Az elmúlt évtizedben a munkakörnyezet optimalizálása hatalmas változásokon ment keresztül. Nagyon sok multinacionális cég felismerte és belátta, hogy a dolgozói teljesítményért a munkahely is felel, nem is kicsit. Dicséretes, hogy az elmúlt években a környezetpszichológia tudományos berkein belül is vizsgált kérdéssé vált a dolgozó kényelme és a terekhez való viszonya. Azonban mi történik akkor, amikor egy munkahely már túl kedvező feltételekkel biztosítja, hogy a napi 8 óra munka akár több is legyen? Hogyan hat ez az életünkre? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Temérdek bosszantó nyelvi jelenséggel találkozunk a mindennapi életben, sőt, már a médiában megszólalók nyelvhasználata sem mintaértékű. A nyelvhelyességi hibák egy részét sokan észre sem veszik, így a téves alakok akár meg is honosodnak a köznyelvben. Tedd próbára tudásod! Válaszd ki a helyes alakokat!
Egy ismerős, harmincas férfi borított pár hete otthon mindent. Elköltözött a párjától, pedig a lány házasságot, gyereket tervezett vele. Közös barátság lévén, mindketten engem kerestek meg a keserveikkel, és bevallom őszintén, én nem tudtam, nem tudok segíteni nekik.
Néma igazságok.
Sokan és sokféleképpen írták már meg azt, ahogy elhagyták őket. Valljuk be, egy-egy krízist mindenki a személyiségéhez mérten él meg és dolgoz fel, és akármennyire különbözzön egy-egy eset, bőséggel akad átfedés. Nem kizárt, az én történetem sem egyedülálló a maga nemében. Elmondom, a mások és a magam okulására.
Ha nyár, akkor grillezés, ez nem vitás. Fantasztikus húsokat, zöldségeket készíthetünk ezzel a technikával – már ha jól használjuk! Kvízünkből kiderítheted, te mennyire ismered a szakma fortélyait!
Többnyire nagyszerű tanáraim voltak, akik mertek hibázni. És akadt olyan is, aki sosem ismerte be, ha esetleg rontott. Mindegyikőjüktől tanultam valamit az emberségről és a tanárságról, aztán igyekeztem ezt a sok-sok tudást akkor sem feledni, mikor a katedra túloldalára kerültem. Szükségem is volt rá.
„Ha arra gondolok, hogy Pesten kell vezetnem, a halál vize lever” – mondta nemrég egy ismerősöm. Ezzel nincs egyedül: sokan kétségbeesnek, amikor valami miatt autóval kell menniük a fővárosba: állni kell a dugóban, meg kell próbálni kiigazodni a gyakran változó forgalmi renden, mindezt a budapesti közlekedés hol tötymörgő, hol lendületes tempójában, vehemens sofőrök között. Mintha nem is ugyanahhoz az országhoz tartozna a vidék és a folyóval, heggyel ékes Budapest, pedig legalább már mindenhol a „Jobbra tarts!” a kötelező szabály. Nem volt ez mindig így: közlekedéstörténeti kitekintés következik.
Adott egy kutya, Tapsi, akinek nem csak neve, de viselkedése sem megszokott. Mert van egy gazdája – én –, aki, el kell ismernem: nem vagyok megszokott. De Tapsi által megértettem, hogy mindenkit úgy kell elfogadni, ahogy van. A kutyákat is, magunkat is.
Borbás Marcsi receptje
