Ki kezdte, ki lépett előbb, ki hívott meg a kapcsolatra kit, hol volt az a pont, ahonnan már nem volt visszaút? Ki tudja? De az talán feltételezhető, hogy egyetlen kislány sem tervezi azt, ha felnő, majd szerető válik belőle.
Szerinted mi a siker titka? Szerintem ezerféle titka lehet, de talán nem is megfejteni kellene. Csak felismerni, ha már éppen itt van.
Tavasszal újraéled a természet a hosszú, sötét tél után. Rügyeznek a fák, nyílnak a virágok, amelyek megtöltik a levegőt bódítóan édes illattal. Süt a nap, egyre hosszabbak a nappalok, enyhébbek az éjszakák. Ezek mind nagy hatással vannak érzelmeinkre, vágyainkra. Ilyenkor könnyebben is esünk szerelembe.
Azt hiszem, kijelenthetem, hogy nemcsak nekem, hanem a sok-sok velem egy cipőben járó szingli társamnak is fejtörést okozott az ismerkedés az elmúlt egy évben. Persze, nem mintha ez lett volna az első és legfontosabb dolog az életemben, miután a nyár elején véget ért egy hároméves szerelmi huzavona, amelyben én maradtam alul, de azért a vérző sebek gyógyulása után jólesett volna mondjuk flörtölni egy kicsit, csak sajnos nem volt hol.
Jógaoktató, masszőr, színész, egy nagyvállalat főnöke, izmos, csinos, magabiztos, szőke, barna, gyönyörű – az exbarátnők létezését kénytelenek vagyunk elfogadni. Két dolgot tehetünk, ha a párunk megemlíti valamelyik korábbi kapcsolatát: vagy életünk végéig összeszűkült gyomorral várjuk, hogy végre befejezze a történetet és másról beszéljünk, esetleg még jól ki is akadunk, hogy (már megint) az exéről mesél, vagy figyelmesen végighallgatjuk, részt veszünk a társalgásban, visszakérdezünk, elgondolkozunk és tanulunk a hallottakból.
Ha valaki azt hiszi, a legélesebb viták forrása a konyhában az, hogy ki hogyan készíti a mézes-mustáros, áfonyás szarvassültet, az téved. A legélesebb viták a legélesebb tárgyakon mennek: a késeken.
A párkapcsolati nyelv fantasztikus, akkor is, ha olykor végtelenül leégeti vele magát az ember. Sőt: olyankor talán még szeretnivalóbb – legalábbis, amikor már nem ég az arcunk miatta.
A ma embere úgy koptatja el a „szeretet” szavunkat, mint hegyi patak a lehasadt szikladarabot. Épp úgy dobáljuk egymás felé, oda sem figyelünk igazán rá, mint a sodró vízfolyam. Nincs ebben semmi gyengédség, meghitt puhaság, egyszerűen lekopott a gyakori és léleknélküli használattól.
Egy előző cikkemben fedeztem fel ezt a helyes kis szót: „faiatlamembre” – írtam, ami sok mindent jelenthet, én tudom csak egyedül, hogy igazából fiatalembert akart jelenteni.
Az első látásra szerelem kérdése nagyjából olyan vitatott, mint az, hogy hogyan készül az igazán jó halászlé. Vannak elhivatottan megírt könyvek, amelyek szerint ez egy létező unikornis, amely olyan erős házasságok forrása, amiket a válás nem veszélyeztet. Utánajártunk hát, mit mond erről a pszichológia: hinni vagy nem hinni?
