Évek óta ismerem a most negyvenes évei elején járó F-et, aki egy budapesti székhelyű cégnél dolgozik pénzügyi elemzőként, idestova 10 éve. A munkaideje már a járványt megelőzően is rugalmas volt, a 9-től 3-ig tartó törzsidőt leszámítva ő dönthette el, mikor dolgozza le a kötelező 8 óráját. Neki és a munkatársainak gyakran engedélyezték a home office-t, F. pedig élt is a lehetőséggel: havonta egy-kétszer otthonról vagy éppen a nagyszüleitől örökölt nyaralójából dolgozott.
Egy napod maradt, hogy beküldd a legviccesebb fotódat pályázatunkra!
Túlzás nélkül lehet állítani, hogy az egyedülállók nincsenek könnyű helyzetben ebben az ingerszegény időszakban. Vajon miért akarják közülük olyan sokan mégis szabotálni az ismerkedést?
5 napod maradt beküldeni egy fotót, amivel az év egyik legerősebb csomagját nyerheted!
Még két hétig fogadjuk a pályázatokat!
Akárhányszor szakítottak már veled életedben, valószínűleg ritkán vagy épp soha nem hallottad senkitől, hogy „nézd, nem tetszel eléggé, szerintem fejezzük ezt be.” Pedig máshogy, más szavak mögé bújva biztosan lezajlott ugyanez, csak te nem figyeltél eléggé.
Meg kell húznunk a határvonalat a munka és a magánélet között. De mi a helyzet akkor, ha ezt nem hagyják? Egyre elterjedtebb, hogy a munkavállaló munkaidőn kívül kap e-mailt, csörög a telefonja. Válaszolni nem kötelező, a legtöbben mégis megtesszük. Jól van ez így?
November 10-től december 6-ig lehetőségetek van egyetlen fotó feltöltésével értékes ajándékokhoz jutni!
Nem akarok már szeretetmorzsákat összekaparni egy-egy éjszaka.
Több hónapnyi énidő: élvezem az egyedüllétet, miközben alig várom a találkozást.
