London, Budapest – Utánajártunk, miről mesél a két Parlament

1834. október 16-án éjjel két munkás gallyakat égetett a középkori londoni Lordok háza alatti kályhában, mikor a szerkezet fölött lévő panelek lángba borultak. Az épület nagy része megsemmisült, csak néhány helyiséget sikerült megmenteni. Megmaradt a Westminster-terem, az 1520-as évek kerengőinek egy része és a Szent István-kápolna alsó szintje (a mai Szent Mária-alkápolna). 

A tűzvész éjjelén az ifjú, gótikáért lelkesedő építész, Augustus Welby Northmore Pugin (1812–52) éppen Londonban járt, és látta a lángoló palotát. Egy másik építőművész, a 17 évvel idősebb, tapasztalt alkotó, Sir Charles Barry (1795–1860) is a fővárosban tartózkodott, és legendák szerint a tragédiát látva felkiáltott:

„Micsoda lehetőség ez egy építész számára!”

1835-ben ismeretséget kötött egymással a két művész, és közösen rajzolták meg az új parlament, vagy népszerűbb nevén az új Westminster-palota terveit. A csupán brit építészek körében kiírt nemzeti tervpályázatra 97 pályamű érkezett, ebből 6 neogótikus volt. 1836-ban kihirdették az eredményt: Pugin és Barry munkája nyert. 

Az alapkőletétel 1840-ben történt. 1852-ben meghalt Pugin, 1860-ban Barry is. Utóbbi fia, Edward Middleton Barry folytatta a munkát, a teljes palota 1870-re készült el. 

Utólag komoly szerzőségi vita robbant ki: Pugin halála után fia azt állította, hogy édesapja az igazi tervező, Barry csak learatta a babérokat. A vád nevetségesnek tűnt, az, hogy Barry teljességgel lopott volna, képtelenségnek látszott, hiszen aki képes volt megalkotni kiemelkedő jelentőségű, brit neoreneszánsz mozgalmat elindító épületeket, miért lett volna szakmailag adósa a még nem túl sikeres, 23 éves Puginnak? Mindazonáltal, szinte bizonyos, hogy Barry eltűntetett iratokat, amik Pugin tervezésben való nagy szerepét tükrözték volna. A mai tudományos álláspont szerint Barry nem győzhetett volna Pugin nélkül, de ez fordítva is igaz. 

Az angol Parlament építészete

Pugin korai korszakában főleg az angol kései csúcsíves stílust, az úgynevezett függélyes gótikát kedvelte, melynek lényege, hogy egymást merőlegesen metsző vízszintes és függőleges bordák tagolják a nyílásokat, táblás burkolat látványát keltve – ebben a stílusban rajzolta meg az új Parlament terveit is. Ugyanakkor

a Parlament neoreneszánsz alaprajza miatt eklektikusnak mondható,

tehát nem kizárólag a gótika formakincséből válogatott az építészpáros. 

Az alaprajz elvileg szimmetrikus, de a fennmaradt középkori részek ferdén helyezkednek el a 19. századi szárnyakhoz képest, és a két új ülésterem alaprajza is különböző. Az épület külső összképe az aszimmetrikusan elhelyezett és különböző magasságú és formájú Viktória torony és óratorony révén is eltér a tükrösségtől – ebben például már különbözik az épület a magyar Parlamenttől. De erről majd egy kicsit később: előbb nézzük meg, mi mindent érdemes tudni az angol Parlamentről, mielőtt a sajátunk háza táján sepregetni kezdenénk.

Westminster-terem

A Westminster-terem az egyik legrégebbi része az együttesnek: a 11. századból, II. Vilmos király korából maradt fenn. Jelenlegi formája a 14. században készült, azonban szinte minden itt látható kőművesmunka a 19. századból származik. A világ legnagyobb nyeregfa tetőzete borítja a teret, ezen mennyezetet fa angyalszobrok díszítik:

  Fotó: Wikimédia/Tristan Surtel

Nagytornyok: Viktória-torony és a Big Ben

Az épületegyüttes legismertebb része a tündérmesék tornyait idéző óratorony, ami 96,3 méteres, négy harangja a negyedórákat jelzi, az ötödik, vagyis a Big Ben az órákat üti. 1856-ban az első Big Ben volt a legnagyobb harang Nagy-Britanniában, amit valaha öntöttek, de ez a teszteléskor megrepedt, így végül az 1858-ban készített változat szól a mai napig. Ennek a toronynak a formái számos későbbi brit épület tornyára hatottak.

A 98,4 méter magas Viktória-torony az 1860-as átadásakor a legnagyobb négyzetes torony volt a világon.  

  Fotó: Wikimédia/Josep Renalias/Lohen11 

Központi csarnok

Az épület centrális pontja a Központi csarnok és a felette álló torony, ami 91 méter magas, alatta nyolcszögletű terem található. Királyok és 19. századi politikusok egészalakos kőszobrai állnak a falak mellett.

Híres itt a padlózat is, amely a nagyhírű stoke-on-trent-i keramikus cég, a jellegében és jelentőségében a mi Zsolnay gyárunkhoz hasonlítható Minton manufaktúra munkája.

 Fotó: Wikimédia/Jorge Royan

Lordok Háza és Királyi Galéria

A Lordok Háza az egyik legnagyobb terem. Látványát a királyi dinasztia trónjainak együttese uralja, amik fölött tölgyfa baldachin áll réz kandeláberekkel. Falfestmények, királyi címerek és a legfontosabb lovagrendek címerei díszítik.

A Királyi Galéria a Lordok Házához hasonlóan igen nagy. Nagyszabású festményciklust terveztek ide, végül csak két kép készült el, mégpedig a napóleoni háborúk korából, melyek a trafalgári és a waterlooi csatát ábrázolják. Daniel Maclise ezen képei az épületegyüttes legnagyobb festményei. A padlózatot a már említett Minton cég által gyártott égetett kerámialapok burkolják, de Pugin tervezésében. A szoborfülkékben aranyozott király- és királynőszobrok állnak. Az egész épületbelső dekorációjának nagy részéért Pugin volt a felelős. A bútorok, székek, asztalok az eredetileg bútorkészítőként tevékenykedő Pugin művei – ebben is különbözik az angol Parlament a magyar Országháztól.

Milyen is a magyar Országház?

A magyar történelem során az sem volt eleinte egyértelmű, hol is épüljön Parlament. Mohács előtti országgyűléseinket a kelet-pesti Rákos mezőn tartották, majd Pozsony volt a rendi gyűlések helyszíne. 1866-tól 1902-ig az Ybl Miklós tervezte, ideiglenes képviselőházban (mai Olasz Kultúrintézet a Bródy Sándor utcában) rendezték az alsótábla üléseit, a felsőtábla pedig a Nemzeti Múzeum szintén Ybl által átépített dísztermében tanácskozott. Felmerült a mai Gresham-palota helyén egykoron álló Nákó-palota országházzá való átépítése, majd a Szabadság tér kiépítésekor jelölték ki véglegesen a Tömő teret a budapesti parlament számára: ez egy gödrös tér volt, mely feltöltése után kaphatta a nevét. A magyar Országház tervezésére végül 1882-ben írtak ki pályázatot.

Fotó: Jeney András

Szemben a londoni 97 munkával, erre a pályázatra csak 19 pályamű érkezett be. Ennek oka az volt, hogy a hirdetményben voltak kétértelműségek, és az ugyanabban az időben zajlott a berlini Reichstag-pályázat is, ami elvitt néhány lehetséges pályázót. Bár stiláris kérdésekben nem kötötték meg a pályázók kezét, az egyetlen eklektikus–neogótikus pályamű Steindl Imréé (1839–1902) volt, s ezt is választották nyertesül. Ebben szerepe volt az egykori magyar kormányfői majd birodalmi külügyminiszteri tisztséget betöltő Andrássy Gyula hatékony fellépésének, Andrássy ugyanis a korábbi emigrációs időszakában sok időt töltött Londonban, és az ottani Parlamenttel kívánt rivalizálni.

Steindl Imre kedvenc stílusa a neogótika volt, a korabeli hazai neoreneszánsz tömegízlés miatt azonban kénytelen volt sok neoreneszánsz épületet tervezni. A neogótikával kapcsolatos tudását főleg műemlék helyreállításai, átépítései során volt alkalma megmutatni.

Élete végén alkotta meg elsőszámú főművét, a nagyrészt neogótikus budapesti Parlamentet, ahol végre kiélhette a neogótika iránti szenvedélyét.

Steindl korábban tervezett egy nem megépült parlamentet: indult az 1872-es berlini Reichstag tervpályázaton, amely plánuma tulajdonképpen a budapesti Parlament előtanulmányának minősíthető. Az ottani óriási kupola minden átmenet nélkül ült volna az épület alacsony, hosszú tömbjén, amiért a korabeli német kritika keményen támadta őt. Ebből tanulva az Országházban a kupolától távolodva fokozatosan csökkentette az épület magasságát, így ma a kupolát egyensúlyban tartják a közelében lévő két ülésterem magas tetőzetű pavilonjai. 

A londoni és a budapesti Parlament üléstermei között mindkét fővárosban központi csarnok helyezkedik el. Fölötte Londonban torony szökik a magasba, míg nálunk kupola helyezkedik el. A kupolával kombinált gótika egyik legkorábbi, 19. századi megjelenése a bécsi Győzedelmes Mária-templomon (1868–1875) látható. Építésze, a közép-európai neogótika vezéralakjaként számontartott Friedrich von Schmidt (1825–91) a kupolát két toronnyal egészítette ki, ehhez hasonlóan járt el Steindl Imre a Parlamentünk folyó felőli középső tömbje esetében, tehát nem másolt, de az alapkoncepciót átvette.

A budapesti kupolacsarnok szemben a nyolcszögű londoni központi térrel, tizenhat szögű. A csúcsívek magasságában tizenhat kiemelkedő magyar politikus szobra áll, mindegyikük apródszobrok között.

A londoni épületben nincs nagyméretű díszlépcsőház, míg a budapesti lépcsőház tágassága és bonyolultsága elszakad a gótika elveitől, itt a neobarokk stílus is megjelenik.

Az országházunk üléstermei építészeti és dekorációs szempontból lényegében egyformák, csak a földszinti ívek elosztása, a mellvédek részletformái és a famennyezet tagolása különbözik. Mindkét kamara legfelső páholysorán gyámokon nyugvó, összetett ácsszerkezet látható az angol függélyes gótika vonásaként. A felsőház képi díszítése a régi magyar történelemből merítette témáit, míg az alsóház a 19. századi történelemből.

 Fotó: Wikimédia

Hasonlóságok a brit és magyar Parlament között

A budapesti épületegyüttes hossza Steindl eredeti tervein megegyezett a Westmister-palota hosszával. Azonban később módosíttatták a terveit, azért, hogy azok kompaktabbak legyenek, így végül 16 méterrel rövidebb lett londoni riválisánál.

Közös a brit épülettel a folyampartiság, illetve az, hogy hosszanti oldalával, a főhomlokzatával fordul a folyam felé, utóbbit Andrássy Gyula kezdeményezte. A szimmetrikus, centrális pont köré szerveződő neoreneszánsz alaprajz is egyező vonás, de Budapesten teljes a szimmetria. Közös még, hogy két-két kamara került elhelyezésre, Londonban különböző méretű és különböző téglalapú alaprajzokkal, míg Budapesten két ugyanolyan, patkó alapformával. Utóbbi azt sugallta, hogy a két kamarának azonos törvényhozó hatalma van.

 Fotó: Jeney András

Elméletileg a neogótikus stílus is egyező vonás, de míg Londonban a Pugin által kezdetben előnyben részesített függélyes gótikáról beszélhetünk, addig Budapesten csak kis részben jelenik ez meg.

A mi országházunk külseje lényegesen plasztikusabb a brit épület simább felületeinél: gazdagon tagolják támívek, támpillérek és egyéb faragott díszek. Korábban mindkét országban nemzeti stílusvita zajlott a neogótika és a neoreneszánsz között. Míg Nagy-Britanniában a neogótika került ki győztesen, addig Magyarországon a neoreneszánsz. 

Díszek a magyar Országházban

Steindl épülete tehát több ponton hasonlít a londoni Parlamenthez, azonban belső díszítettségében határozottan különbözik. Ennek oka, hogy Steindl nem akart más művészekkel osztozkodni a sikerben, amely főképp a Parlament szobrászatában mutatkozik meg. A beltéri szobrok maximum építészeti dekorációként szolgálnak, s figurái nem kőből vagy bronzból, hanem kevésbé nemes anyagokból, kerámiából vagy horganyból készültek, s nem elismert mesterek munkái. Mindebben azonban szerepe volt annak is, hogy a gótika stílusa nem igazán tűrt meg nagyméretű és markáns szobrokat.  Ezzel szemben az épületkülső díszítőszobrászati művei, melyeket kőfaragók vagy bádogosok készítettek, figyelemreméltó alkotások. Néhány szobrot maga Steindl rajzolt meg.

Építészünk eredetileg egyáltalán nem tervezett festményeket az épületbe, végül az építőbizottság nyomására mégis készült néhány. Csak két élvonalbeli festő működhetett az épületben, Lotz Károly és Körösfői Kriesch Aladár.

Steindl Munkácsy Mihály Honfoglalását sem engedte be a palotába,

az csak 1929-ben került ide.

A festőművészek kérését elutasítva Steindl nem engedte az olajfesték használatát, csak temperaképek elkészítését hagyta jóvá. Az olajképek egyedi és színvonalas hatást keltettek volna az építészeti részletekhez képest. Természetesen mindez semmit sem von le az épület színvonalából; Parlamentünk az építészeti vonásai által válik igen hatásossá.

Steindl a bútorkészítő Puginnal szemben nem tervezett bútorokat, csupán előírta, milyen funkciójú berendezési tárgyakat vár el a szakiparosoktól.

Steindl valószínűleg soha nem járt Londonban, így nem láthatta saját szemével a brit Parlamentet, annak ellenére, hogy megválasztották a Brit Királyi Építész Egylet tagjává (egy másik magyar építészhez, Korb Flórishoz hasonlóan). Parlamentünk építésekor azonban a Steindl-vezette irodában számos dokumentumot őriztek a részben előképként szolgáló londoni épületről.

A 19. század nagy részére jellemző neostílusok (neogótika, neoreneszánsz stb.) korában a brit építészet csak kis mértékben hatott a magyarországi építészetre a földrajzi távolság miatt. A kisszámú kapcsolatok közé tartozik az imént bemutatott két parlamenti épületegyüttes.

Felhasznált irodalom:

• Allinson, Kenneth: The Architects and Architecture of London, Routledge, New York, 2008. 2009.
• Hill, Rosemary: God’s Architect. Pugin and the Building of Romantic Britain. Penguin Books, London, 2007. 2008.
• Siklóssy László: Hogyan épült Budapest? Fővárosi Közmunkák Tanácsa, Budapest, 1931.
• Sisa József: A londoni Parlament és a budapesti Országház – két épület párhuzamai. In: Arte et ingenio. Tanulmányok Kovács András hetvenötödik születésnapjára. Erdélyi Múzeum Egyesület, BTK Történettudományi Intézet, Kolozsvár-Budapest, 2021.
• Sisa József (Szerk.): Az Országház építése és művészete. Országház Könyvkiadó, Budapest 2020.
• Sisa József: Steindl Imre. Holnap Kiadó, Budapest, 2005.
• Stamp, Gavin: Budapest and Westminster. In: Britain and Hungary. Contacts in Architecture and Design. Hungarian University of Craft and Design, Budapest, 1999.
• The Palace of Westminster. Official Guide. Houses of Parliament, London, é. n.
• Végh János: Contemproraries on the Parliament House in Budapest. In: Britain and Hungary. Contacts in Architecture and Design. Hungarian University of Craft and Design, Budapest, 1999.