Kert

A vanília is orchidea: amit nem tudsz a tél kedvenc virágáról

Orchidea. Olyan elegáns szó: különleges, nem mindennapi esemény, pompa és gazdagság társul hozzá. Törékeny és tünékeny. És aztán ott áll hegyekben a szupermarketben, tarka kaspókban – és a varázslat elillan. A jó hír, hogy visszahozhatjuk!

Diákkoromban orchideakertészetben dolgoztam egy ideig. Az ország egyik legnevesebb magánkertészetében, ahol az akkor hazánkban még különlegességnek számító csónakorchideákat (cymbidiumot) kezdték termeszteni.

Ez a félepifita, vagyis félig talajon, félig fákon élő növény nem szereti a tűző napot, így nyáron árnyékolni kell. Virágzáshoz viszont hűvösre van szükség, ezért a melegházat olykor hűteni szükséges. Magas páratartalomban érzi jól magát, így ezekben az üvegházakban igazi „élmény” dolgozni: fullasztó a meleg pára, a levelek, mint egy sűrű nádas, összekaristolják a bőrt, a munka olyan itt, mint egy dzsungelharc. Az értékes növények közé viszont nem engedtek bárkit, így aki részesült e kegyben, és kibírta a körülményeket, busás fizetést kapott.

Ott szembesültem azzal, hogy ez a szépséges növény mennyire különleges – legalábbis nálunk. Akkor még nagy megtiszteltetésnek számított, ha valaki ajándékba egy átlátszó műanyag dobozban, vízzel telt fiolába helyezett, egyetlen darab orchideavirágot kapott. Később, bár ritkán, de előfordult, hogy egy-egy szép szál orchidea jelent meg a virágüzletek kínálatában, borsos áron, és arra igazán rá kellett szolgálni, hogy valakit ilyennel lepjenek meg.

 
Fotó: Rózsakunyhó

Ahogy a világ változik, úgy fordult az orchidea sorsa is: hála a növénynemesítőknek, olyan fajtákat állítottak elő, amelyeket már könnyűszerrel tarthatunk cserépben a lakásban, és aki ügyel rá, sok-sok évig gyönyörködhet a virágzásban.

Az orchideának hatalmas rajongótábora van. Sokan kisebb-nagyobb üvegházakban, télikertekben tartják szépséges gyűjteményüket, és évente két alkalommal kiállítás keretében, a Magyar Orchidea Társaság szervezésében mutatják be őket. Itt látható aztán igazán, hogy milyen sokoldalú ez a növénynemzetség! Leírni nem lehet azt a sokféleséget, ami az apró, szabad szemmel alig látható kis ékszerorchideáktól a ma már közönséges csónak- és papucsorchideákon keresztül egészen a bambuszorchideákig tart.

A legnépszerűbb, a legkönnyebben tartható a lepkeorchidea – legtöbbször ilyenekkel találkozhatunk az üzletekben, kisebb-nagyobb cserepes növényként. Vannak vadon élő, védett növényeink, amelyek szintén az orchideák nagy családjába tartoznak, de ez már egy másik történet lesz.

 
Fotó: Rózsakunyhó

Az viszont nagyon sokakat érdekel, hogy az orchideát meg lehet-e enni? Izgalmas kérdés, főként, hogy például a

kedves fűszerünk, a vanília is orchidea.

Az orchidea természetes élőhelyén sokféleképpen bekerül a konyhába: van, ahol sütve, főzve, van, ahol salátaként szolgálják fel. Ismerek olyan orchidearajongót, aki kis télikertjében neveli a teljesen vegyszermentes orchideákat, hogy aztán desszerteken, tortákon keljenek új életre és varázsolják el a vendégeket.

Magam is készítettem egy ízben kandírozott orchideákat egy nagyon extra alkalomra, de ennek ellenére azt gondolom: ha már nagy gonddal felneveltünk egy szép ág orchideát, gyönyörködjünk a szépségében, élvezzük a látványt, az illatot – ne akarjuk már mindenképpen teljesen magunkévá tenni. Csak ha tényleg olyan igazán különleges alkalom szüli az orchideaevést. Természetesen, csak tiszta forrásból: csakis a magunk nevelte, vegyszermentes virágokat!

És hogy érdemes-e az orchideát az internetes hiedelmekre hallgatva jégkockával öntözni? Utánajártunk!

Ajánljuk még:

EZÉRT KELLENE MINDEN GYEREKNEK DOLGOZNI A FÖLDDEL
EGY FILLÉRES NÖVÉNY, AMIVEL LUXUSKERTET VARÁZSOLHATSZ
BORBÁS MARCSI: KERTEM – 35. RÉSZ

Mikulásvirág, advent csillaga
Nincs benne elrejtve se mikulás, se ajándék. Ha fentről tekintünk rá, olyan, mint egy szép rajzolatú, sokágú csillag, német neve talán a találóbb: adventi csillag, karácsonyi csillag. A virága pici és sárga – ugye, azt gondoltuk róla, hogy nagy és piros?!