A német csermelyciprus egy maximum két méter magasra nővő, vesszős hajtásrendszerű cserje, aminek levelei mindössze pár milliméteresek, pikkelyszerűek és szürkészöld árnyalatukkal díszítik a hajtásokat. Fehéres árnyalatú, de alapvetően rózsaszín virágai végálló fürtökben nyílnak – a virágzat a murvalevelektől üstökös.
A faj Magyarországon igen ritka, azonban az elmúlt években többször is sikerült azonosítani ember által létrehozott termőhelyekről. A terepi beszámolók szerint a Sajó-Hernád-síkon is megtelepedett, méghozzá egy kavicsbányából került elő.
Mivel a faj legközelebbi lelőhelye hatvan kilométerre innen található, a kavicsbányai megtelepedést a szél általi terjedés (anemochoria) hatékonyságának tulajdonítják a kutatók.
1990 és 2000 között mindösszesen egy publikált adatát ismerjük: az őrtilosi Révmelléki-sziget déli csücskén. Sajnos már a felfedezés pillanatában zajlott a sziget beerdősülése, ami komolyan veszélyeztette az ottani csermelyciprus-állományt, ami a későbbi terepbejárások eredményei szerint el is tűnt a területről.
Ezt követően az első jelentősebb felfedezést Virók Viktornak köszönhetjük, aki 2001-ben találta meg a fajt Rudabányán, az egykori vasércbánya területén. Az itteni hét példány után viszonylag sokat kellett várni újabb egyedek felfedezésére: egy 2016-os terepbejárás során sikerült újabb területen azonosítani. Innen a kutatók mintát is gyűjtöttek, amit a Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék Soó Rezső herbáriumában elhelyezett példánnyal dokumentáltak. A felfedezés érdekessége, hogy mindösszesen egy növényre bukkantak a Hejőpapi községhatárába tartozó, még működő kavicsbánya jelenleg művelés alól kivont felszínén – amely azonban bővelkedett hajtásokban – jelezve, hogy a különleges élőhely megfelelő feltételeket biztosít ennek az igen ritka fajnak.
A német csermelyciprus lombhullató, megjelenése pedig igen változatos: lehet karcsú habitusú, de elterebélyesedő is, vesszői pedig kezdetben sárgászöldek, majd később vörösesbarnára színeződnek.
Ritkasága ellenére igen szívós növény, amit fejlett gyökérzetének köszönhet: erős, mélyre hatoló karógyökerén kívül a felszín közelében hálós, nagy területet lefedő gyökérzetet is fejleszt, így biztosítva a jó tápanyagfelvételt.
A talaj kémhatásával szemben igénytelen és a tápanyagszegény talajon is megfelelően növekszik, viszont igen fényigényes, az árnyékolást nem szereti.
Pikkelyszerű leveleinek köszönhetően bírja az extrém hőingadozásokat és a forróságot is, de a fagy bizony kárt tehet benne: keményebb teleken visszafagyhat.
A szakemberek szerint egész Közép-Európában nehéz helyzetbe került: a környező országok közül
Horvátországban már súlyosan veszélyeztetett, Szlovákiában és Szerbiában sebezhető a természetvédelmi státusza és Szlovéniában is veszélyeztetett.
Sajnos a folyók szabályozásával nagymértékben visszaszorultak korábbi élőhelyei, és hiába telepszik meg bányaterületeken, az ott folyó munka hamar elpusztítja a gyökeret eresztett példányokat.
A csermelyciprus léte és állományainak alakulása tehát bizonytalan, és számos veszélynek van kitéve, ezért a faj védelme és megőrzése kiemelten fontos. Természetvédelmi értéke 10 000 forint, védelme mégis sokkal nagyobb figyelmet igényel, mint amennyit forintosított összegben ki lehet fejezni.
Nyitókép: Wikipedia / Krzysztof Ziarnek
