Mangófelfújt

Gasztro

Mangófelfújt

Peti István receptje

Hozzávalók

  • 240 g (kb. 6 db L-es) szobahőmérsékletű tojásfehérje
  • 200 g leredukált passiógyümölcs-püré
  • 50 g leredukált mangópüré
  • 80 g cukor

A forma előkészítéséhez:

  • olvasztott vaj
  • kristálycukor

A díszítéshez:

  • fehér csokoládé
  • lime-héj

 

Tovább olvasok

Elkészítés

A szobahőmérsékletű tojásokat feltörjük, a sárgáját és a fehérjét különválasztjuk. A sárgájára ezúttal nem lesz szükség, a fehérjékkel dolgozunk tovább. Egy robotgép üstjébe rakjuk őket, majd közepes sebességen elkezdjük felverni. Ha már kezd habosodni a fehérje, beleszórjuk a cukrot is. Krémesre és fényesre verjük fel, nem törősre. Ha elkészültünk, a habot óvatosan összeforgatjuk a gyümölcspürékkel. A szufléformákat egy ecset segítségével vékonyan kivajazzuk. A vaj legyen puha, kenhető, de ne meleg. A kenésnél figyeljünk oda, hogy az ecsetet függőlegesen kifelé húzzuk a formából, ezzel is segítve a felfújt emelkedését.

Ha megvagyunk a vajazással, szórjunk kristálycukrot a formákba, forgassuk őket körbe, hogy a cukor egyenletesen be tudja vonni a formák belsejét. A felesleget ütögessük ki belőle. Ezután mindegyik formát töltsük színültig a habos keverékkel. A tetejét húzzuk el szép egyenesre. Ezután a hüvelykujjunkat körben húzzuk végig a forma belsején körülbelül 2 centi mélyen, hogy legyen egy kis hely a püré felső rétege és a sütőforma között. Ezután tegyük a felfújtat 180 fokra előmelegített sütőbe. Mivel minden sütő más, érdemes kipróbálni egy-egy darabbal, hogy légkeveréssel vagy sima alsó-felső sütéssel lesz szebb, magasabb. Ha kisültek a felfújtak, mindegyik tetejére teszünk egy fehércsokoládé lapocskát, illetve egy pici lime-héjat.

Ajánljuk még:

„Életem lényege: nem hasonlítani” – Marton Évával beszélgettünk

Az élet nagyáriájában nem fordulnak elő hamis hangok, hiszen csak az szólalhat meg, ami igaz és örökérvényű. Marton Éva világhírű szoprán élete és művészete a pleine voix a „tisztán éltem, híven szerettem” akkordjaira íródott, és bár befogadhatatlanul gazdag életművet kínál elemzésre kortársai és az utókor számára, sem művészetében, sem hétköznapi jelenlétében nem találunk benne harmóniaidegen hangokat. Különleges hangjával és egyéniségével mindenképpen, de beszélgetés közben még a pillantásával is tanít: koncentrálni, a fontosat látni, méltósággal őrizni a precízen szabott mércét.