Amit nem ismerünk eléggé, azzal kapcsolatban is vannak elképzeléseink, gyakran téves meggyőződéseink is. A hiányzó információkat ugyanis hajlamosak vagyunk saját kútfőből helyettesíteni vagy egyszerűen hallgatunk a többségi véleményre, és észre sem vesszük, hogy sok urbánus legendának éppen mi magunk vagyunk a fenntartói, terjesztői. Minél hétköznapibb a téma, annál könnyebben esünk ebbe a csapdába, például akár a baromfitartással, az egészséges baromfihússal és a tojással kapcsolatban is.
1. Ketrecek és hajóaljak
Az egyik leggyakoribb baromfitartással kapcsolatos tévhit, hogy az üzemi körülmények között, ketreces tartásban nevelt baromfi egészségtelenebb a szabadtartásból származó baromfiak húsánál – és természetesen ez a logika a tojással kapcsolatban is előszeretetettel érvényesül. Fokozatai is vannak a megalapozatlan véleményeknek, például városi legendaként terjed, hogy a boltokba kerülő csirke hajók zsúfolt gyomrában sínylődve várja, hogy végül az asztalunkra kerüljön. Természetesen ez csak a fantázia szüleménye, de felnőtt meseként többet árt, mint gondolnánk.
„Alapvető tévhit, hogy a húsáért tenyésztett baromfit ketrecben tartjuk: a csirkét, a pulykát, a pecsenye kacsát sem neveljük ketrecben.
Jellemzően a fiatal állatokat neveljük a húsukért, tehát például a csirkét, vagyis a fiatal tyúkfélét, amelyik még nem tojik tojást. A hízott máj előállításáért nevelt baromfit tartjuk parkrendszerekben, amelyek komoly technológiai, egészségügyi és biztonsági előírások szerint működnek” – mondja dr. Csorbai Attila, a Termék Tanács elnöke.
Objektív szakmai érvekkel cáfolja a legelvetemültebb téveszmét, a hajón nevelt csirkék sorsáról is: ilyen környezetben nem lehetne biztosítani a technológiai és az alapvető állategészségügyi feltételeket a sikeres baromfitenyésztéshez. Amennyiben ezt elsősorban gazdasági kérdésként vizsgáljuk, azonnal kiderül, hogy egyetlen tenyésztőnek sem lehet érdeke, hogy a baromfiállomány tömeges pusztulását kockáztassa.
Fotó: Unsplash.com
2. Antibiotikumok és víz
A nagyüzemi tartással kapcsolatos másik gyakori tévhit, hogy az így előállított baromfihús antibiotikummal kezelt, esetleg vízzel dúsított termék, ami már csak azért is képtelenség, mert az antibiotikumok felhasználását nagyon szigorúan korlátozza az európai uniós jogszabály; kimondja, hogy szigorúan tilos megelőzési céllal antibiotikumot alkalmazni.
„Az elmúlt 10 évben látványosan csökkent is az antibiotikumok felhasználása, hiszen már a hagyományos termelők sem juthatnak hozzá, csak állatorvosok kezelhetnek antibiotikumokkal, természetesen csakis indokolt esetben” – állítja a Baromfi Termék Tanács elnöke. A téves információk háttere: „Minél fiatalabb a madár, annál nagyobb a testének a víztartalma – akárcsak az emberi szervezetnél: egy csecsemő szervezete mintegy 70%-os víztartalommal bír, míg egy idősebb emberé nagyjából 50%.
A hús minősége nem a víztartalmával függ össze,
de a tenyésztő cégek folyamatosan dolgoznak azon, hogy a fogyasztónak ne legyen az az érzése, mintha vizes húst vásárolna.”
3. Túletetett és éheztetett állatok
Magyarországon évente átlagosan 40 kilogrammnyi baromfihúst fogyasztunk, vagyis az 1990-es évek óta többet, mint sertéshúsból, melynek mostani fogyasztási aránya átlagosan 30-31 kg körül mozog, marhahúsból csak 5, míg halból ennél is alacsonyabb – 2-3 kilogrammnyi – az éves átlagfogyasztásunk. Baromfihús-fogyasztásunk emellett folyamatosan növekszik. Nemcsak az elérhető gazdag kínálat miatt, de többek között azért is, mert a minőségi baromfihús előállítása a legolcsóbb az összes húsfajta közül.
„A húscsirke tenyésztésében a takarmányozás költségei teszik ki a feldolgozásig számolt kiadások 60 százalékát. Ennek összege attól is függ, milyen körülmények között tartják a baromfit: egy jobb körülmények között nevelkedett csirke kevesebb takarmánnyal is beéri, és ezáltal gazdaságosabbá válik a nevelése. A legkorszerűbb technológiai megoldásokat alkalmazó telepeken speciális klímatechnológia szabályozza az optimális hőmérsékletet, szenzorok figyelik az állatok viselkedését és automatikus adagolókkal oldják meg a táplálást és a vízellátást” – mondja a szakember.
Fotó: Pexels.com
4. A tojás színe mutatja a minőséget
A tojással kapcsolatos hiedelmeink nem kevésbé megalapozatlanok. Ilyen például mindjárt a tojás színéhez kapcsolódó sztereotípia, miszerint a barnahéjú tojás egészségesebb, jobb minőségű, mint a fehér, holott ez egyszerűen fajta kérdése: a fehér tollazatú tyúk fehér tojást tojik, míg a tarka tyúkok általában barnább héjút. Ez genetika és nincs minőségbeli különbség a kettő között.
„Míg például a németek a fehér tojáshoz szoktak, a magyarok jobban szeretik a barna héjú tojást, de ez csak kultúra kérdése” – mondja dr. Molnár Györgyi, a Tojásszövetség titkára. Hozzáteszi, sokkal fontosabb ismerni a tojás minőségi és fogyasztási érték szerinti kritériumait, amelyeknek semmi közük a héj színárnyalatához.
A tojás az anyatej után a legjobb minőségű táplálékunk, egyben a legelterjedtebb fehérjeforrásunk is.
A bolti tojást laikusként elsősorban a tojásbélyegző leolvasásával nyert információkból ítélhetjük meg. A tojáson lévő szám első karaktere a tyúk tartási módjára utal:
- 0 – biotojás
- 1 – szabadtartásból származó tojás
- 2 – alternatív tartásból származó tojás
- 3 – ketreces tartásból származó tojás
A különböző tartási módokat a szabadtéri tartózkodás lehetősége, a takarmányozási és ellátási módok – etető- és itatórendszerek, az alom jelenléte és mennyisége – szerint határozzák meg. A második elem az országjező betűkombináció, hazai termelői tojás esetében a HU betűjel. Ezt követi a megye, az állategészségügyi kerület sorszáma, az állattartó telep kétjegyű sorszáma, valamint az istállók száma. A Nemzeti Élelmiszerbiztonsági Hivatal honlapján meg is kereshetjük a sorszám szerint beazonosítható baromfitelepet.
Fotó: Pixabay.com
A következő minőségi kategória a tojás mérete, bár ez nem tartalmi szempontból jelent különbséget, csupán mennyiségi mérőkód:
- XL – nagyon nagy, legalább 73 grammos tojás
- L – nagy, legalább 63, legfeljebb 73 grammos tojás
- M – közepes tojás: 53–63 gr
- S – kicsi tojás: legfeljebb 53 grammos
Érthető, hogy a nagyobb méretű tojásokat szívesebben vásároljuk, hiszen kiadósabbak: nem mindegy, hogy három S-es tojásból vagy ugyanennyi XL-es tojásból készült omlettet fogyasztunk reggelire vagy, hogy a piskótához hány tojást kell feltörnünk a recept szerint. „Évente átlagosan 243 tojást fogyasztunk, és ez a szám egyre növekszik, ami egyértelműen pozitív irány, hiszen
a tojás nem más, mint egy nagy fehérjebomba: az összes esszenciális aminosav megtalálható benne”
– magyarázza a Tojásszövetség titkára.
5. Az ipari méretek csak rosszat jelenthetnek
A tojás minőségével kapcsolatos tévhitek részben egybecsengnek a baromfitartás kapcsán említett téves információkkal: míg a kis kapacitású, almos, szabad tartásból származó tojásokat többre értékeljük, mint a ketreces tartásból kikerülő tojást, ugyancsak objektív okok miatt tévedünk.
„Az EU-s előírások igen szigorúan szabályozzák a 350-nél több tyúkot tartó telepek minőségi, higiéniai kötelezettségeit, tehát gyakorlatilag magasabb garanciát jelent a nagytermelői környezetből kikerülő tojás. Állategészségügyi és humán egészségügyi oldalról a legtisztább, de állatvédelmi szempontból sem lehet olyan rossz a közeg, ha ebben a tartási technológiában a legalacsonyabb az elhullás aránya. Ráadásul a ketrecek és az alternatív tartási formák közötti markáns különbség is megnyugtató: a ketreces tartásban állandó összetételű kis csoportok vannak együtt, így kialakul egy csoportdinamika és kevesebb az agresszió. A kereskedelemben kapható legfrissebb tojás is a ketreces tartásból származik, hiszen azonnal kikerül a tyúkok alól, és rögtön elindul a feldolgozási folyamatban: már másnap a boltok polcaira kerülhet” – sorolja az érveket dr. Molnár Györgyi.
A megjelenést az Agrárminisztérium, az Agrármarketing Centrum és a Baromfi Termék Tanács támogatta.
Ajánljuk még:
Töltött karalábé
Skót tojás
A húsvéti fogások elmaradhatatlan szereplője: a töltött tojás
