Akár a nők felét is érintheti, mégis tabutéma: a kismedencei süllyedések és az inkontinencia

Az elmúlt évtizedben sorra dőltek le a falak a női egészséget és szexualitást övező témák körül, emellett egyre nagyobb hangsúly van a szűrővizsgálatok fontosságán, hangoztatjuk az önvizsgálat és a prevenció szükségességét. Ám a nőket érintő inkontinencia mégis tabu, kevés szó esik róla az egészségügyben és az általános szóbeszédben is.

Épp emiatt a doktornő szerint sok beteg nem is említi mint problémát. Ha pedig a vizsgálat során tapasztalja a gyanújeleket és rákérdez, akkor egy legyintéssel elintézik, hogy csak néha, például tüsszentés vagy köhögés során fordul elő. Ugyanakkor

a konzervatívabb becslések szerint a nők 25 százaléka érintett kismedencei süllyedésben és az inkontinencia valamilyen formájában, míg mások szerint akár 45 százalék is lehet ez az arány.

Általában a kismedencei süllyedések állnak a női inkontinencia hátterében, amelyek ráadásul számos egyéb kellemetlen tünetet is eredményezhetnek: „Rendszeresen jelentkezik idegentest-érzet a hüvelyben, ami eleinte csak egy furcsa érzést jelent, később viszont kellemetlenné válhat, sőt előrehaladott esetben akadályozhatja a vizelet- vagy székletürítést is.

Okozhatnak alhasi-, deréktáji fájdalmakat, széklet- vagy szélinkontinenciát. Ronthatják a szexuális élet minőségét, mivel kevésbé intenzíven érzékeli az érintett a szexet, vagy akár fájdalmassá is válhat az együttlét. Az enyhébb tünetek is hosszútávon jelentősen befolyásolják az életminőséget, így mindenképp érdemes a témával foglalkozni, és nem félvállról venni a problémát.”

Több oka is lehet

Ahhoz, hogy megértsük, mi okozhatja a panaszokat, és hogyan lehet azokat orvosolni, érdemes először is képet kapnunk a szervezetünk működéséről. „A medencefenék izmai – köztük a gátizmok és a levator izom – felelősek azért, hogy alátámasszák a kismedence szerveit: a húgyhólyagot, a végbelet és a méhet. A záróizmok szabályozzák a vizelet- és széklettartást, illetve az elengedést. A medencefenék izmainak állapota befolyásolja a szexuális élet minőségét, valamint stabilizálja a gerincet és a medencét. Ugyanakkor nem önmagukban dolgoznak ezek az izmok: a kismedencei szervek megfelelő elhelyezkedésében szerepe van a gerincoszlopnak és a hasizomnak is.

A rossz tartás vagy a szülés után a szétnyíló hasizom olyan extra terhelést helyezhet a medencefenéki izmokra, amelyet azok már nem bírnak el,

és emiatt romolhat az állapotuk. Ha pedig az izmok nem működnek megfelelően, a kismedence szervei a gravitáció hatására megsüllyedhetnek. Így alakulhat ki a méhsüllyedés, a hólyagsérv vagy a végbélsérv.”

Persze, van, akit jobban, másokat kevésbé érint: „Egyrészt van rá örökletes hajlam. Ha valaki azt tapasztalja magán, hogy a kötőszövetei gyengébbek, például már tinikorában striák jelentek meg rajta, vagy nagyon könnyen kékül be egy-egy kisebb sérülés esetén is, vagy tudja, hogy a női felmenőinek nagy részét érinti ez a probléma, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy nála is ki fog alakulni. Szintén hajlamosító tényező a gyermekvállalás. Tévhit, hogy csak a hüvelyi szülés terheli meg a medencefenék izmait. Hatással van rá maga a terhesség és a vajúdás is. Az elhúzódó kitolási szak, de a rohamos szülés is mind-mind rizikófaktorok. Ekkor ugyanis megnyúlhatnak a szalagok, sérülhetnek az izmok, felléphet idegi sérülés, vagy akár le is válhat a levator izom egy része. Emiatt is jelentkezik nagyon sok nőnél közvetlenül a szülés után a probléma.”

A másik jellemző időszaka a panaszok megjelenésének a poszt-menopauza. Ilyenkor a szervezetben

lecsökken az ösztrogén hormon szintje, aminek hatására a már korábban esetlegesen sérült szalagok vagy a gyengébb izmok állapota tovább romolhat.

Ezek a legfőbb okok, de számos egyéb tényező is befolyásoló erővel bírhat: negatívan hatása lehet az intenzív rázkódással járó sportoknak, mint a futás vagy az ugrálás különböző formái, a súlyemeléssel járó tevékenységeknek, a túlsúlynak. Szintén növeli a kialakulás esélyét a krónikus köhögés, így az asztmában szenvedők és a dohányzók nagyobb eséllyel lehetnek érintettek. A rendszeres székrekedés is rizikófaktornak számít, valamint méheltávolítás esetén is fokozottan figyelni kell a medencefenék izmainak állapotára” – sorolja fel a lehetséges kiváltó okokat a doktornő. Mindebből egyre inkább érthető, miért is érint ennyire sok nőt ez a probléma.

Társadalmi berendezkedésünk szintén nem segíti a prevenciót: általános trend a gyermekvállalás időbeli kitolódása: „Közel sem ugyanúgy tud regenerálódni szülés után egy 25 éves és egy 40 éves nő teste. Ahogy telik az idő, egyre kevésbé lesznek feszesek a szalagok, egyre lassabban és kisebb mértékben állnak helyre szülés után szervezetünk alapvető funkciói. Ráadásul ma sok esetben a gyermekágyas időszak sem a pihenésről, az önmagunk kíméléséről szól. A friss anyukák a legtöbbször alig várják, hogy végre felállhassanak a kanapéról, és a véget nem érő szoptatások után valamilyen aktívabb tevékenységet végezzenek. Ennek persze az érzelmi oka teljesen érthető, mégis fontos lenne, hogy az első hetekben minél többet feküdjön az anya, mert ekkor óriási mértékben tud regenerálódni a szervezet” – fűzi hozzá. Ugyanis ma már segítsége sincs úgy a frissen szült nőknek, mint régen, amikor valóban pihenhettek az első időszakban.

Mit tehetünk?

Habár a tünetek nagyon kellemetlenek lehetnek, jó hír, hogy kezelhetőek. Megfelelő terápiával nemcsak szinten tartható, de javítható is a medencefenék izmainak állapota. A műtéti beavatkozáson túl – ami a legutolsó lépés szokott lenni – többféle konzervatív terápia is létezik: „Lehetőség van

pesszárium használatára, ami a legrégebbi kezelési forma, már az ókori Rómában is alkalmazták.

Azóta persze sokat változott a módszer: korábban az orvos felhelyezett a hüvelybe egy eszközt, amit néhány havonta ellenőriztek, és közben folyamatosan fent volt. Ezalatt viszont az állandó nyomás hatására kialakulhatott akár fekély vagy sipoly is. Ma viszont már olyan pesszáriumok javasoltak, amiket a páciens magának tud felhelyezni és levenni mindennap. Ez enyhe fokú vagy előrehaladott süllyedéseknél használható. A terápia lényege, hogy a megsüllyedt kismedencei szervre nyomást gyakorol a pesszárium, és a helyén tartja azt. Így a diszkomfort érzet megszüntethető, sőt az állapotromlás is megakadályozható. A megfelelő méretű eszköz – amit minden esetben orvos javasol és választ ki személyre szabottan – nem is érzékelhető viselője számára.”

Nagyon elterjedt terápiás módszer a medencefenéki izmok tornáztatása is. Ennek többféle verziója létezik, de mindegyiknek az alapját

a Kegel-gyakorlatok képezik.

Ennek során a medencefenék izmait kell összehúzni és elengedni különböző módokon. Mindez elég egyszerűen hangzik, ám valójában sokszor okoz nehézséget. Ráadásul nem egy látható izomcsoportot dolgoztatunk, nem is igazán lehet ellenőrizni, hogy helyes-e a kivitelezés. 

„A nem megfelelően végzett gyakorlatok akár ronthatnak is az állapoton, ezért nagyon fontos, hogy gyógytornász segítségével vágjon bele a páciens. Előfordulhat, hogy az érintett úgy érzi, jó izmokat szorít, valójában viszont a medencefenék izmai helyett a hasizmot, a farizmot vagy a combizmot dolgoztatja. Ez nem hoz eredményt. Viszont ha valaki szorítás helyett préselést végez, azzal még ront is az állapotán. Sőt,

az is előfordulhat, hogy a panaszokat nem az izmok gyengesége, hanem a túlzott feszesség okozza.

Ebben az esetben pedig nem további izommunkára, hanem épp ellenkezőleg, az izomzat ellazítására van szükség.”

Tehát az egyszerűnek tűnő intimtorna valójában egy komplex terápiás eszköz. Emiatt a doktornő azt szokta javasolni, hogy a kezdeti állapotfelmérést végezze el egy urogynekológiában járatos orvos (ez a női kismedence süllyedéses állapotaival és vizelettartási zavarokkal foglalkozó, mára az urológiától és a nőgyógyászattól mind jobban elkülönülő orvostudomány), majd a torna betanítását és ellenőrzését végezze gyógytornász. Ő ugyanis manuálisan vagy egy speciális, biofeedback nevű eszközzel is tudja ellenőrizni, hogy megfelelően végzi-e a gyakorlatokat a páciens.

A szakemberek megtalálása sajnos nehézkes lehet. A problémával foglalkozó urogynekológia egy viszonylag új terület, kevés orvos és gyógytornász szakosodott erre itthon. Viszont bizakodásra ad okot, hogy sorra jelennek meg az új vizsgálati eljárások és terápiás módszerek, és remélhetőleg a szakemberek száma is nőni fog idővel.

Egy ilyen újfajta kezelési mód az elektrostimuláció is, aminek során egy orvostechnikai eszköz ad le ingereket a medencefenék izmainak, és végzi el tulajdonképpen azt a munkát, amit a helyesen kivitelezett torna is jelent. Ebben az esetben nem áll fenn annak a kockázata, hogy nem jó izmokat szorít vagy lazít a páciens, ráadásul az eszköz otthon használható, nem igényel egészségügyi ellátást.

A doktornő mindezek alapján nemcsak a már panasszal rendelkezőknek, hanem minden nőnek azt javasolja, figyeljen a prevencióra: az izmok megfelelő tornáztatására, a hajlamosító életmódbeli tényezőkre, mint például a dohányzás kerülésére. Ha pedig már fennáll a probléma, érdemes nem halogatni a diagnózis felállítását és a kezelést. A terápiás eljárást pedig követni kell akkor is, ha hosszú időre van szükség a helyzet javításához.