Létezik Indiában egy város, amelynek épületei egykor nagyrészt sárgák voltak, de 1876-ban az akkori maharadzsa a walesi herceg, (később VII. Edward király) látogatásának tiszteletére az egész várost rózsaszínűre, a vendégszeretet jelképes színére festette.
1877-ben Maharaja Ram Singh még egy lépéssel tovább vitte a rózsaszín iránti rajongását. Miután Jaipur királynője kijelentette, hogy rajong a rózsaszínért, Ram Singh törvényt hozott, amely előírta, hogy a városban épülő minden új épületet ugyanolyan színűre kell festeni. A törvény máig érvényben van, és szinte minden épület, a bazároktól a templomokig, ugyanazt a gyönyörű terrakotta rózsaszínt viseli. És bár az idők változtak, a Rózsaszín Város továbbra is ugyanolyan nagylelkű vendégszeretettel fogadja a világot, mint mindig.
A rózsaszín mint önálló színkategória a nyugati kultúrában viszonylag későn jelent meg. Az ókorban és a korai középkorban nem különült el élesen a vöröstől: a szövegek inkább „rózsás”, „vöröses-fehér” tónusokról beszélnek, nem pedig egy autonóm színről. Az antikvitásban a hajnal, a fiatalság és az érzéki szépség metaforája volt.
A középkortól a kora újkorig a rózsaszín előállítása technikailag nehéz volt. A festők és textilkészítők olyan természetes pigmenteket használtak, mint a festőbuzér gyökere vagy a bíbortetű, amelyekből vöröses-rózsaszínes árnyalatokat lehetett nyerni. Ezek az anyagok drágák voltak, gyakran távoli vidékekről érkeztek, ezért a belőlük készült dolgok a társadalmi elit privilégiumai maradtak. A 18. században, különösen a rokokó idején, a rózsaszín a kifinomult ízlés egyik kulcsszíne lett Európában. Falikárpitokon, bútorokon, porcelánokon és ruhákon egyaránt megjelent. Fontos hangsúlyozni, hogy ebben az időszakban nem volt nemekhez kötve: férfiak viseltek rózsaszín selyemkabátokat, mellényeket és harisnyákat, mert a szín az elegancia és a luxus jelképe volt.
A 19. században megjelenő szintetikus festékek alapjaiban változtatták meg a rózsaszín státusát. A korábban ritka és drága szín tömegesen gyárthatóvá vált, így elvesztette exkluzív jellegét. A rózsaszín fokozatosan átkerült a mindennapi textíliák, dekorációk és ruhaneműk világába. Ez a demokratizálódás együtt járt a jelentés átalakulásával is: a szín egyre inkább a dekorativitás és a „kellemes megjelenés” kategóriájába került. Az 1910–1920-as években számos amerikai és európai forrás szerint a rózsaszínt kifejezetten fiúknak ajánlották, mivel a „harcias” vörös szín világosabb, energikus változatának tekintették.
A rózsaszín kulturális jelentése országonként is jelentősen eltérhet. Japánban legalább hét különböző kifejezést használnak a rózsaszín árnyalatokra - mondja Barbara Nemitz, a weimari képzőművészeti egyetem professzora, aki szerint a kortárs japán kultúrában a rózsaszín férfias és gyászos színnek számít, amely „az élet virágában”, a csatában elesett fiatal harcosokat szimbolizálja. Németországban a rózsaszín, a „rosa” – egy „fényes, lágy, békés, édes és ártalmatlan” árnyalat. 2004-ben Nemitz egy műhelymunkát vezetett, amelynek keretében diákokat kért meg, hogy válasszák ki azt az árnyalatot, amely szerintük leginkább a „rózsaszín” színt jelenti. A színminták kultúránként teljesen eltérőek voltak: a japán résztvevők a hidegebb árnyalatokat részesítették előnyben, míg az európaiak a melegebb tónusokat kedvelték.
A rózsaszín jelentése a 20. század közepén, a második világháború után megváltozott. Ahogy a férfiak egyre inkább a sötétebb színeket kezdték viselni, a világosabb és pasztell árnyalatok, köztük a rózsaszín is, nőiességet jelképező színeknek minősültek.
A modern trendekben a rózsaszín gyakran nem kizárólagosan „lányos” vagy „gyerekes”, hanem sokkal inkább kifinomult színként jelenik meg, amely komplementer lehet mély tónusokkal, mint a szürke vagy fekete is.
2025-ben már azt olvashattuk, hogy a rózsaszín és a rózsaszín árnyalatok virágkorukat élik a lakberendezésben, sokoldalúságuk és megnyugtató esztétikájuk miatt. A finom rózsaszín árnyalatoktól az időtálló, gipszszínű rózsaszínig, a rózsaszínnel való dekorálás szinte minden tér számára előnyös és kifinomult lehetőségeket kínál.
A rózsaszín folyamatos reneszánsza nem meglepő, mivel tökéletes egyensúlyt teremt a merészség és az elegancia között.
A retro trendekkel együtt a háztartási készülékeknél például a rózsaszín nem pusztán díszítőelem, hanem identitáskifejező, érzelmi hangulatot teremtő döntés: barátságosabb, „emberközpontú” benyomást ad egy funkcionális térnek. A kortárs enteriőrökben a rózsaszín már nem önmagában dominál, hanem hangulati kiegyensúlyozó színként jelenik meg, amely lágyítja a kemény felületeket és a hideg anyagokat. És ez vonatkozik a konyhákra is.
A SMEG például kifejezetten híres arról, hogy pasztell és élénk rózsaszín modelleket kínál, amelyekben a dizájn és érzelem találkozik. A konyhai gépek esetében a rózsaszín különösen erős vizuális üzenetet hordoz. Egy rózsaszín hűtő, robotgép, kézi mixer vagy vízforraló tudatosan vállalt dizájnelem, amely a funkcionalitást érzelmi és esztétikai értékkel egészíti ki.
Ebben a kontextusban a SMEG, az 1950-es évek formavilágát idéző készülékeivel a rózsaszínt nem díszítőelemnek, hanem karakterformáló színnek használja, erősítve a konyha vizuális identitását.
A cikk megjelenését az Ecorgan Kft., a Smeg magyarországi képviselete támogatta.
Fotók: Forrás: itt
Matt smaragdzöld
A mindennapok csendes luxusa
