A magyar kultúra napja nem csupán egy dátum a naptárban. Az emléknapon a magyarság szerte a világban megemlékezik a magyar kulturális értékekről. Kiállításokat és koncerteket szerveznek, könyvbemutatókat, irodalmi esteket és színházi előadásokat tartanak. Túl a jeles nap kapcsán megrendezett eseményeken ez a nap emlékeztető kell legyen arra is, hogy kultúránk gyökerei mélyen a szavakban, a történetekben és az írott örökségben vannak. És mégis: egyre nyilvánvalóbban látszik, hogy a nagy átlag jóval kevesebbet olvas, mint amennyi egy egészséges kulturális közösségben elvárható lenne.
A digitalizáció korában a képernyők és a gyors információ fogyasztása szinte teljesen átvette a hagyományos olvasás helyét. Különösen a fiatalok körében a figyelem egyre rövidülő, az információfogyasztás pedig egyre felületesebbé válik, és egyre kevesebben tapasztalják meg azt az élményt, amelyet egy könyv olvasása adhat. A mai világban az sem ritka, hogy a könyvespolc teljesen eltűnik a modern lakberendezésből, amolyan porfogóként tekintenek rá. És ha van is könyvespolc, az többnyire dekorációs elemként szolgál. A nem olvasás következményei messze túlmutatnak azon hogy ki hány könyvet tett fel a polcra, hiszen tanulmányok százai igazolják, hogy az olvasás ténylegesen hatással van a gyerekek fejlődésére.
Miért lenne fontosabb, mint valaha, hogy a gyerekek előbb a könyveket ismerjék meg, mint a digitális világot?
A mondókák, mesék és történetek nem csupán szórakoztatnak, hanem alapvetően fejlesztik a gyermekek képzeletét és nyelvi készségeit. Amikor egy kisgyermek egy mesét hallgat vagy olvas - legyen szó klasszikus népmeséről vagy kortárs ifjúsági irodalomról - nem csupán új szavakat tanul, hanem használja a fantáziáját. Ennek eredményeként lesz képes belső világokat építeni, problémákat modellezni és érzelmeket azonosítani.
A szókincs bővülése egyértelműen összefügg az olvasással. Minél többet olvasott valaki, annál jobban, színesebben képes gondolkodni. És ennek eredményeképp jobban tudja kifejezni önmagát és könnyebben érti meg mások gondolatait. Vagyis az olvasás közvetlenül összefügg a szóbeli és írásbeli kifejezőkészséggel, a kreatív gondolkodással és a problémamegoldó képességgel is.
Különösen fontos szerepe van az olvasásnak az érzelmi intelligencia kialakulásában. A mesék és történetek révén a gyerekek megtanulják felismerni az érzelmeket. Nemcsak a sajátjukat, hanem másokét is. Megértik, hogy a szereplők miért cselekszenek úgy, ahogy, milyen következményei vannak a döntéseknek, hibáknak, bátorságnak vagy gyengeségnek. Ez az empátia alapja. Ezzel szemben a digitális világ gyors üzenetei, az érzelmi tartalom nélküli videók csak felületesen fejlesztik ezeket a képességeket. Az olvasás nélkül felnövő gyermekek esetében a figyelem, a koncentráció és a mélyebb értelmezés képessége is sok esetben kevésbé alakul ki.
Miért fontos ez intellektuálisan és kulturálisan?
Az olvasás nem csupán tudás felhalmozása, hanem intellektuális gyakorlat. Amikor olvasunk, aktívan képzelünk el világokat, motivációkat, összefüggéseket. Ez a fajta mentális tevékenység az, ami kíváncsivá, érzővé és kritikussá tesz minket. Nem véletlen, hogy a társadalmak kultúrája és gondolkodási szintje szorosan összefügg az olvasás kultúrájával. Az olvasás összpontosításra, belső képek építésére, érvelésre és empátiára tanít.
Péterfi Rita: Az életünket meghatározó rejtett kulturális összefüggésekről – A felnőttek és az olvasás című munkájában így fogalmaz: “Nehezen elképzelhető, hogy egy olyan családban, ahol a szülő maga nem olvas, ott a gyerek megkapja a fenti szempontoknak megfelelő könyveket. Lehetséges, de lássuk be, nem nagy a valószínűsége. És az sem életszerű, hogy a könyvszerető, könyvvel rendelkező szülő ne vásárolna gyermeke számára könyveket. Hogy ne törekednék arra, hogy gyermekének is meglegyen a saját könyvtára a számára fontos könyvekből.” Ugyanebben a tanulmányban olvashatjuk, hogy több, az olvasási szokásokat feltérképező kutatásban az Országos Széchényi Könyvtár olvasáskutatási osztályának munkatársai azt állapították meg, hogy “azok a megkérdezettek, akik a rendszeres könyvolvasók csoportjába tartoznak, bizonyos értékeket egyértelműen fontosabbnak tartottak. S hogy melyek ezek? A tolerancia, a kreativitás és az úgynevezett harmonikus személyiségjegyek. Miért fontos mindez? Azért, mert kérdés, hogy milyen társadalomban szeretnénk élni. Milyen jövőt képzelünk el magunk és gyermekeink számára? Az az ember, aki számára sok egyéb értékkel szemben elsőbbséget élvez a tolerancia, az feltehetően inkább képes elviselni maga körül a másképp viselkedő, gondolkodó, más értékeket preferáló másik embert. Aki számára érték a kreativitás, az nagy valószínűséggel értékelni fogja, ha valaki az élet dolgaira nem problémaként, hanem megoldandó feladatként tekint. Feltehetően keresni fogja a megoldást – és talán könnyebben meg is találja –, ha nehézségekkel találja magát szemben. És valószínűleg inkább tekint majd rájuk kihívásként, mint problémaként. A harmonikus személyiségjegyek egy olyan tulajdonságcsoport, amelybe azok a tulajdonságok tartoznak, amelyek birtokában inkább képes a környezetével és önmagával békességben élni az ember. Mind a körülötte élőkkel, mind saját magával képes szót érteni, a másikat elviselni. A fentebb említett mindhárom érték – tehát a tolerancia, a kreativitás és a harmonikus személyiségjegyek – esetében lényeges elem, hogy nem csupán az egyént környező világra, hanem az egyén belső világára is vonatkozik.”
Mit okoz felnőttkorban az olvasás hiánya?
Az olvasás hiányának egyik legszembetűnőbb következménye a beszűkülő szókincs. A keveset olvasó felnőtt gyakran egyszerűbb kifejezésekkel él, nehezebben árnyalja a gondolatait, nyersebben fogalmaz. Vagy nemes egyszerűséggel inkább hallgat. És mivel a gondolatok kifejezése a nyelven keresztül történik, a leegyszerűsödő nyelv leegyszerűsödő gondolkodást eredményez. Az a felnőtt, aki teljes mértékben a digitalizációra cseréli a könyveket, pont ugyanúgy jár, mint a csak és kizárólag digitális tartalmat fogyasztó gyermekei: hozzászokik a gyors, felszínes információkhoz, és egyre kevésbé lesz képes elmélyülni. A hosszabb szövegek, bonyolultabb érvek befogadása fárasztóvá válik. Különösen súlyos következménye az olvasás hiányának az érzelmi intelligencia elszegényedése. Aki nem találkozik történetekkel, sorsokkal, belső monológokkal, az egyre nehezebben érti meg mások érzéseit, motivációit. Könnyebben ítélkezik, kevésbé empatikus, kevésbé türelmes. Az irodalom ugyanis felnőtt korban is érzelmi tapasztalatot ad és életben tartja bennünk az empátiát.
A digitális tartalmak rövidsége és gyorsasága, az állandóan pörgő ingerkeresés, a mentálisan butító, kontroll nélküli, automatizált telefonnyomkodás fokozatosan kiszorítja az olvasást. A gyerekeinknél ezzel egy fejlődési szükséglet szűnik meg, de sajnos az olvasás hiánya hosszú távon a felnőttekre nézve sem ártalmatlan.
A magyar kultúra napja jó alkalom arra, hogy ne csak múltunkat ünnepeljük, hanem felelősséget vállaljunk a jövőért is. Az olvasás nem elit hobbi, nem régimódi időtöltés. A könyvek nem versenyezni próbálnak a digitális világgal, egészen mást adnak: gondolkodást, érzelmi intelligenciát, empátiát és belső tartást. A kultúra ott kezdődik, ahol időt adunk a szónak, a gondolatnak, a történetnek. És ott marad életben, ahol olvasunk.
Aki mélyebbre merülne az olvasáspedagógiában, keresse fel a Nyíregyházi Egyetem központi könyvtárának oldalát, amely a témában megtalálható könyvek, tanulmányok, linkek igen hasznos gyűjteményét tartalmazza.
Fotók: 123rf
Felnőttkori telefonfüggés
A figyelem szétesése és az együttlétek lassú kiüresedése
