SZPSZ

A viszony, ami tényleg próbára teszi a párkapcsolatot

Sokan azonnal a harmadik megjelenésére gondolnak, pedig az a legtöbb esetben csak a következménye az eltávolodásnak, nem pedig előidézője egy kapcsolat halálának. A kutya máshol van elásva.

 

Időzített bomba

Mert az igazi időzített bomba a kapcsolatokban az egyenlőségen alapuló kommunikáció hiánya. Leginkább az, ha nincs egyenlőség a kapcsolatban, és az egyik megpróbálja lenyomni a másikat. Ehhez pedig a kommunikáció az egyik legfőbb eszköze. Teszi mindaddig, amíg a másik fel nem lázad, vagy el nem távolodik tőle végletesen.

Az eltávolodást természetesen sok minden befolyásolhatja. A mindenbe belekotyogó anyósoktól a gyerekek születésén, az eltérő nevelési elveken át a pénzügyekig bármi. Nagyon-nagyon sok minden verhet éket két ember közé, ezernyi tüske fúródhat a bőr alá, a szívbe. Olyan dolgok, amikről aktuálisan vagy beszélünk, vagy nem.

Játszmák habitus szerint

A legtöbb esetben azonban, ha szóba is kerülnek az apró-cseprő eltérések, nincs igazán kifejtve oda meg vissza az dolog. A legtöbbször azért, mert a problémák felvetése rendszerint egyoldalú. Nem mindenki van résen, és van, aki a békét többre tartja vélt igazánál. Valaki azonban hamar felemeli a hangját, mindenképp változást akar kicsikarni. Szeretné, ha a dolgok az ő kedve szerint folynának. Ezért ő megmondja, mit hogyan kell csinálni. A másik eleinte odaadó, belátó. Ám gyorsan elcsúszhatnak a dolgok. Kialakulhat egy olyan párkapcsolati, kommunikációs helyzet, ahol az egyik fél folyton számon kér, perlekedik. A másik meg egy ideig elviseli ezt, aztán vagy változtat, vagy nem. Rendszerint bizonyos határig képes csak az elvárt irányba változni, ezért állandósul a kapcsolatban a feszültség.

Elmérgesedett helyzet

És hogy mi történik ilyenkor? A felek egyéni habitusa alapján zajlanak a játszmák. Ha a folyton számonkért fél birkatürelemmel rendelkezik, akkor akár éveken át folytatódik a rovására ez a méltánytalanság. Néha egészen szélsőséges formákat is ölthet, ahol a számonkérés otrombán kilép a még elfogadhatónak vélt mederből, és már nincs többé udvariaskodás. A számonkérő emelt hangon kérdez, utasít, beszámoltat.

Nagyon szélsőséges esetben ez nemcsak akkor történik így, amikor kettesben vannak, vagy csak a szűk család van jelen, hanem akkor is, ha barátok érkeznek, vagy kollégák, ismerősök előtt is így zajlanak a dolgok. Rálát a helyzetre a szomszéd, amikor kinn vannak a kertben, vagy átszűrődik a számonkérés hangja a falon is. A becsmérlő megjegyzéseknek tanúi lesznek ismerősök, idegenek.

Véget nem érő konfliktus?

Sajnos állandósulhat is ez a helyzet, amiben az egyik fél színtiszta megalázása folyik. Közben aki számonkér, folyton elégedetlen, és eszébe se jut, hogy ahogy a párkapcsolatban viselkedik, felér egy bántalmazással. A számonkért fél meg hallgat. Lehet, hogy sokáig hallgat. Lehet, hogy egy életen át hallgat. A legtöbb esetben a hallgatás mellett azonban valamilyen formában menekülésbe kezd. Megpróbál kitérni a számonkérés, nyomásgyakorlás alól. Külön szobába tér aludni. Máshol akad dolga. Egyre később ér haza. Egyre kevesebb időt akar a másik mellett tölteni.

Ez természetesen csak olaj a tűzre. Ilyenkor a távolmaradás is listára kerül. Akkor már nemcsak az lesz a probléma, hogy miért áll csálén a szőnyeg, miért van itt vagy ott a bögre, miért száraz zsemlét hozott, és miért ég a villany. Minden olyan problémává élesedik, ami alól nincs kibúvó.

Pedig már a legelején se tetszett ez vagy az a folyton piszkált félnek se. Neki is voltak igényei, meglátásai, ő is felvetett volna dolgokat, de úgy hitte, a béke többet ér. Vagy az ő szemében a másik gyengéi, vagy gyengeségeiből fakadó megoldásai a kapcsolat értékéhez mérten nem érdemeltek szót, főleg nem vitát. Nem azért nem szólt sose, mert nem látott tisztán. Éppen hogy tisztán látott. De talán jobban is szeretett.

Pont addig, amíg a másik szavakkal, számonkérésekkel ki nem piszkálta őt a kapcsolatból.

Tovább olvasnál? Állítólag ettől a 9 dologtól boldog egy párkapcsolat...

Ajánljuk még:

Láthatatlan anya: a családi élet szervezése is egyfajta munka, de senki nem veszi észre

Felkészíteni a gyerekeket, hogy a szünet után visszaálljanak a megszokott ritmusra. Fejben tartani, hogy az orvosi szűrővizsgálatokra időpontot kell foglalni. Fejben tartani a távolabbi családtagok szülinapját és gondolkodni az ajándékokon, majd meg is vásárolni. Befizetni a számlákat, bejelenteni a mérőóra-állásokat. Kitalálni mi legyen a vacsora, ami mindenkinek megfelel és még egészséges is. Önmagukban apróságnak tűnő feladatok, ha viszont egy ember vállát nyomja mindez, már kifejezetten megterhelővé válik.