Kult

Mai napig utánozhatatlan: 50 éves lett a Keménykalap és krumpliorr

A Keménykalap és krumpliorr a hetvenes évek egyik legsikeresebb ifjúsági sorozata volt. 1973 nyarán készült, a sorozatból összevágott filmet pedig öt évvel később, 1978. augusztus 31-én mutatták be.

Talán még a ’90-es években születettek is emlékeznek a Keménykalap és krumpliorr című filmre, ami generációk gyerekkorának volt meghatározó alkotása. Bár gyerekként sokan féltünk a bohócoktól, ebben a filmsorozatban valahogy elfelejtkeztünk a rossz érzésekről, mert szerettük a gyerekeket meg a kalandjaikat, és persze volt valami bájos a folyton morgó Bagamériben is.

Mai fejjel visszanézve a film sokkal többet ad, mint egykor, hiszen a képkockák a múltba repítenek. Hogy miért szeretjük? Nos, van, aki a budapesti utcákat figyeli árgus szemekkel kutatva, hogy mi változott azóta, de van, akinek saját gyerekkora jut eszébe, hiszen ő is épp úgy csavargott a nyári szünetben, mint a filmbéli gyerekek. Megint más arról mesél, számára ez a film a bizonyíték arra, hogy régen jobb volt a világ, mert tényleg kevésbé rohantunk, figyelmesebbek voltunk, és volt idő a másik emberre. Egyöntetű vélemény, hogy a Keménykalap és krumpliorrban olyan báj van, ami már-már utánozhatatlan – ez tette minden idők egyik legjobb magyar ifjúsági filmjévé!

Mindez – sokak mellett – elsősorban az írónak, Csukás Istvánnak az érdeme – akinek Keménykalap és krumpliorr nélkül is rengeteget köszönhetne a magyar filmgyártás, hiszen hozzá fűződik Mirr-Murr, Pom Pom és Süsü neve is.

A könyv és a film között volt pár különbség, például az ellopott állatok, ugyanis Csukás István történetében teknősöket lopnak el, nem majmokat, míg a filmben szereplő kislány, Péterke a regényben Péter volt, és kisfiú. Az eredeti műben Bagaméri szerethetőbb figura, hiszen a gyerekek lopják el az ő hirdetését, és nem ő csempészi ki Jóskát a kórházból, mint ahogyan a filmben teszi.

Bácskai Lauró István rendezte a filmet. Ő korábban több krimit is rendezett, ám ez a gyerekeknek szóló krimi bizonyosan új műfaj volt számára. Nem volt szigorú, így ha a gyerekszínészek egy-egy szóban eltértek a szövegtől, nem kellett újravenni a jelenetet. Bár már tapasztalt szakemberként vágott bele a film forgatásába, a Keménykalap és krumpliorr lett a legismertebb munkája. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a sorozat moziverzióját több mint félmillióan megnézték a filmszínházakban, és külföldön is sikert aratott: 37 országban vetítették, emellett pedig több díjat is nyert, így egy hollywoodi tévés fesztivál díját is, ám erről az alkotók csak később szereztek tudomást, és a díj soha nem jutott el hozzájuk.

A ma már felnőtt szereplők többsége úgy emlékezett vissza, hogy nem munkaként élték meg a forgatásokat. Reggelente kocsit küldtek értük, ami szülői felügyelettel szállította őket a megfelelő helyszínre, majd este hazavitte őket. Bár komoly munka volt, nagyon jól érezték magukat, mert a jelenetek között játszottak, vagy éppen rosszalkodtak. A felnőtt színészek tettek róla, hogy a gyerekek hamar feloldódjanak, és nem is úgy kezelték őket, mint gyerekeket, hanem úgy, mint kollegákat.

A korszak már befutott gyerekszereplőin túl számos, jobbnál jobb felnőtt színész szerepelt benne. Egyikük lett volna Major Tamás, aki visszautasította annak lehetőségét, hogy gyerekfilmben játsszon. Így került a képbe Markos József, azaz Alfonzó, aki eddigre már világjárta artista és előadóművész volt. A készítők éltek tehetségével, így a cirkuszi jelenetben saját magánszámait mutathatta be – ennek köszönhetően sokkal nagyobb szerepe volt a vásznon, mint a regényben. Az egyik általa előadott jelenet Charlie Chaplin 1952-es Bolhacirkusz című előadásának továbbfejlesztett változata volt: így született meg Lajoska, a bolha. A színész a filmsorozat sikere ellenére tartott a mozis verziótól, mert meglátása szerint nem reklámozták eléggé. Mint mondta: „Izgultam, féltem, elkeseredtem, hogy vajon mit hagynak ki. Nem is mentem el a próbavetítésekre. Végül mégis eljött a bemutató. Beültem a Csokonai Filmszínház nézőterének egyik sarkába és izgultam. Vajon hogyan sikerül? Dinamikus lett, gyorsabbá vált, könnyebben érthető lett a film. Az óriási kacagás végleg megnyugtatott. Ezt akartam, ezt akartuk – és sikerült. A szerepem is furcsa. Se nem bohóc, se nem színész – talán a régi burleszk filmek figurájához hasonló.”

Nem csak Alfonzó kapta örökbe a szerepét: bár Szilágyi Istvánnak apró, csupán pár perces jelenete volt, egész életére ő maradt az utca hírmondója, azaz Lópici Gáspár. A stábnak az volt a terve, hogy megváltoztatják a nevet, de a színész addig lobbizott mellette, hogy végül megtartotték.

A regényből egy négyrészes, epizódonként hatvanperces sorozatot készítettek, amit öt év múlva egy másfél órás mozifilmmé vágtak össze. Ehhez a változathoz új zenei aláfestést készítettek, s emiatt le kellett szinkronizálni az alkotást. A gyerekek addigra sokat nőttek, így a mozis változatban nem Kovács Krisztiánt, Berkes Gábort és a többieket hallhatjuk. 

1998-ban felmerült az ötlet, hogy folytatást készítsenek a filmnek.

A tervek olyannyira konkrétak voltak, hogy már azt is lehetett tudni, hogy Bagaméri fia lesz a középpontban, akit Markos György alakít. Az elképzelések ellenére azonban a film nem valósult meg.

Viszont az eredeti film a mai napig népszerű. Az egykori operatőr, Ráday Mihály abban látta a titkát, hogy amellett, hogy gyerekek és felnőttek számára egyaránt szórakoztató, olyan, mint a Micimackó: „tele van olyan örökre megjegyezhető mondatokkal, amelyek az évek során valódi szállóigékké váltak”.

Ez bizony így lehet, hiszen azóta is mindannyian tudjuk jól, hogy mikor is virágzik a kankalin.

A film elérhető a Filmio oldalán

Nyitókép: NFI

Ajánljuk még:

Tánccal a depresszió ellen – Ragoncza Imre táncművésszel beszélgettünk

Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni – szól a dudanóta szövege, és Ragoncza Imre tudja, mit jelent ez: profi néptáncos karrierje legaktívabb éveiben, fiatal férfiként érte utol a súlyos depresszió. Kórházba került, és nem is sejtette, hogy éppen a szakmája, a tánc által fogja tudni legyőzni betegségét. Mindennek már több évtizede. Imre azóta Szilágyi Edit pszichológus segítségével kidolgozott egy táncterápiás módszert pszichiátriai betegek számára, és tánctanítással tartja egészségben saját magát, illetve gyerekek egymás után felnövő generációit is.

 

Már követem az oldalt

X