Számtalan tanácsot találunk a változókor kellemetlen kísérői, a pluszkilók ellen. Mert azok a kilók jönnek maguktól és kitartóan, olyan hívatlan vendégek, amelyekről azt hisszük, nem lehet gyengéd módszerrel kitessékelni.
Ki korán kel, aranyat lel – bárcsak így lenne, de sajnos nem szabad szó szerint venni ezt a mondást sem. Pedig akkor már milliomos lennék, ugyanis nagyon szeretek korán kelni. A párom azonban éjszakai bagoly, képes az egész délelőttöt átaludni. Hogy melyik a jobb? Nem tudom, de ez így nagyon idegesítő!
Tavaly is volt rajtam felesleg, idén sincs tökéletes bikinialakom. Ráadásul rajtam kívül szerintem mást ez nem is nagyon érdekel. Minden tavasszal megfogadom, hogy jövőre hamarabb, de legkésőbb januárban mindenképp elkezdek felkészülni a nyárra. Aztán meg...
A jó kapcsolatokban is félrelépnek – legalábbis sokan ezt állítják, de én ezt nem tudom, nem is akarom elhinni. Egy világ dőlne össze bennem, körülöttem, ha ennek igazságával azonosulnék.
Gondolhattam volna, de nem gondoltam, hogy ennyire „nőnek” leszek nézve.
Ezért figyelj oda, aa a párod már nem veled, hanem a számítógépével vagy a telefonjával bújik össze.
Hangos éneklés, meztelenkedés, vállalhatatlan smink(telenség). Mindenkinek megvan a maga „szokása”, amit csak és kizárólag akkor csinál, amikor egyedül van otthon. Ami az egyikünknek természetes, az a másiknak olyasmi is lehet, amiről soha nem beszélne. Én például nem csukom mindig kilincsre a vécéajtót… És ti mit csináltok a négy fal között akkor, amikor senki sem lát?
Kézenfekvőnek tűnik, mégis meglehetősen kényes kérdéssé válhat, hogy ki fizessen a randevú végén. Eleinte elfogadható lehet, hogy a férfi kérje a számlát, hiszen így hallottuk, így tanultuk, így láttuk mindenhonnan, miért tennénk másképp? Nekem (és biztos vagyok benne, hogy másoknak is!) mégsem volt sosem ilyen egyértelmű.
Ahogy nincs tökéletes otthon, tökéletes munka, úgy nincs tökéletes párkapcsolat sem.
Számos nyelven szólhat hozzánk a szeretet.
