„Minek neked gyerek? Az apja meghal, mielőtt felnevelnétek”
45 éves özvegy vagyok, egy kiskorú gyermekkel. A fiatalságomból 15 évet azzal töltöttem, hogy az agydaganatban szenvedő férjem ügyeit intéztem, illetve őt ápoltam. Az együtt átélt eseményeket önironikusan, humorral, fájdalmasan őszintén osztom meg veletek: én így próbálom elfogadni az elfogadhatatlant. 
„Egy gyereknek joga van tudni, ha haldoklik az apja”
45 éves özvegy vagyok, egy kiskorú gyermekkel. A fiatalságomból 15 évet azzal töltöttem, hogy az agydaganatban szenvedő férjem ügyeit intéztem, illetve őt ápoltam. Az együtt átélt eseményeket önironikusan, humorral, fájdalmasan őszintén osztom meg veletek: én így próbálom elfogadni az elfogadhatatlant. 
„Úgy kezeltek, mintha a terhesség veszélyesebb lenne, mint az agydaganat”
45 éves özvegy vagyok, egy kiskorú gyermekkel. A fiatalságomból 15 évet azzal töltöttem, hogy az agydaganatban szenvedő férjem ügyeit intéztem, illetve őt ápoltam. Az együtt átélt eseményeket önironikusan, humorral, fájdalmasan őszintén osztom meg veletek: én így próbálom elfogadni az elfogadhatatlant. 
„Mit csinálhattál az előző életedben, hogy most agydaganatod van?”

Pénteki nap volt mikor közölték a diagnózist: agydaganat. Zoli 27 éves volt ekkor, másfél éve voltunk házasok, folyamatosan csak terveztük a jövőt. Egy másodperc alatt összedőlt az addigi életünk. Egymásra néztünk, éreztem, hogy kellene valami vigasztalót mondanom, de a sokkhatás alatt csak a hollywoodi 27-ek Klubja jutott eszembe: sok híresség 27 évesen hal meg, így lehet ide bekerülni. A doktor szavai ráztak fel: „Zolikám, a hétvégén rendezd el a függőben lévő dolgaidat, hétfőn reggel 7-re gyere be a kórházba, kedden megoperállak”.

„Beszéljük meg a temetésemet!”

45 éves özvegy vagyok, egy kiskorú gyermekkel. A fiatalságomból 15 évet azzal töltöttem, hogy az agydaganatban szenvedő férjem ügyeit intéztem, illetve őt ápoltam. Az együtt átélt eseményeket önironikusan, humorral, fájdalmasan őszintén osztom meg veletek: én így próbálom elfogadni az elfogadhatatlant. 

T, mint kutya

Adott egy kutya, Tapsi, akinek nem csak neve, de viselkedése sem megszokott. Mert van egy gazdája – én –, aki, el kell ismernem: nem vagyok megszokott. De Tapsi által megértettem, hogy mindenkit úgy kell elfogadni, ahogy van. A kutyákat is, magunkat is.

Már követem az oldalt

X