Szerencsések vagyunk, hogy az északi féltekén élünk, mert így hideg és sötét télben ünnepeljük a karácsonyt. És a fény sötétben látszik igazán. Akkor nem magától értetődő, hogy van. Talán túlzásnak hangzik, de a „jó” várakozással egy belső lámpást gyújtunk meg. Ahogy körülöttünk elhal egy időre a természet és hosszúra nyúlnak a sötétség órái, úgy keressük egyre erősebben a világosságot, a reményt. Ha legbelül felkészülünk, a legszegényebb, legnyomorúságosabb helyzetben is szép lehet az ünnep.
