Exekkel osztozni a párkapcsolaton: van működő recept?

Sokan úgy vélik, hogy a jól működő párkapcsolatok egyik titka, hogy a felek „tiszta lappal” érkeznek. Csakhogy szerintem elképzelhetetlen a tiszta lap, hiszen mindenkinek van előélete, mindenkinek van múltja, hacsak nem tizenhárom évesen keres párt. Egy múlt pedig lehet tarkabarka, ilyen-olyan találkozásokkal, élményekkel, tapasztalásokkal, rövidebb-hosszabb társkapcsolatokkal. És bár lehet, hogy ezt a múltat már lezártnak tekintjük,

egy kapcsolat lezárása nem mindenkinél jelenti ugyanazt.

Van, aki barátságban marad volt párjával, párjaival és igényli volt párja közelségét akkor is, amikor már nem szerelmi szálak kötik őket össze. Néha az intellektusára van szükség, vagy arra, hogy meghallgassa őt, esetleg a fizikai erejére, valamilyen (szak)tudására tart igényt a másik. Van ismerősöm, aki például nem vinné más szervizbe az autóját, mint exe műhelye, mert csak és kizárólag volt férjében bízik. Tudja, ő soha nem verné át, és a régi szerelem meg a közös gyerekek okán ingyen szerelés jár évekig, esetleg örökkön örökké.

De mind ismerünk olyan embert is, akinél a lezárás megszakítást jelent. Nála, ha vége a viszonynak, nincsenek esti telefonos dumapartik, se hétvégi cset-maratonok, és általában: nem érdekli, mi van az exével, jobb arról nem is tudni. Az ilyen társkereső számára egy régi partner akadály. Ha nem is féltékeny, nem is tekint rá veszélyként, lehúzza az, ha exekkel kell foglalkozni – akár a saját volt társairól, akár párja egykori szerelmeiről van szó. 

Mert az ő párkapcsolati elképzelései és elvárásai ezek.

Ő se fordul vissza, de pontosan ugyanezt várja társától is.

Persze az is világos, hogy van, aki egyik exével jó kapcsolatot ápol, a másikról pedig hallani sem akar. És az is lehet, ő maga irtózik attól, hogy volt párjaival kapcsolatot tartson, de új partnere egykori férjét/feleségét elfogadja, mert tudja: új életében a múltnak is muszáj helyet adjon ahhoz, hogy a mindennapok ne konfliktusokkal teljenek.

Nem lehet, nem is kell minősíteni se egyik, se másik, se a többi, ezernyi bonyolult megoldást, ahogy lavírozni próbálnak a felek a régi és az új között. Mert kétségtelen: amikor társat választunk, a másik múltja is megérkezik életünkbe. Nagy szerelmek története doboghat így napjainkban, és igen,

lehetnek az új kapcsolatra árnyékot vető exek. Csakhogy önmagában nem ez a veszélyforrás.

Nem a múlt állít akadályt a szép jövő elé, hanem az, amilyen exekkel kapcsolatos elvárásokkal és megoldásokkal érkezünk az új szerelembe. Ezekről az elvárásokról nem beszélni már a kapcsolat elején: nagy hiba. Nem tisztázni, ki mit szeretne, nem egyeztetni, nem kijelölni a határokat és nem keresni közös, akár kompromisszumos megoldásokat: érzékeny kapcsolati csapda.

Mert milliószor tapasztaltam,

akkor működik a szerelem, ha mindkét fél számára elfogadható az, ahogy a másik exeihez viszonyul.

Ha az egyiknek belefér a volt párjával a nyaralás is, míg párja már attól befeszül, ha egy ex telefonál, akkor nem sokáig épül majd az új kapcsolat, mert elmasíroznak egymás mellett az igények. Feloldhatatlan feszültség lesz, ami romba dönt mindent.

Vagyis szerintem nem kell lakat a múltra, mert semmit nem jelent, ha még vissza-visszanéznénk, vagy valamilyen szempontból igénylünk a régi társból (vagy társakból) valamit. Elfogadhatjuk azt is, ha a régi társ szeretne részese lenni a mi új életünknek. De ehhez olyan kapcsolatra van szükség, amibe mindez az új társnak belefér. Egyébként nem ér az egész fabatkát sem. Időt pazarolunk, és számos sebet osztunk és szerzünk majd.