Vadgesztenyét ne együnk, de használjuk sok minden másra!

Vad- vagy szelídgesztenye?

Az első és legfontosabb: a gesztenyekérdést nem szabad félvállról venni!

Vadgesztenye – Fotó: 123RF

Míg a szelíd gesztenye kitűnő alapanyag, finom ropogtatnivaló és desszert, addig a vadgesztenye fogyasztásra nem alkalmas növény – a tudomány mai állása szerint mérgező!

És bár találunk olyan etnobotanikai forrásokat, amelyek hasfogóként hivatkoznak rá, már ezekben a feljegyzésekben is szerepel, hogy étkezésre nem alkalmas.  

Szelíd gesztenye – fotó: 123RF

Honnan tudom, hogy szelíd vagy vad a gesztenye?

A két faj közötti legfőbb különbség a virágokban vehető észre: a szelíd gesztenye (Castanea Sativa) nyáron hozza barkás virágait, a vadgesztenye nagy, fehér fürtvirágzatát tavasszal ontja. Jogos a felvetés: ősszel ez mit sem segít a felismerésben, ilyenkor mibe kapaszkodhatunk?

Az egyik, talán legszembetűnőbb különbség, hogy a szelíd gesztenyének jóval több, apró tüskéje van, mint a vadgesztenyének. 

A boltokban kapható gesztenyepürék mind szelíd gesztenyéből készülnek. Ez keményítőben, cukorban gazdag, tápláló, E-vitaminban és B-vitaminokban bővelkedő alapanyag. Káliumban, kalciumban és foszforban is gazdag és magas rosttartalma segíti az emésztést, illetve csökkenti az éhségérzetet. Ha tehát egy illatos sült gesztenyére vagy egy finom édes gesztenyés pávaszemre vágyunk, akkor a szelídgesztenyét kell keresnünk!

Szelíd gesztenye virágja – Fotó: Flickr / Maja Dumat

Vadgesztenye mint gyógyszer

A vadgesztenyét az 1800-as években leginkább festékként használták, napjainkban a gyógyszeripar hasznosítja virágát, kérgét és levelét is.

A kétezres évek elején számos kutatás irányult a vadgesztenye bőrre gyakorolt hatására, és ekkoriban bizonyították, hogy a növény tucatnyi pozitív farmakológiai hatással rendelkezik. Kimutatták, hogy

a vadgesztenye 65 különböző vizsgált növényi kivonat közül az egyik legmagasabb „aktív oxigén”-megkötő képességgel rendelkező fajta, erősebb antioxidáns, mint az E-vitamin. 

Vadgesztenye virágja – Fotó: 123RF

A gesztenyében – szakszerűen fogalmazva, a magban – lévő escin jótékony hatással van az erekre, különösen a vénákra, ezért alkalmazzák visszérbántalmak, lábszárfekély és vérkeringési zavarok kezelésére. Az escin gyakorlatilag szaponinok keveréke, ami gyulladáscsökkentő, érösszehúzó és vazoprotektív hatásokkal rendelkezik. Kivonatai hatásosak lehetnek lábszárfekélyek, zúzódások, ízületi gyulladások, reuma kezelésében, a népgyógyászatban égési sérülések, epidermisz és horzsolások kezelésére is alkalmazták. 

Akut ízületi gyulladásokra, fekélyes, gyulladt visszérre megoldást nyújthat a gesztenyelisztes pép, pakolás is. A vadgesztenye szárított belsejét ledaráljuk, majd egyenlő arányban összekeverjük búzaliszttel. Addig dúsítjuk ecettel, amíg kenhető nem lesz, és már tehetjük is a problémás testfelületre. Jó, ha két óra hosszat rajta marad, ha pedig egész estés pakolást szeretnénk, akkor tegyük a pépet egy mullkendőre, és rögzítsük!

Fotó: 123RF 

Mosás gesztenyével

A zöld mozgalmak aztán felfedezték, hogy a vadgesztenyéből remek mosóport lehet készíteni, hiszen magas triterpén-szaponin tartalma miatt remek folttisztító hatással rendelkezik. Mosópor készítéséhez el kell távolítanunk a gesztenye (mag) héját, a fehér belsőt fel kell aprítanunk és meg kell szárítanunk. Ha ez kész, daráljuk le, és már készen is van a mosóporunk. Ugyanúgy kell használnunk, mint a hagyományos mosószereket, de csak fele mennyiséget kell hozzáadni a mosáshoz, mert nagyon habzik.

Folyékony mosószert is készíthetünk belőle: ehhez nyolc gesztenyét a héjától megszabadítva apró darabokra kell törnünk, majd egy liter vízben tíz percig főznünk. Hagyjuk kihűlni, és már készen is van a folyékony mosószerünk. Gyapjú és természetes selyem mosásához nem ajánlott, minden máshoz jó szolgálatot tehet!

Fotó: 123RF  

Szépítő gesztenye

Kínában kedvelt öregedésgátló hatóanyag a vadgesztenye, és felismerték azt is, hogy hatékonyan csökkenti a narancsbőrt és a hematómát, emellett összehúzó hatású is. 

Szervezetünkre gyakorolt jótékony hatását úgy is kihasználhatjuk, ha tinktúrát készítünk belőle. Ehhez a szokásos módon meg kell tisztítanunk a magot, majd apró darabokra zúzzuk, törjük. Ezután tegyük üvegbe, öntsünk rá alkoholt (patikában vásárolt legalább 70 százalékos alkoholt használjunk), és tegyük a kamrába pár hétre! Naponta rázogassuk meg, majd három hét elteltével szűrjük le, és kész is van a tinktúránk. Nagyon fontos, hogy a mérgezés veszélye miatt csak külsőleg alkalmazzuk! Fájó, duzzadt, visszeres lábainkat kezelhetjük vele, de mindig használjunk mellé valamilyen olajat is, nehogy az alkohol túlzottan kiszárítsa bőrünket!

Fotó: 123RF 

Olajos kivonatot is készíthetünk belőle, ami kiválóan alkalmas rosaceás és száraz, kirepedezett bőr kezelésére. A legegyszerűbb vadgesztenyekrém disznózsírból is készülhet, de bármilyen más tiszta olajjal kifőzhetjük. Én legtöbbször mandula- és ligetszépe olajjal, illetve mango-, shea- és kakaóvajjal készítem. A héjától megtisztított és nagyon apróra zúzott vagy lereszelt magokat egy edénybe teszem, felöntöm annyi zsiradékkal, olajjal, ami ellepi, és nagyon alacsony lángon melegítem körülbelül egy órán keresztül lassan, figyelve, hogy ne égjen oda, ne hevüljön túl! Ha kész, 48 órát pihentetem, majd újra melegítem, hogy le tudjam szűrni. Ha úgy érezzük, hogy nem lett elég sűrű a kenőcs, tehetünk bele tiszta méhviaszt, azzal tudjuk szilárdítani. Szűrés után kifertőtlenített üvegbe öntöm, és lezárom. Az illatra érzékenyek bármilyen tiszta illóolajjal dúsíthatják, ízlésüknek megfelelően.

Végül egy plusz ötlet a hideg estékre:

három evőkanálnyi szárított, őrölt vadgesztenyelevélből és három evőkanálnyi vadgesztenye-lisztből kiváló fürdőt készíthetünk. Forrázzuk le fél liter vízzel az előbb említett mennyiséget, és negyed óra után szűrjük le. A főzetünket öntsük a fürdővízhez, elfáradt végtagjaink nagyon hálásak lesznek érte! A vadgesztenye főzetével/teájával még korpás, zsíros hajunkat, fejbőrünket is leöblíthetjük.

Nyitókép: 123RF