Sufnudli mákkal, sült szilvával és citrusos mascarponekrémmel

Gasztro

Sufnudli mákkal, sült szilvával és citrusos mascarponekrémmel

Pauli Zoltán receptje

Hozzávalók

Sufnudli

  • 40 dkg burgonya             
  • kb. 15-20 dkg liszt
  • 5 dkg vaj            
  • 1 db tojás          
  • 1 kk só

Sült szilvalekvár

  • 1 kg szilva
  • 4-5 ek cukor
  • 2 ek balzsamecet redukció
  • 1 dl vörösbor

A szóráshoz

  • 20 dkg panko morzsa
  • 10 dkg darált mák
  • 3-4 ek cukor
  • 1 narancs héja

Citrusos mascarponekrém

  • 2 tojássárgája
  • 2 ek cukor
  • 1 narancs héja
  • 1 citrom héja
  • 1 lime héja
  • 1 ek vaníliás cukor
  • 15 dkg mascarpone

 

Tovább olvasok

Elkészítés

A burgonyát héjában megfőzzük sós vízben. Ha már puha, akkor hagyjuk egy kicsit hűlni, majd meghámozzuk. Ezután krémesre, csomómentesre áttörjük. Hozzáadjuk a lisztet, a puha vajat, a tojást és a sót. Annyi lisztet adagolunk hozzá, hogy rugalmas, jól formázható, de puha tésztát kapjunk. Ezután a tésztát feldaraboljuk, hengereket sodrunk belőle, majd 2-2,5 centiméteres nudlikat vágunk. Ezeket a két tenyerünk között meg is sodorjuk. Közben sós vizet forralunk, és kifőzzük a nudlikat. Ha feljöttek a víz tetejére, akkor még egy picit főzzük őket, majd leszűrjük.

Közben a panko morzsát száraz serpenyőben világosra pirítjuk, majd hozzáadjuk a mákot és a cukrot. Végül narancshéjjal ízesítjük. Ezzel szórjuk meg a nudlikat tálaláskor.

A krémhez a tojásokat a cukorral gőz fölött kikeverjük, és ha már csípősen meleg a hőmérséklete, akkor levesszük a gőzről, és hozzákeverjük a mascarponéhoz, majd az egészet ízesítjük a citrusok héjával.

A szilvát kimagozzuk, és egy tepsibe terítjük. Megszórjuk cukorral, ízesítjük a balzsamecet redukcióval és a vörösborral, majd 180 fokos sütőben kb. egy óra alatt puhára sütjük.

Ha tetszett ez a süti, de nem állnál ilyen hosszan a konyhába, próbáld ki a túrónudlit

 

Ajánljuk még:

Minden ízében képes könyv: négy évszak az Aranysárkány étteremben

Jól emlékszem arra, amikor egy este édesapám egy szép színes szakácskönyvvel tért haza. Elővette, mint egy kincset, a táskájából, én meg végigsimítottam a borítóján. Nagyon fog neked tetszeni, mondta, és tényleg így volt. Forgattam, mint egy képeskönyvet, gyönyörködtem a fotókban, akkoriban, a nyolcvanas évek legelején, nem voltak még színes-képes szakácskönyvek, különleges volt minden ízében. Elolvastam minden receptet benne, töviről-hegyire: de jó lenne ilyeneket enni! – gondoltam vágyakozva. Kisvártatva megérkezett a következő kötet, és édesapám megígérte, hogyha egyszer sok pénzünk lesz, el is megyünk abba a vendéglőbe, ahol ilyen finomakat főznek.