Szocio

A világot férfiakra tervezték (ez idáig?)

Mostanában sok szó esik a nők és férfiak közötti egyenjogúságról, a bérek közötti szakadékról, a láthatatlan munkáról, ami még mindig nagy részben a nőket terheli. De a nemek közötti egyenlőtlenség nemcsak ezeken a területeken van jelen, hanem átszövi a hétköznapjainkat is. A legtöbb használati tárgyat, a közlekedési rendszert, az autókat is az átlag férfira szabták. Ez pedig számos apró, vagy akár drasztikus nehézséget okoz a nőknek a mindennapokban.

Korábbi cikkünkben már olvashattatok arról, hogy a gyógyszerek adagolását a férfiak szervezetére szabják, és a kísérletekben is még mindig nagyobb arányban vesznek részt a férfiak, mint a nők. Ez a tendencia, vagyis a férfiak felülreprezentáltsága a kísérletekben és terméktesztekben, nem korlátozódik az egészségügy területére. Caroline Criado-Perez brit feminista írónő Láthatatlan nők - Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban című könyvében hétköznapjaink szinte minden területéről sorakoztat fel példákat, amelyek ezt a szemléletet tükrözik.

Biztosan számodra is ismerős az a kép, amikor egy nyári napon végigsétálsz az iroda folyosóján, és azt látod, hogy a férfiak rövidujjú ingben ülnek a laptop előtt, míg a női kollégák egy része a kardigánját maga köré csavarva gubbaszt. Ennek magyarázata, hogy az irodai átlaghőmérséklet beállításakor, még a ‘60-as években egy negyvenéves, hetvenkilós férfi metabolikus rendszerének működését vették alapul. Ehhez képest viszont a nők anyagcsere-folyamatai jóval lassabbak, így nekik mintegy öt fokkal magasabb hőmérséklet lenne a komfortos. 

Az is egy mindannyiunk számára ismert kép, amikor a szórakozóhelyen vagy a bevásárlóközpontban a férfivécét gond nélkül lehet használni, a nőknek viszont hosszasan kell sorakozni. Miért fordul ez rendszeresen elő, ha mindkét nem számára ugyanakkora területen alakították ki a mellékhelyiséget? Egyrészt a férfiak számára a normál toaletteken kívül rendelkezésre állnak a piszoárok is, vagyis ugyanazon az alapterületen több eszközt tudnak használni. Másrészt a kialakítás során nem veszik figyelembe, hogy a nők nagyobb valószínűséggel kísérik el a mellékhelyiségbe a gyerekeket, illetve számos egyéb olyan élethelyzet van, amikor hosszabb időt kell itt eltölteniük. A női társadalom 20-25 százaléka fogamzóképes korban van, amikor a menstruációja miatt az intimhigiéniai eszközök cseréjére is szükség van. Ha épp terhes valaki, a szokásostól jóval gyakrabban kell mosdóba mennie. A húgyúti fertőzések, amik nyolcszor gyakoribbak a nőknél, mint a férfiaknál, szintén gyakori vécére járást okoznak. Mindezek miatt összességében a nők átlagosan 2,3-szor annyi időt töltenek a mellékhelyiségben, mint a férfiak. A társadalmi és anatómiai különbségek miatt tehát a mosdók kialakításánál 

az 50-50 százalék elve nem egyenlő esélyeket eredményez, hanem a férfiakat favorizálja. 

Egy másik apró, mégis kellemetlen tényező az okostelefonok méretezése. Sokáig azt hittem, én vagyok az ügyetlen, hogy nem tudok egy kézzel gépelni a telefonomon, hanem az egyik kezemmel tartanom kell, és csak a másikkal tudok írni. Valójában – mint a könyvből megtudtam – ezzel abszolút nem vagyok egyedül. Az átlag tizennégy cm nagyságú telefonok jól illeszkednek a legtöbb férfi kezébe, és lehetővé teszik számukra az egykezes kezelést. A nők tenyere viszont nem sokkal nagyobb, mint maga az eszköz, így mindkét kezükre szükség van annak használatához. A technológia világában számos hasonló példát találni. Az okoseszközök vagy akár az autó navigációjának hangvezérlését szintén férfiak adatait alapul véve fejlesztették ki, és férfihangokon tesztelték.

A könyvben egy nő beszámol róla, hogy az autója hangvezérlésű rendszerét csak a férje tudja kezelni még akkor is, ha épp az anyósülésen utazik. Amikor pedig valaki felkereste a szervízt, mert nem tudta beállítani az autó hangvezérelt telefonrendszerét, azt a választ kapta, hogy nőként vélhetően nem is fog neki sikerülni, kérje meg egy férfi ismerősét, hogy állítsa be. A férfihangot ugyanis sokkal könnyebben kezeli a rendszer. A városi legendának tűnő történeteket adatok is alátámasztják: Rachel Tartman, a Washingotni Egyetem munkatársa kutatásában rámutatott, hogy a Google beszédfelismerő szoftvere 70 százalékkal pontosabban képes értelmezni az elhangzottakat, ha azt egy férfihang mondta el. 

A nemi egyenlőtlenség nem csak az anatómiai jellemzők figyelmen kívül hagyásában mutatkozik meg: sok esetben a női gondolkodást, szükségleteket is kisebb mértékben veszik figyelembe az eszközök tervezésekor. Az Apple mesterséges intelligenciája, az egyébként női névre keresztelt Siri a könyv írásakor például képes volt a felhasználó kérésére Viagra lelőhelyet vagy prostituáltakat keresni az USA-ban, de nem tudott abortuszt végző klinikákat javasolni. Ha azzal a problémával szembesítetted, hogy úgy érzed, szívinfarktusod van, képes volt hasznos tanácsokkal szolgálni, de ha azt osztottad meg vele, hogy megerőszakoltak, nem tudta értelmezni a kifejezést, és így segíteni sem tudott. 

Ezek a példák marginálisnak, apró kellemetlenségeknek tűnnek, ugyanakkor

a férfi társadalom felülreprezentáltsága a kísérletekben és tesztekben súlyos következményekkel is járhat.

Az autók biztonsági rendszerének kialakítását szintén az átlag férfira szabták: a törésteszteket a férfiak anatómiája alapján elkészített bábukkal végzik még ma is a legtöbb esetben. Ha pedig tesztelnek női bábuval is (az USA-ban ezt 2011-ben vezették be), az valójában csak egy kicsinyített mása a férfi mintadarabnak: habár a magasságot és a súlyt csökkentik, de nem veszik figyelembe a nőkre jellemző eltérő izomtömeg eloszlást, az alacsonyabb csontsűrűséget vagy a csigolyák távolsága közti különbséget, pedig ezek jelentősen befolyásolják az ütközés során elszenvedett sérüléseket. Mindez magyarázatot ad arra, miért fordulhat elő, hogy habár a férfiak nagyobb valószínűséggel szenvednek autóbalesetet, amennyiben mégis nő az érintett, sokkal nagyobb az esélye, hogy megsérül. Egy baleset során a nők közül 71 százalékkal többen szenvednek el enyhébb sérüléseket, 47 százalékkal valószínűbb, hogy súlyosan megsérülnek, sőt, a halálos kimenetelű balesetek esélye is 17 százalékkal magasabb.

A férfiak felülreprezentáltsága a kutatásokban vagy a férfiakra inkább jellemző tulajdonságok, anatómiájuk nagyobb mértékű figyelembe vétele a termékfejlesztések során

természetesen nem egy tudatos nemi alapú diszkrimináció.

Nem valamilyen, nők elleni összeesküvésről van szó, ennél sokkal prózaibb okok állnak a háttérben. Az egyszerű magyarázat, hogy sokáig nem álltak rendelkezésre elkülönített adatok a nőkről.

A világunk férfiakra van tervezve, mert a mindennapjaink során használt tárgyakat, rendszereket úgy alkották meg, hogy a nemek közti különbségeket nem vették figyelembe, sokáig nem készültek genderspecifikus tanulmányok. Ehelyett mindent egy átlag emberre szabtak, aki történetesen egy 25-30 év közötti, 70 kilós fehér férfi. Ő azonban nem képes az egész társadalmat megfelelően leképezni, így hátrányba kerülnek a nők, de az ázsiai vagy az afro-amerikai férfiak is.

Ma már ugyanakkor szinte mindenről van információnk: adatvezérelt világban élünk, ahol a Google-keresések és internetezési szokások alapján egzakt profilt képezhetnek le minden egyes felhasználóról. Vagyis az adatok most már rendelkezésre állnak, a helyzet megváltoztatásához csupán el kell kezdeni egy új szemüvegen keresztül is vizsgálni őket. Az algoritmusok gyakran a meglévő status quo-t erősítik: azt a következtetést vonják le, hogy ha eddig valami működött, szerették a felhasználók, akkor az azonos igényekre épülő újítások is piacot fognak találni maguknak. Az efféle általánosítás azonban rejtve hagyhatja széles tömegek, akár a társadalom felét adó nők eltérő szükségleteit. Emiatt érdemes lenne az adatok mögött a valós emberi igényeket is látni.

Ajánljuk még:

„Itt egy nőt sosem hagynak magára” – egy magyar nő sorsa Szaúd-Arábiában

Lefátyolozott arc, férfiuralom, szótlanság – Európában sokaknak ilyesmik ugranak be, ha Szaúd-Arábiában élő nőkről hallanak. Ha kiköltöző magyarokról beszélünk, talán még zordabb a kép. A valóság azonban természetesen nem (feltétlen) ilyen sötét: sok kedves, modern, a változásoknak örülni tudó nő és férfi él kint – legyen arab vagy külföldi, mindegy. Minderről a negyvenes éveiben járó, Rijádban élő Gabi mesélt.