Elkészítés:

A burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk, majd annyi vízben tesszük fel főni, amennyi éppen ellepi. Ha a főzés végére kétujjnyi víz marad rajta, akkor azzal együtt törjük össze. Ha több marad rajta, akkor szedjünk le belőle, de ne öntsük ki a vizet, hogy tudjunk még a krumplis masszához adni, ha szükséges. 

Ha jól összetörtük a burgonyát, kanalanként adagolva annyi kukoricalisztet keverünk hozzá, hogy jó sűrű masszánk legyen. Ezután még visszatesszük a tűzre, és folyamatosan kevergetjük, nehogy megégjen. Ha már jól puffog, akkor le is húzhatjuk a tűzről. Ehhez a művelethez válasszunk egy jó nehéz lábast! 

Közben a szalonnát felaprítjuk, a zsírját lassú tűzön kisütjük. Tehetünk alá egy kis zsírt is az elején, hogy ne égjen meg. A pörcöt kiszedjük, majd ezen a kisült zsíron megdinszteljük a félkarikára vágott vöröshagymát.

Egy tepsibe galuskákat szaggatunk a kukoricás, krumplis masszánkból. Ehhez két kanalat használunk, amit mindig belemártunk a hagymás zsírba. Forró sütőben pár perc alatt megpirítjuk a galuskákat. 

Tálaláskor a gánicát meglocsoljuk a hagymás zsírral és megszórjuk a pörccel.  Snidlinges tejföllel nagyon finom! 

Ajánljuk még:

Rakott csirke

Szilvás morzsasüti

Az igazi orjaleves

A zellerpüré felmagasztalása

A zellerpüré nem hivalkodó. Megbújik a tányéron, ügyet sem vetünk rá a pecsenye mellett. Ám az ínyenc tudja, hogy nem ok nélkül kerül a háttérbe. Oly elemi erővel borzolja össze az ízeket, olyan finom íz-összhangot teremt, amit nem is lehet szavakkal körülírni. Sőt, elképzelni is csak nagy gyakorlattal. Amikor beköszöntenek a hűvös napok, szeretem a tejszínnel vagy vajjal, esetleg leheletnyi szerecsendióval finomított, a nyelven olvadó zellerpürét kínálni a húsételek mellé. Vacsoraételként pedig magában is megállja a helyét, kevés sajttal, vagy némi zöldség büszke társaságában.