Idén sorozatszerűen jelentkezünk egy-egy olyan gondolattal, amelyet körbejárva hűek maradhatunk fenti szlogenünkhöz, miszerint: egy az élet - ezt kell jól csinálni.
Az első mondatunk valójában egy kérdés lett: mitől lesz könnyebb az életem?
Úgy döntöttünk, hogy ezt a kérdést, amennyire csak lehetséges körbejárjuk. A megszokott tartalmak mellett több olyan írásunk is lesz, amely erre a kérdésre keresi a választ, reményeink szerint sikerrel. Arra hívjuk Önöket, hogy gondolkodjanak velünk. Többen okosabbak vagyunk, és mi sem gondoljuk, hogy tudjuk a tuti választ bármire. Ötleteink vannak, hogy hogyan lehetne az életet könnyíteni, milyen eszközök, gondolatok, körülmények kellenek ahhoz, hogy a hétköznapi terheket és a stresszt, jobban és kevésbé egészségkárosító módon lehessen kezelni, de nagyon szívesen meghallgatnánk Önöket is arról, hogy a saját életüket mivel teszik boldogabbá, élhetőbbé, egészségesebbé, elégedettebbé?
Elérhető-e elégedettség hosszú távon áldozatok nélkül?
Vajon képesek vagyunk-e a jelenben olyan dolgokat cselekedni, amelyekhez sem kedvünk, sem időnk, sem késztetésünk nincs, pedig pontosan tudjuk, hogy ha lenne, akkor annak a gyümölcseit leszüretelni a későbbiekben biztos elégedettséget jelentene. De megközelíthető ez a kérdés úgy is, hogy megpróbáljuk megválaszolni az ellenkezőjét: mitől nem könnyű az életem most? Sok esetben egyszerűbb kiindulópont ezt megválaszolni, és a válaszokból következően a változtatásra szoruló dolgok is egyértelműbbek lesznek. Persze csak akkor, ha a cselekvés nem marad puszta elhatározás. Azzal is tisztában vagyunk, hogy sok olyan élethelyzet van, amelyből nehéz kiutat találni, de ezekben a helyzetekben is bizonyosan találhatóak olyan pici dolgok, amelyek megváltoztatásával a nagy gondok is elviselhetőbbé válnak.
A “mitől lesz könnyebb az életem” kérdésre sok válaszunk azonnal készen áll, felsorolni is nehéz lenne: több pénz, jobb körülmények, magasabb beosztás, nagyobb elismerés, egy újabb autó, még egy ruha, minden évben egy új telefon, sok sok magánóra gyermekünknek. Azt gondoljuk, ezek majd könnyítenek, segítenek. De ha kicsit távolabbról visszanézünk, rögtön világossá válik, hogy a hirtelen megfogalmazott dolgok utáni vágy és a megvásárolt kényelem utólag szinte mindig veszít a fontosságából. Mert nem jelentettek igazi megoldást az élet boldogabb megélésére. Már néhány év távlatából sem arra emlékezünk, hogy milyen fantasztikus volt háromhavonta kocsit cserélni, vagy újabb és újabb dolgokat megszerezni akkor is, amikor már a tárolásuk is gondot okoz. Sokkal inkább élményekre, társas kapcsolódásokra, szeretetviszonyokra emlékezünk majd, amelyek mind arról szóltak, hogy ki volt ott mellettünk, ki hallgatott meg minket, kinek mondhattuk el azt is, amit magunknak sem mertünk bevallani, vagy amit nem tudtunk megoldani.
Azt hiszem, hogy az élet végső soron az emberi kapcsolódás szintjén válik könnyebbé. Attól lesz könnyebb, hogy nem egyedül kell hordoznunk. Hogy vannak olyan munkatársak, barátok, családtagok, ismerősök, akikhez őszinte viszony fűz minket. És akikkel igenis érdemes megosztani a gondjainkat. A fáradtságot, a stresszt ők sem tüntetik el, a felmerülő problémákat sem oldják meg, sok esetben a magányt sem csökkentik, de ha szeretettel vesznek körül minket, biztosan könnyebb lesz mindent megoldanunk.
Talán ezért is érdemes feltenni magunknak a kérdést: mitől lesz könnyebb az életem? Hátha rájövünk arra, hogy nem az a fontos, ami elsőre beugrik, hanem az, hogy kivel oszthatjuk meg azt, amink van – és azt is, amink nincs.
Fotó:123rf
Az olvasás fontossága
A magyar kultúra napjára
