Kult

Búcsú a statisztáktól és a nagy öregektől? Ilyen lehet Hollywood a korona után

Újraindulnak a forgatások az Álomgyárban, de óriási változásokkal. A stábtagoknak természetesen vigyázniuk kell egymásra – azonban hiába minden óvintézkedés, a járványhelyzet miatt előfordulhat, hogy a színészek két nagy csoportjának is búcsút inthetünk.

A világjárvány mindannyiunk életét megváltoztatta. De miközben épp maszkban, kézfertőtlenítés után, másfél méteres távolságot tartva, szigorúan a nekünk kijelölt idősávban toljuk a bevásárlókocsinkat az élelmiszerboltban, nem igazán jut eszünkbe, hogy mostantól minden más lesz például Hollywoodban is.

Hiszen az nem az átlagemberek, hanem a sztárok világa, ott születnek az álmok és a csodák; és az egész akkora biznisz, hogy mindenáron folytatni fogják, nem kell őket félteni.

Engem mégis érdekelt, hogy mi van, mi lesz velük – már csak azért is, mert a karantén ideje alatt a filmek, sorozatok sokkal elviselhetőbbé tették a bezártságot, és a következő hasonló válságnál is ez a világ lesz majd az egyik fontos menedék.

Mint minden más, a forgatások is leálltak egy ponton, és nagy kérdés volt, hogy a szórakoztatóipar általános átalakulása Hollywoodot hogyan érinti. Az Álomgyárban napokon belül újraindulhat a munka, a helyzetnek megfelelő, különleges feltételekkel. Az úgynevezett „írószobák”, a történetről való közös ötletelés terei már korábban virtuálissá váltak, a rendszer jól működik, úgyhogy ezt megtartják a jövőben is. De magát a forgatást nem lehet egy zoom meetingen lezavarni, ezért ennél a munkafolyamatnál komoly óvintézkedéseket kellett bevezetni.

A filmek szereplői és a stábtagok csak negatív COVID-19 teszt birtokában dolgozhatnak, védőfelszerelést kell viselniük, munka közben tartaniuk kell a biztonságos távolságot; de megszűnnek a közös ebédek, a büféasztalok is, ehelyett mindenki magának hoz előre csomagolt ételt és eldobható evőeszközöket a forgatás helyszínére. Az intézkedések betartását független szakértő ellenőrizheti: egy hivatalos személy, aki azt figyeli, a jelenlévők elég messze vannak-e egymástól, vagy épp mostak-e kezet, mielőtt munkához láttak.

Mivel a színészek a jelenetek rögzítése közben nem viselhetnek maszkot és kesztyűt, a leginkább ők lesznek kitéve a fertőzésveszélynek. A nagy filmgyártó cégek ezért a fizikai érintkezés minimalizálását javasolják, a forgatókönyveket is ebben a szellembem írják (át).

Az egyszerre szereplő emberek számát is jelentősen csökkentenék, ezért amennyire csak lehet, kerülni fogják a tömeg- és az utcai jeleneteket. A kis kamaradrámák, thrillerek esetében ez megoldható azzal, ha nem írnak sok háttérszereplőt igénylő sztorikat; a nagy költségvetésű akció- és kalandfilmeknél viszont a CGI, vagyis a számítógép által létrehozott figurák válhatják a hús-vér szereplőket.

Mindkét eset ugyanoda vezet: a statiszták eltűnéséhez, egy a kezdetektől fogva létező filmes szakma megszűnéséhez. Az „extrák” lehetnek tehát az első nagy vesztesei a világjárvány utáni új rendnek, de egy másik csoport is komoly veszélyben van: az idős színészeké.

Az egyik új kedvenc sorozatom, a Milliárdok nyomában nézése közben hiába zártam ki a járvány valóságát, kegyetlenül bekopogtatott: az egyik rész végén megjelenő felirat szerint az epizódot az abban szereplő Mark Blum emlékének ajánlják – gyors utánaolvasással kiderítettem, hogy a 69 éves színész a koronavírus miatt vesztette életét.

A COVID-19 által leginkább fenyegetett korosztály tagjai közül biztosan sokan elgondolkodnak majd azon, folytassák-e a pályafutásukat ilyen körülmények között is. De könnyen előfordulhat, hogy nem is engedik majd nekik. Több producertől is hallani lehetett, hogy aggódnak a 70-es, 80-as éveikben járó sztárjaik egészségéért, ezért kérdéses, hogyan lehet folytatni azokat a sorozatokat, amiknek a központi figurái olyan legendák, mint például Tom Selleck (75 éves, Zsaruvér) vagy Martin Sheen (79 éves, Grace és Frankie).

Az egyik nagy skandináv filmgyártó cég, a Hobby Film már hónapokkal korábban meglépte azt, amire hamarosan akár a hollywoodi stúdiók is rákényszerülhetnek: megtiltották a 70 éven felüli színészek alkalmazását, amíg a fertőzésveszély nem csökkent a legalacsonyabb szintre.

Lehetséges tehát, hogy egy olyan korszakba lépünk, ahol meg kell szoknunk, hogy a filmekből és sorozatokból hiányoznak a bölcs nagypapák, a méltóságteljes veteránok és a hóbortos vén kujonok, illetve az aranyos szomszéd nénik, a szépkorú nagyvilági dámák és az intrikus öreglányok – megannyi más színes karakter mellett, amelyeket csak sok évtizedes szakmai- és élettapasztalattal lehet eljátszani.

Pedig az minden filmrajongónak óriási veszteség lenne, ha az Álomgyár nagy alakjait a legjobb esetben is csak maszkban, kesztyűben bevásárlókocsit toló nyugdíjasként láthatnánk viszont.

Ajánljuk még:

„FELESLEGES BEOSZTANOM AZ IDŐM, MERT NEM ÉN TESZEM, HANEM A JÓISTEN” – INTERJÚ TRILL ZSOLTTAL

KÖNYVAJÁNLÓ: HÁROM EMBER A HÓBAN – A TÖKÉLETES NYÁRI OLVASMÁNY

Egy kép, egy életérzés – Művészek meséltek, mi számukra AZ AZ EGY
Mindenki életében van egy különleges dolog, ami többet jelent minden másnál, amit kiragad a többi közül, ami különleges. Szerencsések azok az emberek, akik meg tudják fogalmazni, mi számukra az az egy dolog, és még szerencsésebbek, ha ábrázolni is tudják. Megkértem Instagramon néhány aktív grafikust, hogy mutassák meg, mi számukra az az egy dolog.