Tech

Valahogy össze kell szednünk az űrszemetünket, hogy ne rettegjünk, hogy a fejünkre esik

Elképesztő okból vizsgálták az emberek az eget az elmúlt napokban, a világ összes országában: egy kínai hordozórakéta képtelen volt eldönteni, az óceánba csapódjon-e, vagy egy emberek által sűrűn lakott területen fejezze be a pályafutását.

Végül nem történt tragédia (a rakéta az Indiai-óceánba csapódott), de nem volt ilyen szerencséjük azoknak az elefántcsontparti lakosoknak, akik faluját tavaly ilyenkor találta el egy (szintén Hosszú Menetelés 5B) rakéta egyik darabja. De okoznak baleseteket használaton kívüli űreszközök a sztratoszférán túl is: tavaly januárban két, már használaton kívüli (egy 1983-ban és egy 1967-ben fellőtt) műhold mindössze 12 méterrel kerülte el egymást az amerikai Pittsburgh városa felett. Nem úszták meg viszont a szintén forgalomból kivont orosz Kozmosz-2251 és az amerikai Iridium 33 szatellitek, amik Szibéria felett 800 kilométerrel csattantak egymásnak 2009 februárjában. 

A tudósok már akkoriban is az űrszemét vészesen növekvő mennyiségére figyelmeztettek, nem is véletlenül: a baleset idején a Föld körül keringő 6000 műhold fele már több tízezer kilométeres óránkénti sebességgel száguldó,

rég lejárt szavatosságú fémkupac volt csupán.

Ezek a fémkupacok viszont arra továbbra is tökéletesen alkalmasak, hogy használhatatlanná tegyék a még működő műholdakat – és ez még a jobbik eset, mert ugyanakkora lendülettel ők vagy a darabjaik a Nemzetközi Űrállomásba vagy egy űrhajóba is becsapódhatnak, ezzel már (az általában hamuvá égő, de néha irányítást vesztő hordozórakétákhoz hasonlóan) emberéleteket is veszélyeztetve. 

Nincs mese, előbb-utóbb (de inkább előbb) a MÉH-telepre kell száműznünk ezt a rengeteg, fejünk fölött keringő ócskavasat. Kérdés viszont, hogy ki legyen, aki ezt a küldetést végrehajtja. Egy ideje már nemcsak nemzetállamok, hanem magáncégek is részt vesznek a világűr meghódításában, logikus tehát, hogy az ő segítségüket is igénybe vegye a világ ehhez a feladathoz; nemrégiben például a SpaceNews.com adott hírt arról, hogy a Pentagon már készen is áll magáncégek bevonására.

De nem az Egyesült Államok az egyetlen ország, amely így tenne, sőt, egyesek már előrébb is járnak a tervezgetésnél: márciusban a japán űrügynökséggel együttműködő tokiói startup, az Astroscale felbocsátott egy ELSA-d névre hallgató mágneses űrszemétszedőt. Ez egy körülbelül 180 kilós, mágneses karral ellátott, minihűtőszekrény méretű műhold, amit egy tizedakkora tömegű gyakorlócélponttal együtt lőttek fel a világűrbe. Ha minden jól megy, akkor ezt a szabadjára engedett „demonstrációs űrszemetet” fogja az ELSA-d becserkészni és sikeresen magához vonzani, hogy aztán a művelet végén együtt lépjenek be a Föld légkörébe és ott ártalmatlan hamuvá égjenek. 

Ez a módszer viszont csak akkor működik, ha a műholdakat már a fellövésükkor ellátják azzal a mágnessel, aminél fogva a „begyűjtőszatellit” képes hozzájuk csatlakozni –

azaz kizárólag a jövő űrszemetét lehet majd eltakarítani ezzel a módszerrel.

Szerencsére már most vannak olyan vállalkozások, amik hajlandók a saját űreszközeiket a fenti módon begyűjthetővé tenni, a OneWeb nevű internetszolgáltató ősszel felbocsátandó szatellitflottájának tagjait például mind ellátják majd ezzel a kapcsolódást lehetővé tevő mágneslappal. A svájci ClearSpace űrtakarítógépe viszont mindenféle mágnes nélkül is képes lesz megragadni régi műholdakat, rakétarészeket vagy bármi mást, és teszi majd mindezt azokkal a szép, hosszú csápokkal, amikre már az Európai Űrügynökség is felfigyelt, és meg is bízta a céget azzal, hogy egy Vega-típusú hordozórakétájuk egy darabját ezzel az eszközzel gyűjtsék be a világűrből.

Mágnessel vagy anélkül, az egyre gyarapodó űrszemét összeszedése semmiképp nem lesz egyszerű mutatvány. Gondoljunk csak bele: még azt is hatalmas ovációval szokták ünnepelni, amikor két olyan űrjármű képes egymással csatlakozni, ahol mindkét fél (értsd: a bennük tartózkodó emberek és az őket segítő technológia) ezt szeretné, nemhogy egy olyan esetben, amikor egy kontrollátlanul pörgő célpontot kell a Földről irányítva becserkészni, hogy lerángassuk a légkörbe. De akár így, akár úgy, a biztonságunk és az űrkutatás jövője érdekében neki kell kezdeni az égi nagytakarításnak.

Tudod, mi az ASMR? Kicsit perverz, nagyon fura, de annyian imádják, hogy el sem tudod képzelni! 

Ajánljuk még:

OKOS BOT, OKOS CIPŐ ÉS A RED BUTTON: HASZNOS TECHNIKAI ESZKÖZÖK 60 PLUSZOSOKNAK

 AZ INTERNETES BŰNÖZÉS VIRÁGKORÁT ÉLI: ÍGY LESZ BIZTONSÁGOS AZ ONLINE FIZETÉS

NINCS, AKI JÁTSSZON VELED? 5 SAKK-APPLIKÁCIÓ KEZDŐKNEK ÉS HALADÓKNAK

Legyen helye a videójátékoknak a könyvtárakban!
Azt valószínűleg mindenki tudja, hogy (főképp a nagyobb) könyvtárakban könyvek mellett mindenféle audiovizuális anyagokat, CD-ken zeneműveket, DVD-ken filmeket is lehet kölcsönözni. Ez egyébként nagyon helyes, támogatandó gyakorlat, egy baj van csak vele: kicsit talán eljárt felette az idő. 

 

Már követem az oldalt

X