Muti, mit termelsz! – nyárvégi paradicsomhegyek helyett füge-variációk a magyar kertekben
A XVI. kerület nem véletlenül viseli a Kertváros nevet, hiszen az öt településrészből álló kerület nagy része ma is kertvárosias. A sok díszkert mellett igen sokan termelnek zöldséget, gyümölcsöt saját felhasználásra. Ez a szombat délelőtt kiváló alkalom volt arra, hogy találkozzanak egymással a helyi lakosok, megmutassák egymásnak azokat a különlegességeket, amelyekre büszkék, amelynek esetleg szakértői vagy titkainak tudói. Képviseltették magukat a Kertvárosi Kertbarátok Egyesületének tagjai, a nagycsaládosok, voltak őstermelők és hobbikertészek.
A látogatók megismerkedhettek a hétköznapi, közönséges vagy egészen különleges terményekkel, amelyek a XVI. kerület kertjeiben vagy akár egy balkonon termettek.
Kóstolhattak pesztót, szörpöt, lekvárokat, aszalványokat. Volt, aki csak néhány szem paradicsomot, frissen szedett szőlőt és mustot hozott, de láthattunk luffatököt és törökmogyorót is.
A legapróbban számára játékot szerveztek: zöldségeket levelükről, fűszernövényeket illatukról felismerni. A feladat a felnőttek számára is próbatétel volt, és többen el is véreztek benne. Azok a gyerkőcök, akik sikerrel vették a zöldség-akadályokat, almát, patisszont, friss fűszernövényeket kaptak jutalmul.
Az érdeklődők csodájára jártak a bonsai-gyűjtemények.
Mészáros Norbert több mint 30 éve szerelmese ennek a műfajnak. Az általa nevelgetett kis facsodák mindenkit lenyűgöztek.
Fáradhatatlanul és szenvedéllyel mesélt a bonsairól, arról hogyan lehet kialakítani egy-egy ilyen kis fát, hogyan kell a drótokkal formálni az ágakat, milyen módon érdemes visszametszeni a hajtásokat. Ilyenkor az ember ellenállhatatlan vágyat érez, hogy belefogjon ebbe a mesterségbe.
„A bonsai gondozása a legmegnyugtatóbb dolog a világon”
– mondta, miközben egy aprócska tiszafa mini ágait csipkedte ollójának hegyével. „Nem kell vérnyomáscsökkentő, ha van egy pár bonsai melletted, csak kimész, foglalkozol velük, és teljesen megnyugszol, ez a legjobb orvosság” – tanácsolta mindenkinek.
A Pesti magonc, Weimper-Horváth Anett őstermelő különleges paradicsom-kiállításával hívta fel magára a figyelmet. A fiatal gazda Árpádfölön kint és bent is kertészkedik, vagyis a kerti terményei mellett mikrozöldekkel foglalkozik. Most azonban izgalmas formájú és színű paradicsomjaira csodálkozhattunk rá.
Anett részt vesz a Magház fajtamentő programjában, és örömét is leli a paradicsom-különlegességekben. Megkóstolhattuk az agyvelő formájú vagy az apró, tölteni való paradicsomot, és a bordós-fekete héjú, sötétvörös húsú, igazán zamatos paradicsomfajtákat is. „Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy 2021 óta a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ on-farm gazdájaként Pest megyei tájfajtákat tesztelhetek. Ebben a programban szép számban képviseltetik magukat örök szerelmeim, a paradicsomok, és mellettük a saláták is. Büszke vagyok rá, hogy Cinkotáról sikerült begyűjteni a helyi paradicsom tájfajtát.
Ez a kerti szépség a szájhagyomány szerint a 19. század vége óta termesztett és nem ritka, hogy termése 500, de akár 800 grammra is meg tud nőni.
A fajta 2020-ban a tápiószelei génbankba is beküldésre került, jelenleg felszaporítás alatt áll, hogy elérhető legyen a nagyközönség előtt is. Természetesen minden tájfajtát nagyon szeretek, itt ér össze eredeti hivatásom, a néprajz és újabb keletű mániám, a kertészkedés” – mondta lelkesedéssel Anett.
Jó kis eszmecsere alakult ki a paradicsomtermesztés idei nehézségei körül. A biokertekben tavasszal a csigák, most pedig a poloskák és a gyapottok-bagolylepke támadásával kapcsolatos tapasztalatokat oszthattuk meg egymás közt. Segítség lehet, ha több fajta paradicsom van a kertben, hiszen időben eltolódhat a virágzás, a bogyók érése, talán nem szereti minden kártevő egyformán mindegyiket.
A terménykiállítás különös érdekessége volt számomra, hogy mivel a naptár augusztust mutat, sok paradicsomra, paprikára, hagymafélékre számítottam.
Először meglepőnek tűnt: a legtöbben fügével érkeztek!
Hiába, az időjárásunk változása hozta, hogy amíg egy emberöltővel ezelőtt a fügét, mint különlegességet mutatták be a szerencsés kertészek, most a füge kiskerti termesztésének és feldolgozásának titkait oszthatták meg egymás között. A legtöbb füge és fügelekvár most Cinkotáról érkezett, többen is jeleskedtek a füge-fronton.
Megtudhattuk, hogyan lehet legjobban szaporítani fügét, milyen módon érdemes lebújtatni egy-egy ágat, majd pedig amikor gyökeret ereszt, akkor választani le az anyatőről.
A fügét legjobban tojástartóban jó tárolni, mégpedig úgy, hogy a szára legyen alul.
Aki maga is termeszt fügét, bizonyára tudja, hogy a fügefa gyümölcse nem egy egyszerű termés, hanem apró termések sokaságából álló, a befelé fordult, elhúsosodott virágzati tengelyt is magában foglaló terméságazat. Ha megfogadjuk ezt a jó tanácsot, hűvös helyen sokáig eltarthatjuk a fügéket, és könnyen szállíthatjuk is.
Úgy tudjuk a legselymesebb lekvárt készíteni fügéből, ha szilvával vagy körtével vegyítjük – tudhattuk meg az egyik cinkotai fügetermesztőtől.
Más receptekből sem volt hiány, hiszen ezeken az alkalmakon a beszélgetések és a tapasztalatcserék nem múlhatnak el jó receptek cseréje nélkül! Aki jól figyelt, egy szenzációs makaróni-szósz receptjét is meghallhatta, ami sütőben készül, hagymából, paradicsomból, paprikából, cukkiniből és tenger sok zöldfűszerből, amit éppen ont a kert. Egy másik recept currys-kurkumás ízvilággal kombinálta az imént zöldségeket, némi chilivel bolondítva fűszeres egyveleggé. A házi ételízesítők készítése, a szárított leveszöldséges tippek is sokakat érdekeltek, hiszen, van, aki reszelve, megszárítva teszi el a húslevesbe valót, más apróra vágva, üvegekbe, lesózva, és akad, aki a hőkezeléssel való tartósítást részesíti előnyben.
Az aszalt gyümölcsöket kínálókat a látogatók azzal ostromolták, hogyan tudnak ilyen szép és ízletes aszalványokat készíteni? A beszélgetések esszenciájaként a végső megállapítás az volt, hogy hiába vannak már szuperintelligens aszalógépek, a legjobb szárítmányt a napon való, kíméletes szárítással lehet elérni – ám ennek megvannak a titkai, szabályai, és tűpontos odafigyelést igényel.
A szervezők, a Nemnövekedés16 és a Greenkubátor csapatát még számos helyi civil szervezet képviselői segítették. Nem először, hiszen a helyi összefogás eredményeként működik az Ökosodó Kertváros program, ami azt tűzte zászlójára, hogy minél élhetőbb, minél zöldebb legyen Budapest keleti zónája. A közösségi oldalaknak is köszönhető, hogy sok fiatal család is ellátogatott a bemutatóra. Ami azért is üdvözlendő, mert
nagyon fontos, hogy a gyerkőcök ne csak a szupermarketek polcairól ismerjék meg a zöldséget.
Tudják, hogy a borsó nem fagyottan a fagyasztóban terem, hogy a szilvában lehet kukac, hogy a burgonyának a föld alatti részét fogyasztjuk. Hogy lássák, mennyiféle zöldség-forma létezik, hogy aki kertészkedik, annak a föld nyomait viseli a keze.
Öröm volt beszélgetni ezekkel a fiatalokkal, akik már egészen más szemmel néznek a kertjükre, mint a szépkorú kertbarátok. Megosztani egymással a szerzett tapasztalatot, és elfogadni az új ismeretek létjogosultságát, ehhez kellő bölcsesség és alázat szükséges. Aki kertészkedik, a hosszú évek kihívásai során szert tesz ezekre az elengedhetetlen készségekre, mert a kert megtanít.
