Néma igazságok.
Sokan és sokféleképpen írták már meg azt, ahogy elhagyták őket. Valljuk be, egy-egy krízist mindenki a személyiségéhez mérten él meg és dolgoz fel, és akármennyire különbözzön egy-egy eset, bőséggel akad átfedés. Nem kizárt, az én történetem sem egyedülálló a maga nemében. Elmondom, a mások és a magam okulására.
Ha nyár, akkor grillezés, ez nem vitás. Fantasztikus húsokat, zöldségeket készíthetünk ezzel a technikával – már ha jól használjuk! Kvízünkből kiderítheted, te mennyire ismered a szakma fortélyait!
Többnyire nagyszerű tanáraim voltak, akik mertek hibázni. És akadt olyan is, aki sosem ismerte be, ha esetleg rontott. Mindegyikőjüktől tanultam valamit az emberségről és a tanárságról, aztán igyekeztem ezt a sok-sok tudást akkor sem feledni, mikor a katedra túloldalára kerültem. Szükségem is volt rá.
„Ha arra gondolok, hogy Pesten kell vezetnem, a halál vize lever” – mondta nemrég egy ismerősöm. Ezzel nincs egyedül: sokan kétségbeesnek, amikor valami miatt autóval kell menniük a fővárosba: állni kell a dugóban, meg kell próbálni kiigazodni a gyakran változó forgalmi renden, mindezt a budapesti közlekedés hol tötymörgő, hol lendületes tempójában, vehemens sofőrök között. Mintha nem is ugyanahhoz az országhoz tartozna a vidék és a folyóval, heggyel ékes Budapest, pedig legalább már mindenhol a „Jobbra tarts!” a kötelező szabály. Nem volt ez mindig így: közlekedéstörténeti kitekintés következik.
Adott egy kutya, Tapsi, akinek nem csak neve, de viselkedése sem megszokott. Mert van egy gazdája – én –, aki, el kell ismernem: nem vagyok megszokott. De Tapsi által megértettem, hogy mindenkit úgy kell elfogadni, ahogy van. A kutyákat is, magunkat is.
Állok a csomagjaim fölött, nézem az albérlet hozzám tartozó szobáját, és arra gondolok, itt valami új kezdődik. Mintha csak ma lett volna, hogy beköltöztem életem második számú otthonába, hogy bebizonyítsam, képes vagyok túlélni egyedül a betondzsungelben. Ez pedig már a kiköltözés, amit én választottam azért, hogy a jövőt építsem a párommal, az ő oldalán. És ezt a döntést, bár keserédes, sosem bánom meg.
Egy életet, vagy akár csak tizenéveket együtt leélni csodálatos dolog (is) lehet, idővel azonban a távolodás, elhidegülés megronthatja a felek mindennapjait. Mindez viszont nem törvényszerű!
Az első nagy szerelem, vagy az igazinak hitt, ami aztán mégse teljesedett ki – akkor van a helyén egy új, tartós kapcsolatban, ha az szép emlék csupán. Ahogy egy váratlan, üde munkahelyi vonzalom is akkor tartható a megfelelő szinten, ha az nem válik buja titokká, ha azt nem erősítjük meg se kimondott, se leírt vágyódó szavakkal, se tettekkel. Mert nagyon is igaz az a mondás, hogy az érzéseinkről nem tehetünk, de a cselekedeteinkről igen.
A mentális blokk gyűjtőfogalom, ami alá több, elménkben kialakuló akadály is tartozik. Okai, fajtái sokfélék lehetnek, de ami közös bennük, hogy meggátolnak bennünket valamilyen cselekvésben.
