Semmiségtől az elmebajig: a féltékenység 24 órája
Néhány félinformáció és a fantázia elképesztő dolgokat művelhet egy nő elméjében, erről írt nekünk Éva, aki ma már nevet azon, hogy honnan hová jutott 24 óra alatt – az ő története következik.
Ha nem veszem kézbe a dolgokat, már nem élne a férjem: félrediagnosztizálták
Úgy nőttem fel, hogy ha valami bajunk volt, elmentünk az orvoshoz, aki elmondta, mi a diagnózis, milyen gyógyszert szedjünk rá vagy mi a következő lépés. Ezért kialakult bennem a vakon bízás, amely azonban – ma már tudom, szerencsére – igencsak megbicsaklott bennem, amikor egy alkalommal a gyerekemet vittem vissza kontrollra. Néha harcolni kell, ha félvállról vesznek.
Pénzen vett szerelem: „Hagyta, hogy eltartsam. Tökéletesen kiábrándultam belőle”
Történetem elmesélése nem segítségkérés, sokkal inkább annak belátása, hogy milyen nagy hibát követtem el. Minél többször, minél több embernek mesélem el, remélhetőleg annál többet tanulok belőle, és a jövőben nem követem el még egyszer. Vallomás és terápia egyben.
Miniszoknyában az agydaganat mellett: nem a ruha teszi az embert, hanem a kényszer
„Hogyan maradhatsz nőiesen elegáns minden szituációban?” – ez a hirdetés jött velem szembe többször is a közösségi médiában. Nem tudtam kiverni a fejemből, hogy aki ezt írja, tudja, mit beszél, tudja, milyen helyzetek léteznek valójában, úgy igazán egy életben? Például mikor miniszoknyában ülsz egy mentőautóban, beszélgetsz az agydaganatról, és érted, mit mondanak, de a válaszodat már senki nem veszi komolyan, mert kislánynak néznek.
