Csak mostanában döbbenek rá, hogy régen időmilliomos voltam. Abban az időben, amikor még nem volt okostelefonom, nem volt mindenhol wifi meg térerő. 2013-ban vettem meg az első igazi okostelefonomat, ami megváltoztatta a kapcsolatomat az idővel. No meg az emberekkel is, hiszen hirtelen olyan ismerősökkel is mondhatni napi kapcsolatba kerültem, akikről nem is akartam tudni szinte semmit sem.
Aztán volt, hogy éjjel-nappal online voltam, posztoltam, megosztottam, lájkoltam, dolgoztam és szórakoztam, majdnem egész nap valamilyen képernyőt bámultam. Egyszer azonban meguntam. Elegem lett a válogatás nélküli információkból, a frissítésekből és a kéretlen véleményekből. A közhelyes idézetekből és a „megmondó” emberekből.
Tiltottam és szelektáltam, míg néhány éve eljutottam arra a pontra, hogy akár napokig nem is nézek rá a közösségi oldalakra, és visszataláltam a valódi könyvek olvasásához az online oldalak böngészése helyett. Persze teljesen nem fordíthatok hátat az internetnek: a munka és az online beszélgetések tartottak életben a tavalyi karantén ideje alatt is. De korlátozni tudom, s teszem is, különben megint elvész az a sok szabadidő, ami pedig nagy kincs: sétálok, futok, olvasok vagy csak egyszerűen vagyok, mint régen, az okostelefonom és wifi előtti időkben. Amikor még nem érezte senki úgy, hogy bárkit is érdekelne, hogy miután a szomszédja is eldicsekedett egy homályos fénykép megosztásban, ő is megmutassa országnak-világnak, bizony nála is előbújtak a hóvirágok.
Az online jelenlét ellen lehet harcolni, de talán észszerűbb és életszerűbb, ha inkább az egyensúlyra törekszünk a monitor előtt és a monitor nélkül töltött időben. Ez nemcsak azért fontos, mert így másra is marad időnk, de a mentális egészségünk is meg fogja hálálni.
Első lépésként nem kell semmi rendkívüli dolgot tennünk, csak minden nap iktassunk be valamilyen offline tevékenységet, mondjuk egy óra olvasást vagy sétát, edzést, esetleg relaxálást. Főleg akkor törekedjünk hosszabb szünetekre, ha úgy érezzük, negatív hatással van a hangulatunkra, a lelkiállapotunkra az online jelenlét. S hogy milyen jelek lehetnek árulkodók?
- Egyre kevesebbet beszélgetünk családtagjainkkal, barátainkkal.
- Egyre távolabbinak érezzük a hozzánk érzelmileg közel álló személyeket.
- Az online tevékenység időt vesz el, meggátol bennünket abban, hogy valamilyen offline tevékenységet végezzünk.
- Folyamatosan az online jelenléten, az ott található információkon, a posztoláson és megosztáson jár az eszünk.
- A nap legnagyobb részében online vagyunk. (A telefonunkon konkrétan meg tudjuk nézni, hogy melyik alkalmazással mennyi időt töltöttünk egy adott napon.)
Könnyebb mondani, hogy kapcsoljátok ki a laptopot, tegyétek le az okoskészüléket, mintsem valóban megtenni. Íme egy két trükk, ami ebben a nagy lépésben a segítségetekre lehet:
- állítsátok be a készüléken, hogy ne kapjatok értesítéseket, de legalább is minimalizáljátok azokat;
- hagyjátok másik helyiségben a telefonotokat, laptopotokat, mint ahol tartózkodtok;
- kapcsoljátok ki előbb egy órára, majd kettőre, a hétvégén akár egész napra, és keressetek valamilyen szuper offline elfoglaltságot.
Ha elég kitartóak és tudatosak lesztek, természetesen a jutalom sem marad majd el. Az online aktivitás lecsökkenésével észrevehetitek, hogy egyre jobban alszotok. Ha ugyanis elalvás előtt nem a közösségi oldalakat, híreket vagy videókat nézegetitek, nem zavarja meg az agyatokat a monitor sárgás/fehéres fénye, ami még hosszú perceken keresztül nem hagyja, hogy szellemileg kikapcsoljatok és pihenjetek.
Meglátjátok, hirtelen rengeteg időtök lesz arra, hogy offline teendőkkel foglalkozzatok. Legyen ez akár egy nagytakarítás, a dolgaitok leselejtezése, edzés, egy új hobbi felfedezése, egy idegen nyelv elsajátítása, esetleg egy háziállat örökbefogadása és gondozása.
A haszontalan mémek és sztárhírek helyett végre a számotokra igazán fontos és hasznos dolgokkal foglalkozhattok.
Visszatalálhattok önmagatokhoz: újra felfedezhetitek saját gondolataitokat, új terveket szövögethettek, új ötleteken agyalhattok. Relaxálhattok, elmélyülten élvezhetitek az énidőt, amiből ezután napról napra többet tudhattok magatokénak.
Különösen akkor szoktam ezekre rácsodálkozni, amikor 24 órán át, vagy a programtól függően akár egy teljes hétig kézbe sem veszem a telefonomat, vagy legalábbis nagyon ritkán. Olyankor már akkor sem köti le a figyelmemet, amikor újból lenne időm az online jelenlétre. És mindig rádöbbenek, hogy mennyire nem hiányzott – viszont ha nem figyelek oda, néhány nap múlva ismét értékes perceket herdálok el a közösségi oldalakra.
Nyitókép: Jason Dean Chamberlain/Unsplash
Ajánljuk még: