
Pikáns, levendulás padlizsán
A levendulával való fűszerezésnek vannak aranyszabályai. Érdemes ezeket betartani, mert egy „ellevendulázott” étel örökre elveheti a kedvünket, erőteljes szappanízt hordozva.

Hajdinakása zöldséges gombakompóttal és főtt-füstölt tarjával
Vega ételnek sem utolsó a hajdinakása sok zöldséggel, de ha egy szelet húst is adtok mellé, mennyei fogást tálalhattok!

Sült csirkecombok zöldségekkel
Sokunk tapasztalata, hogy a jó és időben felrakott pác és a sütéshez használt minőségi edény olyan ízt ad az ételnek, amiről álmodni sem mertünk.

Vadhúsos szendvics, kucsmagomba-duxell és turbolyás saláta kíséretében
Nem két perc összedobni, de ezért az eredményért: megéri!

Isteni grillezett zöldségek
Lilába öltözött padlizsán, illatos füvekkel sütve: amint felénk hozza a szél a rostélyon sülő finomságok páráját, szinte elolvadunk a gyönyörűségtől. Nyársra fűzött színes, koranyári zöldségek, kakukkfűtől illatos, tűztől ráncos paradicsom, és aranyra pirult puliszka-kockák. Még a legelszántabb húsevők is lesben állnak, vajon mikor készül el az első, befalni való adag? Legkedvesebb grill-zöldséges receptjeimből válogattam.

Egy bébitök sorsa
Csak maradék van, a művész és az Isten – valami ilyesmit olvastam egyszer Cserna-Szabó András tollából. Hogy ez egyszer a zöldségturkálóból mentett bébitökömmel fog jegyben járni, arra kevés volt az esély. És mégis így történt, a kis, magára hagyott és nyomorúságos tök nemes rangra emelkedett. Nincs szabály, nincs recept, csak ihletettség, humor, teremtő erő és a végén csudajó ízek.

Piszke, egres, köszméte, pöszméte – mindegy, hogy hívod, csak ne mellőzd!
Méltatlanul mellőzött gyümölcs az egres, és ha nincs a kertben, akkor bizony bajos dolog hozzájutni. Hazánkban Szentendre környéke volt nevezetes, amikor a filoxéra által kipusztult szőlők helyett ültették a hegyoldalakra. Nálunk a régi kertben számtalan egresbokor volt, senki sem lelkesedett a szedését, mert tüskéi nem tréfáltak. A leszedett gyümölcsből készült viszont a nyár elmaradhatatlan levese, egresszósza, a méltán népszerű, fűszeres borjúbecsinált. És olykor a desszertbe is került, mert nagy része kompótként és aranyló lekvárként köszönt vissza a téli napokon.

Téged is elvarázsolnak ezek édesen savanykás apró, piros bogyók?
Ribizli vagy ribiszke – nevezzük bárhogyan is – kedves név az apró fürtökben csüngő piros vagy éppen aranyszínű bogyóknak. Régen egyetlen kertből sem hiányozhatott. Nyár derekán a kedvenc uzsonnánk a porcukorral dúsan meghintett, előtte persze jól behűtött piros ribiszke volt. Még jobban szerettük, ha a dédi bársonyosan lágy vaníliakrémet főzött, beleforgatta a tojáshabot, aztán a lecukrozott ribizlit is. Ezen kívül még számtalan módon használhatjuk fel, készülhet belőle lekvár, szörp, bor, és akár a főételben, a desszertben is megállja a helyét. Legalábbis mi nagyon szeretjük.

Burokban született varázslat – a zöld dió csodája
Hajdanán apai nagynénéimnél – ősz hajú, piros arcú, nyájas beszédű anyókák – találkoztam rendre a zöld dióval. Kompótos tál díszeként jelent meg, máskor a gesztenyepüré tejszínhabján billegett egy szelet szirupban feketére érett, míves rajzolatú zöld dió. Aztán a karácsonyi diótortát is ezzel tetézték be. Gyermekként én sem tudtam, mi is ez az egzotikus dolog: gyümölcsféle lehet-e vagy valami más? Aztán, mint oly sok-sok finom süteménynek, likőrnek és befőttnek, ennek a receptjét is örökségül kaptam az aranyfedeles kis könyvben.