Nincs karácsony, amiben ne kapna főszerepet ez a különleges édesség - sokunk kedvenc ünnepi édessége.
„Jókai Mór családjában az 1870-es évektől kezdve díszítenek szaloncukorral, vagy ahogy ő mondta: „szalonczukedlivel”- olvashatjuk az egyik kedvenc karácsonyi finomságunkról szóló leírásokban. Kezdetben, még az igazi szaloncukrok megjelenése előtt cukorkákat és csokoládéból készített golyócskákat burkoltak selyempapírba, és a pesti cukrászok csak nagyon nehezen adták ki a kezükből a fák édes díszeinek receptjeit.
A szaloncukor készítésének folyamatáról az elsők között Dobos C. József 1881-ben kiadott szakácskönyvében olvashatunk, pontosan eszerint: „1/2 kiló czukrot egy csésze vízzel, vagyis valamely gyümölcsnedvvel elolvasztunk, azután folytonos kavarás közt törésig főzzük. Akkor egy kanállal kiveszünk belőle és kőlapra teszünk, megpróbálandó, ha jó-e már? -míg megkeményedik, folyvást kavarva. Ha még nem érte el a kellő fokot, továbbfőzzük s kis idő múltán a próbát ismételjük. Ha elég szilárd, kihúzzuk a tűztől, ha pedig nagyon is kemény lenne, kevés vizet öntünk hozzá. Ha a czukrot kanalankint a kőre öntöttük és kavartuk, ujjnyi vastagon papírra kenjük. Hűvös helyen hűlni hagyjuk és az első papírt róla levesszük. Ha megszáradt, ujjnyi nagy koczkákat vágunk belőle és ha teljesen kihűlt, színes papírba göngyöljük.”
Alig tíz évvel később, Hegyesi József A legújabb házi-czukrászat kézikönyve címet viselő könyvében már nem kevesebb, mint 17-féle receptet érhetünk el: ananászos, pisztáciás, krémes, narancsos és csokoládés szaloncukrokat is, amelyek elkészítése a következő: „28 deka czukrot 3decziliter vízzel a golyópróbáig megfőzünk és kőlapra öntjük. Ha a czukor kissé kihűlt, főzőkanállal még jól összekavarjuk, azután addig simítjuk, míg meg nem keményedett, nagy lábassal befedjük és egynéhány perczig magára hagyjuk, ezután kézzel még jól átdolgozzuk (ezt fondant-tömegnek nevezik). Ezen tömeg felét a tűzön egy evőkanálnyi ananásznedvvel összekavarjuk addig, míg meg nem melegedett, azután még hidegen is kavarjuk. Ha a tömeg keményedni kezd, kis papírtokokba töltjük, kézzel lelapítjuk és ha egészen kihűlt, kis darabokra metszük, melyeket színes papírba legöngyölítünk. A szalontömeg másik feléből más czukorkákat is lehet készíteni. ”- írja.
Az egykor csak az előkelő szalonok fáit gazdagító szaloncukrok tehát szép lassan bekerültek a családi otthonokba is, és olyannyira beépültek a karácsonyi ünnepkörbe, hogy a háború idején még rendeletben is kötelezték az édesipari üzemeket arra, hogy biztosítsanak szaloncukrot a kereskedők számára: „A cukorkakereskedők arról értesültek, hogy a csekély mennyiségű ellátmány miatt a cukorgyárak az idei karácsonyra nem akartak szaloncukrot gyártani. Az iparügyi minisztérium most felhívta az édesipari üzemeket, hogy bizonyos mennyiségű szaloncukrot idén is készítsenek és jelentsék be rövid határidő alatt a gyártandó mennyiséget.
A szaloncukor nagyüzemi gyártása ugyanis a 19-20. század fordulóján indult meg, a budapesti Gerbeaud és Stühmer csokoládégyárban. A szaloncukrot ekkor már selyempapírba csomagolták, méghozzá úgy, hogy mindkét végét berojtozták. Középre színes préselt képet ragasztottak - legtöbbször angyalfejet ábrázolva, hiszen a gyerekek akkoriban még úgy tudták, hogy a fenyőfákat az angyalok hozzák. Az 1943. évi ármaximáló rendeletből azt is megtudhatjuk, hogy ekkor a gyárakban háromféle szaloncukor készült: ízesített, selyempapír csomagolású úgynevezett sima konzum; ízesített, selyempapíros és sztaniolos; illetve egy valamilyen különlegesebb hozzávalót tartalmazó selyempapíros és alufóliás luxus változat. Utóbbi tölteléke lehetett kandírozott gyümölcsökkel, dióval vagy mandulával gazdagított is.
A ma is népszerű mártott szaloncukor az 1950-es években kezdte meghódítani a vásárlókat, a zselés pedig a hetvenes évektől lopta be magát az ünneplők szívébe. No de nem volt mindig az a bőség, ami ma fogad minket a boltok polcain- voltak idők, amikor csak egy gondosan meghatározott mennyiséget lehetett hazavinni: „Minden személy a vásárlási könyvbe történő beírás mellett 20 deka szaloncukrot vásárolhat. Ahol több gyermek van, oda többet adnak, de 30 dekánál többet egyetlen vásárlónak sem szabad kiszolgáltatni. Természetesen a valódi szaloncukor mellett árusítanak városszerte más cukorkákat is szalonpapírba csomagolva és ebből mindenki annyit vehet, amennyit a pénztárcája megenged”- olvashatjuk egy 1943-as forrásban.
Nem véletlen, hogy az ötvenes évek vége felé egyre fontosabbá vált megtanítani az embereknek a házi szaloncukor készítés fortélyait, hiszen „hosszú sorok állnak a szaloncukrot árusító édességboltok előtt és félő, hogy még sorbanállással sem biztosíthatja mindenki a karácsonyra szükséges szaloncukrot, hiszen a cukrászati gyárak nem tudnak teljes kapacitással dolgozni, kevés a szén, kevés az áram”- írják az 1956-os Népszabadságban.
És hogy mit ajánlottak a lelkes háziasszonyoknak? Már idézzük is: „1 kg kristálycukorhoz 3 és fél deciliter vizet veszünk és egy kávéskanál ecetet. Hibátlan zománcú edényben forraljuk, közben hidegvízben mártogatott ecsettel belemossuk az edény oldalára tapadó cukrot a forró masszába, mert ha kristályszemcsék maradnak benne, szemcséssé teszik az egész anyagot. 10-15 percnyi forralás után fakanál nyelével próbát veszünk. A hidegvízbe mártott kanalat a masszába, majd ismét hideg vízbe mártjuk és a kihűlt anyagból golyót formálunk. Ha az anyag még tapad - tovább főzzük, ha kemény, vagy törik - vizet öntünk hozzá. Akkor jó, ha szaloncukorpuhaságú masszát tudunk formálni belőle. Hűlés közben időnként megkeverjük, mikor majdnem hideg hozzáadjuk az ízesítőt és ezzel jól kikeverjük. Gyengén megzsírozott papírlapra öntjük és széles késpengével ellapítjuk, körülbelül ujjnyi magasságúra. Tetszés szerinti méretűre darabolhatjuk vízbemártott késsel”. De még nincs vége - külön ízesítő receptet is megadnak hozzá: „1 kg masszához 4 csomag vaníliacukrot, vagy 2 evőkanál rum aromát, vagy 6 darab citrompótlót keverhetünk. Kávéízű cukor készítéséhez víz helyett kávéval főzzük a cukrot. Csokoládés szaloncukrot készíthetünk ha a félig kész masszába sűrű „reggeli ital” főzetet adunk. Karamellás ízt ad, ha a félig kész masszához pirított cukrot adunk. (1 kg cukorhoz 10 dkg-t.)”
Valószínűleg ahány ház, annyi szaloncukor, de számunkra a legkedvesebb mégis szerzőnk, Halmos Mónika receptje, amit örömmel osztunk meg olvasóinkkal. Itt olvashatják.
További adventi cikkeinket pedig itt.
