„Ha arra gondolok, hogy Pesten kell vezetnem, a halál vize lever” – mondta nemrég egy ismerősöm. Ezzel nincs egyedül: sokan kétségbeesnek, amikor valami miatt autóval kell menniük a fővárosba: állni kell a dugóban, meg kell próbálni kiigazodni a gyakran változó forgalmi renden, mindezt a budapesti közlekedés hol tötymörgő, hol lendületes tempójában, vehemens sofőrök között. Mintha nem is ugyanahhoz az országhoz tartozna a vidék és a folyóval, heggyel ékes Budapest, pedig legalább már mindenhol a „Jobbra tarts!” a kötelező szabály. Nem volt ez mindig így: közlekedéstörténeti kitekintés következik.

A nyári szünet a pancsolás, a felüdülés és a kötelező olvasmányok ideje. Az első benyomás nagyon fontos – tudjuk az emberi kapcsolatokról. Vajon ez a megállapítás az irodalmi alkotásokkal való viszonyunkra is igaz? Megragadtak-e bennünk ezek a kezdő sorok, vagy újként hatnak a számunkra? A magyar irodalom kiemelkedő műveinek első mondataiból válogattunk. 

 Van, hogy két történet – a személyes és az országos – a nyáresti csendben ér össze, és az ember egyszerre érez ilyenkor mindent.