Nem szeretek közhelyeket puffogtatni egy-egy nép állítólagos tulajdonságairól, de így karácsony felé közeledve el kell ismernem, hogy a magyarok idén is rém konzervatívak az ünnepek kapcsán. Persze, egyoldalúan konzervatívak, mert röpködnek ugyan a kritikák az amerikai giccsparédé kapcsán, aztán a házak fele szinte több fényt ont a díszítések miatt mint a Nap... A magyar ünnepi hagyományokat viszont kevesebben éltetik.
Ezzel együtt is egészen biztosan élő jelenség az, hogy a többség kikészül,
ha valaki másképp mer ünnepelni, mint ahogy azt kell. Ahogy illik. Ahogy valami láthatatlan könyvben elő van írva.
A legnagyobb szentségtörés minden évben az, ha valakinél már december 24-e előtt áll a feldíszített fenyőfa. Ha ez kiderül, egyből ugranak a vérmesebbek, indul a beszólogatások végtelen áradata, mintha kötelező lenne Szentestére (délutánra) meghagyni a díszítést. A lakberendezési csoportokban egymás torkának ugranak az emberek, a celebek fotói alatt kommentháború indul a hagyományok lábbal tiprása miatt, és élőben is van, aki finoman megjegyzi, hogy a karácsonyig biztosan megunjuk a fát, a dekorációt, meg úgy ámblokk az egész karácsonyt.
Természetesen, véleménye mindenkinek lehet, de azt soha nem értettem, miért zavar valakit olyan rettentően, ha mások másképp szeretnének ünnepelni. Miért nem lehet beszólogatás, gúnyolódás, fricskák helyett egyszerűen tovább görgetni – legalább az adventban, karácsonykor!
Mi karácsony előtt szoktuk feldíszíteni a fánkat, és soha vissza nem térnénk a Szentestén történő dekoráláshoz, mert igenis hiányozna a már megszokott rend. A hangulat, ami állítólag elvész a korai faállítással. Bizton állíthatom: nálunk nem vész el. De mint rájöttem, mi tulajdonképpen jobban szeretjük a december elejétől Szentestéig tartó időszakot, mint a hosszú karácsonyi napokat.
Számomra karácsony másnapjára valahogy elmúlik az egész hónap varázsa, a meghitt fények, a téli vásárok, a készülődés izgalma, maga a várakozás, ami szerintem jobb, mint a december 25-ei pihenés. A karácsonyfa akkor is szép, a bejgli akkor is finom, a kibontott ajándék akkor is érdekes – és mégsem ugyanolyan az egész, mint a csoda megtörténte előtt.
Sajnálnám, ha szegény fát mindössze egyetlen délután kedvéért díszítenénk fel, és személy szerint szívesebben telek meg fenyőillattal decemberben, minthogy január közepén még ott kókadozzon a fa.
Akkorra már rég megcsömörlöttem az egésszel.
A decemberi karácsonyfa-állításnak számos országban nagy hagyománya van, szerintem nem véletlenül, az emberek egyszerűen szeretik az általa megszülető hangulatot, már karácsony előtt is. És természetesen nem kötelező december közepén fát állítani, ahogyan nem az 24-én sem. Vagy nem úgy, ahogy ismerjük, hanem egészen alternatív módon.
Azt hiszem, az ember életében rengeteg dolog van, amin idegeskedhet, és teljesen felesleges azon felhúznunk magunkat, ki miképpen szeretne ünnepelni és hogyan tartja vagy nem tartja a hagyományokat.
Más karácsonyfájával foglalkozni egyszerűen dőreség, sőt álszentség, ha mi magunk sem tartunk mások által becsben tartott hagyományokat – és le merem fogadni, mindenkinek megvan ebből a szempontból a maga keresztje.
Az ünnepeket pedig hagyjuk meg annak, amik valójában: a családok saját, meghitt magánügyének a hétköznapok szürkeségéből kiemelkedve.
Nyitókép: Yannis Cotsonis / Unsplash
Ajánljuk még:
DÍSZÍTHETJÜK A FÁT, KÉSZ VAGYOK MINDENNEL! – EGY HÁROMGYEREKES ANYA 2020-AS KARÁCSONYMENTŐ AKCIÓJA
EGY FALUNYI ADVENTI KALENDÁRIUM: ÍGY HOZHAT ÖSSZE EGY TELEPÜLÉST AZ ADVENT
LEHET-E A KOSZORÚ EGY VONAL? A JELENTÉS VÉSZ EL, HA MINDENT ÚJRAGONDOLUNK
