ha egy fiatal pár egy fagyöngy alatt csókolja meg egymást, szerelmük örök marad.

A gyimbornak, gyomborúnak, gyöngybuckónak és madárlépnek is nevezett fagyöngy a kereszténység számára a béke jelképe. A középkorban görcsoldónak, vérzéscsillapítónak és magas vérnyomás elleni szernek használták. A fagyöngy érdekes kettősséggel bír: egyrészt egy élősködő, mely a puha szövetű fákon élősködik (a vizet és az ásványi elemeket szívva el a fától), másrészt az egyik legősibb népi gyógyszer, amit már Hippokratész is előszeretettel használt – Kr. e. 460-ból fennmaradt írásaiban olvashatjuk lépfene elleni ajánlását.  

 

A mai gyógyszeripar sokrétűen használja: vérnyomáscsökkentő, immunerősítő, fájdalomcsillapító, étvágygerjesztő készül belőle, sőt még a rák kezelésében is alkalmazható. A fehér fagyöngy (Viscum album) főként a puha szövetű fákon telepszik meg: leginkább az almafa, nyárfa, fűzfa, akácfa ágain látható gömbölyű bokor formájában. A fehér fagyöngy levelei bőrszerűek, bogyótermése fehéres színű, ragadós nedvű.

Könnyű összetéveszteni a tölgyfán élősködő sárga fagyönggyel, ezért legyünk nagyon körültekintők! A növényben lévő hatóanyagok milyensége és mennyisége attól is függ, hogy milyen fáról és mikor szedtük. Gyűjtésekor fontos tudnunk, hogy csak a leveleket és a fél centinél vékonyabb ágakat szabad összeszedni és felhasználni, megszárítani. Bogyói nem alkalmasak emberi fogyasztásra. A fagyöngyből készült teák, gyógyszerek csak orvosi felügyelet mellett használhatók!

Legtöbbször tinktúraként vagy szárított formában szerezhetjük be. Tea készítéséhez hidegen kell beáztatni a megszárított növényi részeket, majd az így elkészült teát is maximum langyosan szabad fogyasztani. A fagyöngyfőzet javítja az erek áteresztőképességét, a koncentrációs képességet, jó szédülésre, fülzúgás ellen, visszérre, köhögésre, asztmatikus görcsökre és szamárköhögésre is. Erősíti a szívet, és magas vérnyomás kezelésére, illetve érelmeszesedés ellen is alkalmazható. Külsőleg is alkalmazhatjuk: meleg borogatásként érszűkületre, visszérre, ízületi fájdalmakra javallott. A bőrgyógyászatban krémek alapanyagaként szolgál, samponokban és hajápolókban is találkozhatunk vele.  

A fagyöngy az egyik legősibb növényünk, így a történelem során számos hiedelem kapcsolódott hozzá. A világ örökkévalóságának és a lélek halhatatlanságának szimbóluma, és egyesek szerint Krisztus keresztje is fagyöngyös fából készíttetett. A néphit szerint a germán katonákat sebezhetetlenné tette, a bölcső fölé akasztott villámseprű pedig megvédte az újszülötteket a gonosz tündérektől. A Szent Iván éjszakáján szedett fagyöngy hatásos ellenszernek számított villámcsapás, rontás ellen, védelmet adott, és elűzte a gonosz démonokat. A babona szerint, ha a fiatal lányok ezen a napon párnájuk alá fagyöngyágat tettek, akkor megálmodták, ki lesz a férjük.

Zárásképpen fogadják szeretettel a fagyöngyből készített gyógybor receptjét! A gyógybor elkészítéséhez 40 gramm friss fagyöngyöt 1 liter édes fehérborban áztassunk tíz napig szobahőmérsékleten. Ha eltelt a tíz nap, szűrjük le, és napi egy pohárnyit fogyasszunk belőle étkezés előtt, a nap folyamán két részre elosztva. Kúraszerűen évente kétszer-háromszor használható, egy-egy alkalommal maximum 15 napon keresztül.