Mordor, avagy egy falurombolás epizódjai

Megosztó

Mordor, avagy egy falurombolás epizódjai

Lassan száll elő a por az aszályos nyár után korán sárguló fák lombja közül. A lemenő nap fénye bearanyozza a százéves gazdaság lakóépületét, de néhány pillanatra a sorban húzódó istállók és a szebb napokat élt góré is meleg színekben fürdenek. A házon innen ős-idős körtefa – a sokat látott fa törzsén még mindig élesen látszik a hely, ahol a hajdani gyümölcsész vad alanyra oltotta a nemest. A házon túlról gépek zaja hallik, s nem kell továbbmennem, hogy tudjam, Mordor ide is elért.

A sok lóerős erőgép klímás fülkéjéből csukott ajtó mellett is dübörög a mulatós, a munkától biztos távolban zsebre dugott kézzel szép ruhába öltözött emberek állnak makulátlanul tiszta cipőben. Egy megkötött öleb az ismeretlentől való halálfélelmében holtpontig tekeri az asszonyka kezében rángatózó automata pórázt. A bambán rágózó gyerek unottan törli le irdatlan méretű okostelefonjára rakódott port. Ugyanebben a pillanatban valamivel távolabb egy férfiember idegesen sepregeti le a felvert koszt az út szélén leállított elektromos autó szélvédőjéről.

A markolókanál eközben kíméletlenül, akadályt nem ismerve követi a joystick mozgását, az évszázados melléképület recsegve-ropogva borul a porba. Bár semmi bajuk nem volt, az öreg tetőcserepeket már napokkal korábban lehajigálták. A csórén maradt gerendák és szarufák a gép hatókörébe érve csontvázként rogynak a falak alá. A lehulló törmelék által keltett légáram a magasba emel egy a padláson hagyott öreg kendőt. Lassan hull alá, hímzett szegélye meg-megvilágosodik a porfelhőn átszüremlő alkonyi fényben.

A lánctalpak törmeléken csikorognak. A férfiember nem bírja tovább, nadrágját porolgatva bepattan a luxuskocsiba, hogy kikeveredjen a szélhajtotta porfelhőből. A xenon fényszórók laposszögű fénye éles pásztában hasítja a széttaposott ribizlibokrok által szegélyezett utat, a szomszéd kapubejárója biztos menedéknek tűnik.

A lassan romjaiban heverő melléképület szomszédságában gondosan épített pince remeg. Dupla ajtajának egyik szárnya csálén lóg – a kikötött villanyvezetékkel együtt a gép ezt is letépte. A pince hantja mellett halomba hányt, kitört fenekű hordók, kádak hevernek. Ősz van, a szüret ideje, de erre itt semmi nem emlékeztet.

A géptől távolabb válogatott szelektívhulladék-kupacok. A fakupac alján tökéletes állapotú mosóvályú, melyben víz helyett immár a ráhajított szépen faragott kredenc összetört üvegablakának cserepei csillognak. A szétvert fedeles-lócák és szekrények lapjai egyazon színre festve fekszenek szerteszét. A vas még ilyen válságos időben is érték, mehet a MÉH-be! A szívlapát és a gombosvilla a régen kalapált kaszapengével összekeveredve esik a vashordóba, a borona és az eke csak melléborítva fér a kupacba. Gyűlnek a kilók…

Az istálló romjai mögött egyszerhasználatos raklapok sorakoznak. Jó ára van a bontott téglának, főleg, ha pecsétes, a szeletelt tégla külső darabjait pedig még most is veszik, mint a cukrot. Csak arra kell ügyelni, hogy a raklap külső részeire épszélű darabok kerüljenek, a muruttya belül is megtalálja a helyét…

Mint megtudom, az egykori gazdaság helyén maholnap fullextrás-energiatakarékos modern otthon épül, melynek dísze a feng shui rendje szerint elhelyezett pecsétes téglanyomatokkal díszített design-kandalló lesz.

A mézédes körte félig lerágott csutkáját az út túloldalán álló erdőbe hajítom. Ha magjából véletlen kicsi fa növekedne, a vadak tán kíméletesebbek lesznek vele.

Lassan elül a por.

Ajánljuk még:

A válás oka: nem egyforma ütemben öregedtünk

Sokféle válástörténetet hallottam már, de ez utóbbi, amivel nem olyan régen szembesültem, igazán meglepett. Létezik, hogy két egymást szerető ember azért váljon el, mert az öregedés előbb érte utol egyiket, mint a másikat? Igaz lehet ez a megközelítés, vagy valami egészen más áll egy-egy ilyen magyarázat mögött?

 
X
Már követem az oldalt