Karácsonyfakalács

Az élesztőt egy deciliter langyos tejben felfuttatjuk egy kevés cukorral. A lisztet egy dagasztótálba szitáljuk, elkeverjük benne a maradék cukrot, a sót, a vaníliás cukrot, majd hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt. Annyi tejjel dagasztjuk be, hogy jól formázható, rugalmas tésztát kapjunk. Figyeljünk, hogy ne legyen túlságosan lágy. Ha a tésztánk összeállt, 2-3 adagban beledolgozzuk a puha vajat is. Ezután vékonyan lisztezett deszkán alaposan kidolgozzuk. Ha már szép sima a felülete, akkor a dagasztótálat kiolajozzuk, belerakjuk a tésztát, gondosan letakarjuk, és langyos helyen kelni hagyjuk. Közben a csokoládét felolvasztjuk gőz fölött.

Ha a tésztánk megkelt, két részre osztjuk. Az egyik felét egy sütőpapíron háromszög alakúra nyújtjuk. Nagy tepsiben fogjuk sütni, ehhez méretezzük. Ha elkészültünk a nyújtással, akkor a tésztát megkenjük az olvasztott csokoládéval. Ezután a tészta másik felét is ugyanekkorára nyújtjuk szintén egy sütőpapíron. Óvatosan átemeljük a másikra, és ráigazgatjuk, hogy teljesen befedje a csokoládéval megkent tésztadarabot. Ezután fogunk egy jó éles kést, és elkezdjük vízszintesen feldarabolni a tésztát úgy, hogy középen hagyunk egy részt, ami egyben marad. Ez lesz a fa törzse.

Ettől kifelé indulva szabdaljuk fel a tésztát csíkokra. Mindegyik csíkot óvatosan megfogjuk, és párszor megtekerjük, míg el nem érünk a fenyőfánk csúcsához. Ha elkészültünk, vékonyan lekenjük felvert tojással, és egy picit hagyjuk még kelni. A sütőt előmelegítjük száznyolcvan fokra, és ha a kalács megkelt, akkor be is rakjuk sülni. Akkor van készen, ha gyönyörű aranybarna a felülete. Ekkor kivesszük a sütőből, és kedvünk szerint dekoráljuk olvasztott csokoládéval vagy apró cukordíszekkel.

A cikk megjelenését a Metro támogatta.

Ajánljuk még:

Libavacsora és Szent Márton – tudod, hol a kapcsolat?

Elfeledett Márton-napi szokásaink: a hagyományokat követve rendet vághatunk kint is, bent is

Akik a legtöbbet tették a rendszerváltás után a népi kultúra népszerűsítéséért

Egy világot teremtő háziállat, amit mégis megéri megenni: a pulyka története

Nagy utat tett meg a pulyka az amerikai középföldtől a világ meghódításáig: Kolumbusz érkezésekor már háziállatként tartották a mexikói indiánok, ma pedig már ünnepi fogásnak számít sok helyütt a világban. Érdekes hiedelmek társulnak hozzá és szinte mindenhol a büszkeség, a kevélység megtestesítője. Vajon mire vághat fel ennyire ez a madár?